Zsinagógából tornaterem: a ceglédi zsidók tragédiája

2004. október 12. 10:11 Végső István

Kitiltották a strandról a helyi zsidóságot

1938-ban a zsidótörvények előtt nem engedett Cegléd `nemes gréniuma` zsidó származású személyt a képviselőtestületbe. A helyzet a diszkriminatív törvénykezések után csak rosszabb lett, ugyanis a helyi képviselők több esetben saját ízlésüknek megfelelően értelmezték a törvényeket és rendeleteket. A zsidótörvényeket következetesen betartó ceglédi közigazgatás, két különleges esettel hívta fel magára a figyelmet. Az első 1942 nyarán történt, amikor az országos és megyei rendeleteket megelőzve és túllicitálva határozati úton újra kitiltották a strandról a helyi zsidóságot. A másik esetben pedig az országos kormányzat által preferált Vitézi Székkel szemben lépett fel, mikor azok helyi kisajátításra ítélt zsidó földeket a saját embereiknek akartak jutatni. Ezt a ceglédi városházi képviselők nem hagyták, hanem a ceglédi szegényparasztság és középosztály igénylői között osztották ki a földeket.

Izraelita vallású népesség száma és aránya 1910-1941 között

1910	1920	1930	1944
1121 fő	1017 fő	856 fő	669 fő
3,3 %	2,8 %	2,3 %	1,7 %

A szélsőjobb erősödését jelezte, hogy a Horthy korszak utolsó országgyűlési választásán a nyilasok jelöltjét Zsengelllér Gyula nyugalmazott csendőr századost választották meg Cegléden.

Az 1944-es megszállás utáni zsidóellenes rendeleteket a ceglédi rendőrség vezetője a körülményekhez képest emberséges módon, túlkapások engedélyezése nélkül hajtotta végre. Gyakran előre figyelmeztette a zsidóság vezető személyiségeit az őket érintő rendszabályra. A már az első zsidótörvény idején megindult kikeresztelkedési hullám a zsidók körében újra megerősödött.

A zsidók vagyoni és jogfosztása a gettósítással érte el tetőpontját. Cegléden Dr. Sárkány Gyula, a 25 éve hivatalban lévő polgármester a gettó felállítására 1944. május 8-án összehívott tanácskozás után három tervet terjesztett a Pest vármegyei alispán elé. Cegléd vezetői leginkább annak örültek volna, ha a zsidókat azonnal kitelepítik tőlük, de felvázolták egy drasztikusan kicsi, valamint egy nagy, a településen szétszórt gettó gondolatát is. Az alispán végül egy negyedik tervet javasolt, amit 1944. május 22-től kezdve a helyi csendőrség és rendőrség együttműködésével valósítottak meg. Ez a településen nem összefüggő, de kis méretű gettó megvalósítását eredményezte. Eszerint a több mint ötszáz főnyi zsidóságnak 237 lakásból és lakóházból 28 darab, sárgacsillaggal megjelölt házba kellett költöznie. Azonban az igen nagy szabad mozgásteret biztosító gettó nem sokáig maradhatott fenn. Felállítása előtt és után a német SS erők összesen 49 közösségi vezetőt szedtek össze, és szállítottak a bácstopolyai internálótáborba. A helyi közigazgatás, élén a polgármesterrel elutasította az együttműködést, a helyi nyilas szervezet emberei nyújtottak segítséget a németeknek.

Valószínűleg ismét csak a helyi nyilasok ténykedése miatt, a központi szervek leváltották Dr. Sárkány Gyula polgármester és dr. Fehérdy Albert rendőrfőtanácsost. Mindkettejükkel szemben az volt a vád, hogy angol és zsidóbarátság miatt nem megfelelőek posztjuk betöltésére. Ennek ellenére dr. Sárkány Hódmezővásárhelyen polgármesterként, míg dr. Fehérdy Gyöngyösön rendőrfőkapitányként folytathatta munkáját.

Ezek után június második hetétől a ceglédi zsidóságot sokkal rosszabb és minden előzetes elképzelésnél kisebb gettóba terelték. Tiltakozásképpen egy közismert zsidó házaspár öngyilkosságot követett el. A bevagonírozást a csendőrökön és rendőrökön kívül nyilasok is segítették.

előző oldal következő oldal 2 / 5