A 18. századi Velencében sikk volt örömlánynak lenni
2005. február 1. 11:54
Idén február 1-8-ig tartják a velencei karnevált, mely a 14. század óta az álruhák, köpönyegek, álarcok és maszkok farsangi forgatagával emlékezik a városállam 1162-es győzelmére. A maskarák az újkori és koraújkori Velencében azonban már korántsem csak az ünnepnapok viseletei voltak. Sőt, a kurtizánok számára egynesen rendeletben írták elő a maszkok és álruhák viseletét.
|
| ||
1543-ban ruharendelet szabályozta a lagúnák városában a kurtizánok, utcai színészek öltözetét, s ettől kezdve hétköznapi viselet gyanánt maszkokat és különféle álruhákat hordtak. A rákövetkező évszázadban előkelő rétegekből származó hölgyek és urak is viselni kezdték a különféle álarcokat és köpönyegeket. A divathullám a 18. században érte el csúcspontját, amelyet a kor ünnepelt festője Pietro Longhi, több festményében is megjelenített.
A különleges ruhák, maszkok, frizurák és sminkek, leginkább a gyengébbik nem képviselői számára jelentettek nagyobb szabadságot, akik így könnyűszerrel beléphettek különféle kétes helyekre, így például a játékkaszinók területére. Akadtak olyan extrém hölgyek is, akik férfiruhába öltözve csábítgatták udvarlóikat.
Patricia Fortini Brown szerint azon nők számára, akik örökség nélkül maradtak, az örömlányok életformája gyakran vonzóbbnak tűnt, mint cselédként dolgozni, vagy egy boldogtalan érdekházasságban élni.
A 18. századi Velencében kurtizánnak lenni sikk volt, így nem csodálkozhatunk azon, ha Európa többi városából is akadtak olyanok, akik testük áruba bocsátásából szerettek volna élni. A kéjvágy szolgálónői gyakran pompázatos ruhakölteményekben jelentek meg, azon célból, hogy gazdag polgárnőknek higgyék őket, és így megjelenhessenek a város azon részein, amelyekből a kurtizánok ki voltak tiltva. A jól öltözött rossz lányok a templomokban elfoglalhatták a gazdag polgárokat megillető helyeket is. Az álruha segített áthidalni a társadalmi osztályok közötti szakadékokat.
Bár egyes szakértők túlzottnak tartják a szerző álláspontját a maszkok mindennapi viseletét illetően, Brown állítja, hogy a hatalmas, gazdag és korrupt Velence teátrumhoz hasonlított, ahol a hétköznapi emberek színészi arcot ölthettek. Brown hozzátette, hogy a jelenség bizonyos mértékig felfedezhető volt más itáliai városokban, de a lagúnák városa ezen a téren minden olasz települést felülmúlt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
2. világháború
- A hatalmas veszteségek sem állították meg a szovjet hadsereget Sztálingrádnál
- Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
- Már Pearl Harbor előtt hadba szálltak az amerikaiak a német tengeralattjárók ellen
- A Sztálin elleni harcra buzdított Andrej Vlaszov, de Hitler bizalmát nem nyerte el
- Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
- Alvilági segítséget is kaptak az amerikaiak a Mussolini elleni harcban
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
- 10 meglepő tény a vasút történetéből tegnap
- Bátyjához hasonló tragikus sors várt a „remény jelöltjére”, Robert F. Kennedyre tegnap
- Jókai Mór egész családja ellenezte Laborfalvi Rózával való házasságát tegnap
