„Dobozos lányokkal” orvosolta XIV. Lajos az amerikai gyarmatain fellépő nőhiányt

Szabadság és lázadás

A „dobozos lányoknak” megadatott a választás szabadsága: nem jelöltek ki számukra férjet, ehelyett maguk ismerkedhettek meg a nekik tetsző jelöltekkel – amíg nem döntöttek, az egyház, nevezetesen a Szent Orsolya-rend oltalma alatt voltak.

Habár esélyeik kétségtelenül jobbak voltak az Újvilágban, egyikük sem számított az őket fogadó körülményekre. Nem véletlenül érkezett ugyanis kevés nő önszántából Új-Franciaországba: a vadászatból és más, nehéz körülmények közt végzett munkából élő férfiak meglehetősen igénytelen módon éltek.

Egyszerű faházaiknak nem volt padlója, ablakaikra állatbőröket feszítettek, ruháikat pedig büdös bundákból készítették (utóbbi nem csupán a vadászokra és favágókra, de még a katonákra is igaz volt). Sokuk azután is szívesen élvezte az indián nők társaságát, hogy a jövevények közül francia felesége lett.

A fennmaradt elbeszélések szerint volt olyan férfi, aki annyira megharagudott új feleségére annak ellenvetései miatt, hogy nem adott neki enni, az asszony pedig makkokon élt. A férfiak nem voltak hajlandók földet művelni sem, idejük jó részét otthonuktól távol, az őslakosok közt töltötték.

A félrevezetett nők – akik előtt toborzóik az Édenkerthez hasonlóként festették le Új-Franciaországot – nem hagyták annyiban: kezdetét vette az úgynevezett „alsószoknya-lázadás”. Ennek keretében a nők nem voltak hajlandók újdonsült uraikat szolgálni, amíg azok nem alkalmazkodtak elvárásaikhoz.

A „lázadás” részben sikeresnek bizonyult, és a nők közül többen sikeresen rendezkedtek be végül új otthonaikban. Nem mindegyikőjüknek volt azonban erre ideje: a Pélican hajó a lányokkal együtt magával hozta a sárgalázat is, amelybe a kolónia lakói közül sokan belehaltak.

A Pélicanon érkezett nők közül a leghíresebb Marie Gabrielle Savary volt, aki a Québecből származó Jean-Baptiste Saucier-hez ment feleségül. Saucier 1716-os halála után Savary további két alkalommal ment férjhez, és 1735-ben hunyt el. Sírja ma New Orleansban található.

A nők betelepítésének programja 1704 után is folytatódott, a mai Mississippi államban lévő Biloxiba 1719-ben, míg New Orleansba 1728-ban érkezett több hajónyi „dobozos lány”.

Habár első olvasatra nem tűnnek jelentős történelmi szereplőknek, a „dobozos lányok” valójában jelentősen előmozdították a „vademberek” által lakott Új-Franciaország fejlődését, és napjainkban is büszkeség tárgya az Egyesült Államok déli vidékein, ha valaki a felmenői között tudja őket.

1. A „franciaság” kérdése
2. „A király lányai”
3. Szabadság és lázadás

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Ókori állam-berendezkedések
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Róma első császára ellen is háborúba ment az ókor egyik legharciasabb asszonya, Fulvia Antonia
• Mi volt Róma bukásának oka?
• Egyezményes súlyú fémdarabokat használtak pénzként a bronzkori Európában
• Jeruzsálemben került elő egy Aquincumban talált ókori bronzmécses párja
• Ki volt a történelem legrosszabb politikai tanácsadója?
• Mi okozta a Római Birodalom bukását?
• Hét meglepő tény a római nőkről
• Valóban erotikus költészete miatt száműzte Róma császára a költő Ovidiust?
• Egész történelme során igen nagy volt Róma genetikai sokszínűsége