Csavard be, mint Henrik

2004. február 20. 09:01

VIII. Henrikről eddig is tudtuk, hogy egy botrányos életű élvhajhász iszákos volt, kérkedett a pénzével, és gátlástalanul hajkurászta a nőket. Alig érhet tehát meglepetésként bárkit a hír, mely szerint a nyakas király valójában focista volt.

Korábban

Interjú VIII. Henrikkel
Ha érdekel VIII. Henrik (magán)élete, politikája, uralkodása, kérdezd meg személyesen magát Őfenségét. Az angolul feltett kérdésekre anyanyelvén válaszol a feleségfaló király.
A brit foci titkosszolgálati múltja
Újabb angliai levéltári kutatások szerint a brit belső elhárítás (MI5) és hírszerzés (MI6) a hidegháború idején kereskedelmi és sport kapcsolatokat használt fel a szovjetek elleni kémkedésre.
Anglia legnagyobb kastélyának szelleme
Videofelvétel bizonyítja: a London közelében lévő Hampton Court kastélyban kísértet járt. A biztonsági kamera felvételén rejtélyes szellem nyit ajtót.
Boszorkányűző üvegcsét találtak Angliában
Fekete mágia elűzésére szolgáló, ún. boszorkány-üvegcsét találtak a Lincolnshire grófságbeli Navenby faluban.
Kalózhajót találtak Walesben
A 2002-ben az Usk folyón, Newportnál talált roncs valószínűleg a `Királycsinálóként` is ismert Warwick earljének, az egyik leghatalmasabb 15. századi angol nemesúrnak a tulajdonában állt.

A futballcipő első ismert említése

Hat asszonyt léptetett le
a pályáról

Az angol tudományos média napok óta a kétes hírű uralkodón, VIII. Henriken köszörüli a nyelvét. Egy levéltári iratból ugyanis nemrég kiderült: Henrik 1526-ban egy pár futballcipőt rendelt a Great Wardrobe-nak nevezett udvari ellátóhivatalától. A becses bőrlábbeliket maga a királyi cipész, Cornelius Johnson készítette saját kezűleg - akkoriban tekintélyes összegnek számító négy shillingért, ami a történészek szerint nagyjából a királyi ruhatár vezetője egyheti keresetének felelt meg.

A dokumentumot nyilvánosságra hozó Maria Hayward ruhatörténész szerint a most feltárt irat tartalmazza a futballcipő első ismert említését. Hayward szerint azért is érdemes a témával foglalkozni, mert még a ruhatörténészek is hanyagolják a férfiuralkodók öltözetét - sokkal többet tudnak pl. I. Erzsébet összes ruhájáról, mint Henrik köznapi vagy alkalmi öltözetéről.

Hayward a Reutersnak elmondta: mivel a cipő jóval többe került, mint Henrik többi, sportoláshoz használt lábbelije, valószínűleg nehezebb volt, és vastagabb, jobb minőségű bőrből készítették. A kutató egyébként nem tartja valószínűnek, hogy Henrik rendszeresen rúgta volna a bőrt. "De akkor mi egyébre használhatta volna a király a speciális cipőket?" - tette fel a kérdést. Maga a cipő egyébként - Henrik 17 000 darabos ruhatárához hasonlóan - nem maradt fenn. A királyi ruhatár nagy részét Henrik halála után elajándékozták, a kollekció utlosó holmijait pedig Oliver Cromwell adta el az 1640-es években. Tárgyi bizonyítékok híján, de Hayward mégis valószínűtlennek tartja, hogy a cipő talpa a mai szokásnak és szabványnak megfelelően stoplis lett volna.

A mai sztároknak volt kitől tanulniuk

"A Tudor-kor futballja lényegesen különbözött a ma ezen a néven ismert sporttól, például nem voltak se szabályok, se csapatok... Ilyenformán nem is számított úriemberhez méltó szórakozásnak" - mondta a Winchester School of Art ruharestaurátoraként dolgozó Hayward. A sportnak alig nevezhető korabeli futballt komplett falvak vívták egymás ellen: a nekivadult polgárok egy disznóbőr hólyagot rugdaltak vadul, a legkevésbé sem ügyelve egymás vagy saját maguk testi épségére. Sir Thomas Elyot Tudor-korabeli író szerint például a futball "fékevesztett vadállatok kegyetlenül erőszakos" szórakozása volt. Mindenlépp meglepő hát, hogy az angol király ennek a kedvtelésnek hódolt.

következő oldal 1 / 2