7 végzetes pillanat

65 éve írták alá a Molotov-Ribbentrop paktumot

2004. augusztus 23. 09:05

A második világháború kezdete előtt alig egy héttel a szövetségesnek csak nehezen nevezhető Németország és Szovjetunió már osztozkodott az el nem foglalt területeken.

A tárgyalások

Az első világháború utáni amúgy elég törékenyre sikerült világrend az 1930-as évekre a német fegyverkezés és az ezt követő agresszív terjeszkedési-politika következtében megbomlott. Bár Hitler és Mussolini területi igényeinek úgy tűnt, hogy az 1938 szeptemberében megtartott müncheni konferencia gátat szab, a résztvevő feleknek hamarosan azt kellett konstatálni, hogy nem ez történt. Mivel a nyugati országok számára lehetetlenné vált Hitler partnerként való kezelése, ezért a szövetséges nyugati hatalmak körében megkezdődött a versenyfutás Sztálin szövetségéért.

 

A tárgyalások során Franciaország indult jobb helyzetből, ugyanis a közös francia-szovjet szövetséges Csehszlovákia területi épségének garantálása kapcsán kezdődhetett meg a párbeszéd. A szovjetekkel való tárgyalást viszont az a körülmény elég komolyan megnehezítette, hogy a Szovjetunió garantálta volna az adott országok védelmét a nyugati határai mentén a német támadás ellen, ám megfelelőbbnek érzett volna az adott országokban egy belpolitikai változást. Finnország, Észtország, Lettország, Lengyelország, Románia Törökország és Görögország érthető módon tehát nem kért ebből a fajta segítségből. A brit és francia tárgyalófelek szerint pedig az adott országok belpolitikájába egy ilyen szintű belső beavatkozás- és mindezt a német külső fenyegetés árnyékában - könnyű prédává változtathatta volna ezeket az országokat mindkét külső félnek. Csehszlovákia 1939 márciusában német részről történő elfoglalása is ezt igazolta, ám a britek és franciák épp ennek hatására próbálták megsürgetni a tárgyalásokat a szovjetekkel, és rávenni Sztálint arra, hogy Lengyelország számára úgy vállaljon területi garanciát, mint azt Nagy-Britannia tette.

 

A tárgyalások azonban eredménytelenek maradtak, és augusztus közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a németekkel kerül majd tető alá a szövetségesi szerződés. Ennek jeleként (és az addig folytatott külpolitika befejezéseként) Sztálin Maxim Litvinov külügyi népbiztos helyére Vjacseszlav M. Molotovot nevezte ki, aki először a német-szovjet kereskedelmi szerződésről nyilatkozott a megkötés napján, augusztus 19-én. Szerinte meg kell majd kötni egy olyan szerződést is, melyben "tisztázni kell a külpolitika területén azokat a kérdéseket, melyekben a Magas Szerződő Felek érdekeltek". Ez a nyilatkozat tulajdonképp Sztálin előző nap tartott beszédére volt egyenes reflexió, amely szerint a diktátor a Politikai Bizottság ülésén ezt mondta volna: "Az utóbbi húsz év tapasztalata azt mutatja, hogy Európában egy kommunista mozgalomnak békeidőben nincs elég esélye a hatalom megragadására. Egy ilyen párt diktatúrája csak egy nagy háború esetén lehetséges." Franciaország német megszállását Sztálin ekkor kívánatosnak minősítette, mert "a legyőzött Franciaországban nagyon erős lesz a kommunista párt. A kommunista forradalom elkerülhetetlenül kitör, és mi ezt a helyzetet kihasználhatjuk arra, hogy Franciaország segítségére siessünk, és a szövetségesünkké tegyük. A továbbiakban az összes olyan nép, amely eddig Németország védelme alá esett, szintén a szövetségesünkké válik. A világforradalom kifejlesztésére széles tevékenységi kör áll előttünk."

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!