Spanyol belviszály Franco halállistái körül

A Salamanca-iratok története

A Salamanca-iratok néven ismert archívumot (melynek hivatalos neve Archivo General de la Guerra Civil - A Polgárháború Általános Achívuma) jelenleg Kasztíliában, a salamancai Szt. Ambrus kolostorban őrzik. Az irategyüttes egyértelmű bizonyítéka Franco `kereszteshadjáratának`, melynek során meg akarta tisztítani Spanyolországot mindazoktól, akik ellenezték az 1936. júliusi katonai hatalomátvételt, vagy azoktól, akik a köztársaságiak bukása után véleményükkel szembeszegültek a diktatúrával.

Keresztes hadjárat a másként gondolkodók ellen: nacionalista plakát a spanyol polgárháború idejéből

Franco a katonai hatalomátvétel után azonnal elrendelte az összes olyan kiadvány megsemmisítését, mely szemben állt a "Movimiento"-val. A pusztulásra ítélt eszmék tág körben mozogtak: elsősorban a szocialista, kommunista, anarchista, szeparatista és szabadkőműves anyagokat gyűjtötték be. Franco ügynökei a csapatok előrenyomultával kiadókat, szerkesztőségeket, újságosokat, könyvtárakat és könyvesboltokat forgattak fel és fosztottak ki. Mutatóba, bizonyítékként meghagytak néhány példányt az ellenséges művekből, az összes többit bezúzták. 1937 nyarán külön hivatalt állítottak fel, melynek feladata a művek begyűjtése és kezelése volt. Az eredmény a Salamanca-archívum több tonnányi iratanyaga.

Amikor Barcelona 1939. janur 26-án elesett, a várost a megszállók a hatékony kutatás érdekében azonnal 10 szektorra osztották. Az ellenséges dokumentumok felkutatását kb. száz ember végezte, akik munkáját segítette a rendőrség is. Az ügynökök fő célpontjai a közhivatalok, a katalán parlament és az emigráns baszk kormány iratai voltak, de elkobozták és átkutatták valamenyi párt, szakszervezet, iskola, kulturális egyesület (köztük dalárdák, vegetáriánus egyesületek és sportklubok) iratait is.

Betörtek magánkönyvtárakba és a politikusok feljegyzései mellett elkobozták a vezető értelmiségiek magánjellegű jegyzeteit, papírjait is. A kutatás eredményeképp 3500 zsáknyi iratot szállítotak Salamancába, ahol Fraco felütötte a főhadiszállását. Az anyag átvizsgálása után az ügynökök mintegy hárommillió egyéni kartont nyitottak az ellenzékiekről, s ezekre támaszkodva üldöztek, bántalmaztak vagy gyilkoltak meg számtalan embert az 1950-es években.

Az érintettek először 1978-ban követelték vissza a Salamanca-iratokat, azóta pedig egyre sűrűbben és határozottabban. 1996-ban úgy tűnt, a szocialista párt (PSOE) vezette kormány eleget is tesz a követelésenek, ám Salamanca akkori - szintén szocialista - polgármestere hatalmas tömegtüntetést szervezett, melyen az író, Gonzalo Torrente Ballester kijelentette: a Salamanca-archívum a "szerzés jogán" a városé, és az is marad. Az 1996-os választásokon győztes konzervatív Néppárt rákényszerült, hogy bizottságot állítson fel, amely majd dönt az iratok sorsáról. (A bizottságba különös módon egyetlen levéltáros sem került.) 2001 júliusában a bizttság kimondta: az irategyüttes egységességének védelmében egyetlen dokumentumot sem szabad elmozdítani jelenlegi helyéről.

1. A Franco-diktatúra bűneinek archívuma
2. A Salamanca-iratok története