Spanyol belviszály Franco halállistái körül

Spanyolország új szocialista kormánya beleegyezett, hogy Franco `halállistáit` visszaszállítsák eredeti helyükre, Katalóniába.

A Franco-diktatúra bűneinek archívuma

A több ezer ellenzékit megfigyelés vagy bebörtönzés céljából írták össze a rendőrségi aktákban. A dokumentumokat 1940-ben, Franco győzelme után egy évvel szállították Katalóniából Kasztíliába, Salamanca városába.

A spanyol polgárháború a Múlt-koron

Előkerült a spanyol polgárháború elveszett krónikája Polgárháborús tömegsírt találtak Spanyolországban Franco helyét keresi a történeti emlékezetben Lorca sírját keresik Baszkföld történelme Az ismert és ismeretlen Capa A spanyolok visszaadnák az orosz hadizsákmányt Guernica: mítosz és valóság

Salamanca konzervatív polgármestere, Julian Lanzarote azonban kijeletette: "Márpedig a városból egyetlen dokumentumot sem visznek el, akárki akármit mond". A város, mely annak idején hűségesen támogatta Franco rendszerét, december 30-án arra ébredt: a hadtörténeti levéltár épületét a hatóságok barikáddal vették körül, az utcát pedig mindkét végén lezárták. A városháza közleménye szerint a barikádok építése rutineljárásnak tekinthető, és a törött utcakövek pótlása miatt van rá szükség. Csakhogy többeknek feltűnt: a barikádok ezúttal magasabb és masszívabbak a megszokottnál, és az is furcsa, hogy látszólag semmiféle útjavításra nincs szükség.

Lanzarote polgármester szavai és az intézkedések arra utalnak, hogy a város elszánta magát: megtartja az iratokat, melyeket magáénak tart - amelyeket viszont Katalóniában tőlük elorzott háborús zsákmánynak tekintenek. "Készenlétben állunk, és lépéseket teszünk, ha kell, mert a szívünk mélyéig átrezzük az ügy jelentőségét. Készek vagyunk fizikailag is megakadályozni ezt a példátlan kulturális gaztettet" - mondta a polgármester. Arról nem volt hajlandó nyilatkozni, a városvezetés pontosan milyen eszközökkel kívánja megakadályozni a levéltár átköltöztetését. Kasztília-Leon tartományi kormánya is bejelentette: beperli a madridi kormányt alkotmányellenes tevékenységért. Egy városházi szóvivő szerint a jogi huzavona hosszú évekre elhúzhatja az iratok elszállítását.

Ha llegado Espana: nacionalista spanyol plakát a polgárháború idejéből

Ha Katalónia visszakövetelhetné iratait, a többi tartomány is követhetné a példáját, ez pedig Salamanca levéltárának kifosztásához vezetne - mondta a polgármester. "Hiszen nincs a világon olyan levéltár, sem Spanyolországban, sem bárhol Európában, mely békés úton tett volna szert akár egy nyomorult bélyeggyűjteményre is."

Csakhogy az 507 dobozban tárolt 300 000 irat és 1000 fénykép nem holmi bélyeggyűjtemény, s nem is csak a tudósoknak érdekes, semleges ódon irathalmaz. A "Salamanca-iratok" néven ismert archívumot azért állították össze Franco rendőrei, ügynökei és besúgói, hogy azonosítsák a rendszer ellenségeit, akikre börtön vagy kivégzés várt. Az iratok közt magánlevelek, Franco-ellenes könyvek, röpiratok, kiadványok vannak, de itt őrzik az 1932 és 1939 között működött független katalán kormány iratait is.

A kulturális ügyek szocialista minisztere, Carmen Calvo kijelentette: az archívumot visszajuttatják a katalán kormánynak, mely - spanyol és külföldi történészekkel együtt - 25 éve követeli az iratokat. "Semmi mást nem teszünk, mint hogy eleget teszünk a katalán kormány jogos követelésének, akiktől az iratokat erőszakkal kobozták el. A nemzetközi jog világosan kimondja: a háborús fosztogatással, elkobzással orzott javak visszaszolgáltatandók. Be kell gógyítanunk a sebeket" - mondta a miniszter.

