Magyarország 50 éve csatlakozott a Varsói Szerződéshez

A varsói szerződés története

Aki belépett: Hegedüs András miniszterelnök (A képen beszédet mond a Parlamentben, 1956 nyarán)

A Varsói Szerződés közvetlen előzménye az NSZK felvétele a NATO-ba 1955. május 9-én, az időzítés fő oka azonban az, hogy az osztrák semlegességet kimondó államszerződés aláírásával megszűnt a szovjet csapatok romániai és magyarországi állomásozásának jogi alapja, a szárazföldi összeköttetés biztosítása a Szovjetunió és az ausztriai megszálló szovjet csapatok között.

A megbeszélések során barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt írtak alá és egyesített fegyveres erőket hoztak létre. A közös parancsnokság alá helyezett haderők parancsnoksága élén szovjet tiszt állt.

Az új szerződés - bár szövege nem foglalkozott a szovjet csapatok állomásoztatásával a szövetséges országokban - a "nyugati agresszorok elleni védelem" szükségességére hivatkozva megfelelő politikai keretet adott ehhez. A szerződés inkább volt a szocialista tábor Szovjetunióhoz való lojalitását biztosító politikai eszköz, mint a kelet-nyugati katonai konfrontáció eleme.

A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülése, 1986.

Az egyezmény aláírói: Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, NDK, Románia és a Szovjetunió voltak. A lengyel fővárosban 1955. május 14-én, az aláírás napján a Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége nyilatkozatot tett közzé, amely két vonatkozásban is elgondolkoztató mozzanatokat tartalmazott. Az NDK kormánya akkor úgy látta - legalábbis a nyilatkozatból ez tűnt ki -, hogy a Varsói Szerződés "nagy támogatást nyújt a német népnek Németország békés és demokratikus újraegyesítésére irányuló törekvésében". A nyilatkozat másfelől leszögezte: "A jelen barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásánál a Német Demokratikus Köztársaság kormánya abból indul ki, hogy az egyesített Németországot nem fogják terhelni azok a kötelezettségek, amelyeket Németország egyik vagy másik része vállalt magára az ország egyesítése előtt megkötött katonai és politikai szerződésekben és egyezményekben." A varsói aláírási ceremónián megfigyelőként részt vett a Kínai Népköztársaság akkori védelmi minisztere, Peng Tö-huaj, az államtanács elnökhelyettese, aki nyilatkozatban közölte: Kína kormánya és (akkor) 600 milliós népe teljes mértékben egyetért a szerződéssel és támogatja azt. "Meggyőződésünk - mondotta -, hogy az itt lezajlott értekezlet eredményei elő fogják segíteni a békeszerető országok és népek további tömörülését és jelentős mértékben hozzájárulnak a béke és a biztonság megszilárdításához nemcsak Európában, hanem az egész világon."

A szervezetből Albánia 1968-ban kilépett, de munkájában már 1962-től nem vett részt, majd 1990-ben, a két német állam egyesülésével az NDK tagsága is megszűnt. 1991. február 25-én a szervezet budapesti ülésén Bulgária, a Cseh és Szlovák Köztársaság, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió külügy-, illetve honvédelmi minisztere aláírta a VSZ katonai szervezetének 1991. április 1-jei megszűnéséről szóló dokumentumot. 1991. július 1-jén Prágában a tagállamok küldöttségvezetői aláírták a VSZ megszűnéséről szóló jegyzőkönyvet.

1999. március 12.-én a Varsói Szerződés egykori tagállamai közül Csehország, Magyarország és Lengyelország a NATO tagja lesz. 2004 márciusában Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia (valamint Szlovénia) is csatlakozik hozzájuk.

1. A varsói szerződés története
2. A varsói szerződés szövege
3. A helyzet reménytelen, de nem komoly