Csontokból lepárolt gyógyszerektől reméltek egykor jobbulást Európa koronás fői

Orvostudományi forradalom

Nem is akármilyen koponyán. A korabeli orvostudomány álláspontja szerint egy idős ember csontjai magukban hordozhatták azokat a betegségeket, amelyeket a Cseppeknek gyógyítaniuk kellett volna. Ideális esetben a koponya fiatal, egészséges embertől származott, aki lehetőleg ereje teljében halt erőszakos halált, így forrásként sokszor szolgáltak kivégzések és háborúk.

Amikor II. Károly végül meghalt, orvosai már napi negyven cseppet adagoltak neki a rémes elixírből. Talán mondanunk sem kell, hogy a gyógyital nem váltotta ki a kívánt hatást, sőt, más, hasonló természetű kezelésekkel együtt talán még siettették is halálát. De a tény, hogy a Cseppek nem mentették meg II. Károly életét, nem tántorította el alattvalóit attól, hogy továbbra is fogyasszák a kotyvalékot. 1686-ban Anne Dormer így írt testvérének a koponyalé jótékony hatásáról: „beveszem a Király Cseppjeit, és csokoládét iszom […] és még ha halálosan szomorú is vagyok, utána a gyerekekkel játszom, futkározom”.

Bár az elhaltak koponyáit fogyasztani ma visszataszítónak tűnhet, a 16–18. század között meglepően elterjedt volt az európai arisztokrácia körében. Az orvostudomány ekkor még jócskán gyerekcipőben járt, teret engedve a sokszor nagyon bizarr kezeléseknek. A Király Cseppjei különösen népszerűek voltak, de Európa-szerte orvosi könyvek ismertettek mindenféle koponyaalapú kúrát.

Egy német alkimista, Oswald Croll 1643-ban publikálta az epilepszia általa felfedezett gyógymódját, ami három, erőszakos halált halt férfi koponyáját igényelte. 1651-es A lepárlás művészete című könyvében John French angol orvos szintén az epilepsziát kívánta gyógyítani „emberagy-esszenciájával”:

„Vedd egy fiatal férfi agyát, kit erővel öltek meg, egyben a hártyákkal, artériákkal, vénákkal, idegekkel […] és törd össze mozsárban, míg kásás nem lesz. Öntsd le borból párolt szesszel, hogy ellepje, aztán érleld lótrágyában fél évig.”

A holttestekből készült gyógyszerek iránti furcsa rajongás leginkább a 16. századi svájci alkimista, orvos, filozófus és polihisztor, Theophrastus von Hohenheim – ismertebb nevén Paracelsus – munkásságából származott. Előtte a Galénosz tanaira építő, görög és római gyökerekkel rendelkező hagyomány számított uralkodónak Európa orvosi köreiben.

Galénosz szerint az emberi testben négy humor, azaz testnedv található (vér, fekete epe, sárga epe és nyák), és az egészség megőrzéséhez ezeket szükséges egyensúlyban tartani. Bár a galénoszi tanítás jónéhány teljesen hatástalan gyógymódot eredményezett, mindez semmi volt ahhoz képest, ami Paracelsus elméleteiből született.

Paracelsus filozófiájának központi gondolata a „hasonló a hasonlót gyógyítja” elv volt: eszerint a test elemeihez hasonlatos külső dolgok helyre tudják állítani a belső egészséget. Die Große Wundartzney (A sebészet nagykönyve) című műve korának egyik legelterjedtebb orvosi könyve volt. Paracelsus szerint például, ha egy betegség a fejet támadta, a legjobb gyógymód egy egészséges emberi fej valamely részének elfogyasztása volt. Javasolta vér, porrá tört koponya, illetve holttestek más részeinek felhasználását, különösen javakorabeli, hirtelen halállal távozott férfiakét, mert bennük az „éltető erő” különösen erős volt.

1. Orvostudományi forradalom
2. Gyógyulás borzasztó forrásból

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

2. Hunyadi Mátyás uralkodása
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Oroszlánrészt vállalt Mátyás királlyá választásában Szilágyi Erzsébet
• Szinte teljesen ködbe burkolózik Szilágyi Erzsébet élete
• Bár kevés biztosat tudunk róla, rendkívül fontos szerepet játszott a magyar történelemben Szilágyi Erzsébet
• Magyarország történetéről szóló, elveszettnek hitt 16. századi kéziratot vizsgálnak a BTK kutatói
• A befolyásolható ifjú király előbb esküt tett Hunyadi Lászlónak, majd kivégeztette
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• Fényes győzelmet arattak Kinizsiék Kenyérmezőnél a portyázó törökök felett
• A kiéheztetés lassú, de biztos fegyverével kényszerítette térdre Ausztriát Mátyás király
• A skót klánalapító, a skizofrén és a püspök – öt királyi fattyú a magyar történelemből