Carmen Calvo egy szakértői bizottság egyhangú döntése után nyilatkozott, melynek tagjait Lanzarote polgármester kormánypártiaknak titulálta. A miniszter által kinevezett, 17 tagú bizottság az iratok "szimbolikus értékével" indokolta azt, hogy Katalóniába nem a másolatokat, hanem az eredeti dokumentumokat kell visszaszállítani. "A tartományi kormánynak joga van hozzá, hogy természetes hazájukba szállíttassa azokat a dokumentumokat, melyek saját történelmét beszélik el... és arra is, hogy a polgárháborúnkkal kapcsolatos nemzeti emlékezetet részben maga formálja" - olvasható a bizottság jelentésében.

A köztársaság védelmében elesettek hozzátartozói évtizedek óta a szóban forgó dokumentumokra hivatkozva igényelnek jóvátételt vagy nyugdíjat.

A Salamanca-iratok története

A Salamanca-iratok néven ismert archívumot (melynek hivatalos neve Archivo General de la Guerra Civil - A Polgárháború Általános Achívuma) jelenleg Kasztíliában, a salamancai Szt. Ambrus kolostorban őrzik. Az irategyüttes egyértelmű bizonyítéka Franco `kereszteshadjáratának`, melynek során meg akarta tisztítani Spanyolországot mindazoktól, akik ellenezték az 1936. júliusi katonai hatalomátvételt, vagy azoktól, akik a köztársaságiak bukása után véleményükkel szembeszegültek a diktatúrával.

Keresztes hadjárat a másként gondolkodók ellen: nacionalista plakát a spanyol polgárháború idejéből

Franco a katonai hatalomátvétel után azonnal elrendelte az összes olyan kiadvány megsemmisítését, mely szemben állt a "Movimiento"-val. A pusztulásra ítélt eszmék tág körben mozogtak: elsősorban a szocialista, kommunista, anarchista, szeparatista és szabadkőműves anyagokat gyűjtötték be. Franco ügynökei a csapatok előrenyomultával kiadókat, szerkesztőségeket, újságosokat, könyvtárakat és könyvesboltokat forgattak fel és fosztottak ki. Mutatóba, bizonyítékként meghagytak néhány példányt az ellenséges művekből, az összes többit bezúzták. 1937 nyarán külön hivatalt állítottak fel, melynek feladata a művek begyűjtése és kezelése volt. Az eredmény a Salamanca-archívum több tonnányi iratanyaga.

Amikor Barcelona 1939. janur 26-án elesett, a várost a megszállók a hatékony kutatás érdekében azonnal 10 szektorra osztották. Az ellenséges dokumentumok felkutatását kb. száz ember végezte, akik munkáját segítette a rendőrség is. Az ügynökök fő célpontjai a közhivatalok, a katalán parlament és az emigráns baszk kormány iratai voltak, de elkobozták és átkutatták valamenyi párt, szakszervezet, iskola, kulturális egyesület (köztük dalárdák, vegetáriánus egyesületek és sportklubok) iratait is.

Betörtek magánkönyvtárakba és a politikusok feljegyzései mellett elkobozták a vezető értelmiségiek magánjellegű jegyzeteit, papírjait is. A kutatás eredményeképp 3500 zsáknyi iratot szállítotak Salamancába, ahol Fraco felütötte a főhadiszállását. Az anyag átvizsgálása után az ügynökök mintegy hárommillió egyéni kartont nyitottak az ellenzékiekről, s ezekre támaszkodva üldöztek, bántalmaztak vagy gyilkoltak meg számtalan embert az 1950-es években.

Az érintettek először 1978-ban követelték vissza a Salamanca-iratokat, azóta pedig egyre sűrűbben és határozottabban. 1996-ban úgy tűnt, a szocialista párt (PSOE) vezette kormány eleget is tesz a követelésenek, ám Salamanca akkori - szintén szocialista - polgármestere hatalmas tömegtüntetést szervezett, melyen az író, Gonzalo Torrente Ballester kijelentette: a Salamanca-archívum a "szerzés jogán" a városé, és az is marad. Az 1996-os választásokon győztes konzervatív Néppárt rákényszerült, hogy bizottságot állítson fel, amely majd dönt az iratok sorsáról. (A bizottságba különös módon egyetlen levéltáros sem került.) 2001 júliusában a bizttság kimondta: az irategyüttes egységességének védelmében egyetlen dokumentumot sem szabad elmozdítani jelenlegi helyéről.