Mondvacsinált alappal telepíttette ki Berija a csecsenek százezreit

A kitelepítésnek emléket állító „9 torony” emlékmű Nazranyban (Wikipedia / Alexxx1979 / CC BY-SA 4.0)

Felkelés német segítséggel

A sztálini terror fokozódása, a kirakatperek, a tömeges kivégzések és a gulágok megtöltése 10–20 évre elítélt ártatlan emberek millióival kiábrándította a Sztálin birodalmával szomszédos országok népeit a „szovjet modellből”. A harmincas években parasztok ezrei szöktek át a terror elől a határokon. Ebből adódott, hogy Moszkva kémkedéssel gyanúsította a nemzetiségeket. A határokból „védőfalak” lettek, a határvidékekből pedig biztonsági zónák, amelyekből ki kellett telepíteni a hatalom iránt nem lojális népcsoportokat.

1941 és 1944 között Sztálin egymás után telepítette át a volgai németeket, a krími tatárokat, a meseteket, kalmüköket, balkárokat, kurdokat, csecseneket és ingusokat. Az indoklás minden esetben ugyanaz volt: szét kellett zúzni a náci ellenséggel kollaboráló „szabotőröket és kémeket”. Vjacseszlav Molotov egykori külügyminiszter még a 70-es években sem átallotta ezzel a hajmeresztő érvvel igazolni a barbár intézkedéseket.

A csecseneket és ingusokat kitelepítő Lencse-hadművelet célpontjai (Wikipedia / Takhirgeran Umar / CC BY-SA 4.0)

Pedig a bolsevik hatalom első évtizedében még viszonylag jól bántak a nemzetiségekkel. Az úgynevezett „korenyizacija”(őslakosokkal való feltöltés) politikája a kisebbségi népek kulturális felvirágzásához vezetett. A nemzeti köztársaságok és autonóm területek létrehozásával, nemzeti iskolák hálózatával, a helyi párt- és állami apparátus nemzetiségi káderekkel való feltöltésével Moszkva a nemzeti jelleget helyezte előtérbe Ukrajnától Tádzsikisztánig.

Csecsen gerillák a központi hatalom ellen

A 30-as évek elején, a kollektivizálás erőltetésével együtt járt a csecsenek nemzeti és vallási szokásainak kriminalizálása, amit ők a nemzeti sajátosságaik és életmódjuk elleni merényletnek tekintették, és heves ellenállást tanúsítottak. A szovjethatalom emiatt teljesen összeomlott Csecsenföldön. A csecsenek 1940 decemberében felkelést robbantottak ki a Csecsen–Ingus Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság területén az egykori Komszomol-tag költő-újságíró, Kasan Iszrailov vezetésével, amely 1942-ben, az Észak-Kaukázus elleni német offenzíva során tetőzött és 1944-ig tartott.

A Finnország elleni téli háborúban elkövetett szovjet hadvezetési hibákon felbátorodva Iszrailov Husszein nevű testvérével úgy döntött, tábort hoznak létre gerillamozgalmuk számára Csecsenföld délkeleti, hegyvidéki részén. Miután a Harmadik Birodalom 1941. június 22-én megindította a Szovjetunió elleni Barbarossa hadműveletet, a két testvér összesen 41 találkozót szervezett harcuk tömegbázisának kiszélesítésére. Ami igen sikeres lett: a nyár közepén már ötezer gerillára és 25 ezer szimpatizánsra számíthatott a csecsen vezér, egyes részeken például a férfi lakosság 80 százaléka vett részt a felkelésben.

Ezt Moszkva nem hagyhatta szó nélkül, a Vörös Hadsereg válaszul szőnyegbombázást hajtott végre a lázadók ellen, komoly emberveszteséget okozva a civil lakosság körében. A csecsenek és ingusok fegyveres harcát hamarosan tizenegy nagyobb kaukázusi népre terjesztették ki, sőt a lázadás következtében több tízezer – néhány forrás szerint mintegy 63 ezer –, a Vörös Hadseregben szolgáló ingus és csecsen katona dezertált.

1. Felkelés német segítséggel
2. Berija tollvonása és az exodus

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról