Egy ókonzervatív főkancellár – így látták a kortársak gróf Apponyi Györgyöt

2023. október 28. 17:05 Múlt-kor, Történelmi Szemle

Gróf Apponyi György a 19. század magyar történelmének meghatározó alakjai közé tartozott. Több méltóságot is viselt, aktívan részt vett a politikai közéletben a reformkor idején, az abszolutizmus korában és a kiegyezést követő években is. Közéleti szerepvállalásairól és vállalkozásairól olvashatunk a nagyobb történeti összefoglalásokban, illetve részkérdésekkel foglalkozó tanulmányokban, közleményekben.

Korábban

Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a kortársak szemével című tanulmánya a Történelmi Szemle 2018/4. számában jelent meg, és teljes terjedelmében az alábbi linkre kattintva olvasható.

Ezek a művek azonban alig tesznek említést arról, milyen is volt emberként gróf Apponyi György. A tőle fennmaradt források ebben a vonatkozásban kevés fogódzót nyújtanak: nem vezetett naplót, és memoárt sem írt. A személyiség megismerését az is nehezíti, hogy a meglévő kútfők is elsősorban hivatalnoki és politikusi működéséhez szolgáltatnak adatokat, kevésbé vallanak a jelleméről.

Kivétel lehet ez alól egy-egy folyamodvány, amely valamely magasabb tisztségre való ajánlásként született. Ezek írója természetesen a jelöltnek azokat a pozitív tulajdonságait, érdemeit emeli ki, amelyeket a hivatal betöltéséhez vagy a rang elnyeréséhez elengedhetetlennek tartott. Így járt el például Reviczky Ádám kancellár abban a jelentésében, amelyet Apponyi császári és királyi kamarási kinevezését kérelmező felterjesztéshez csatolt.

Apponyi kortársainak visszaemlékezései, levelei, naplóbejegyzései persze nem kizárólag csak a hivatalnok-politikus Apponyit mutatják be, hanem személyiségének és karakterének jellegzetességeit is megvilágítják, noha a mérleg nyelve kétségtelenül az előbbi felé billen. Apponyi levelezése csak részben maradt az utókorra. Ezek egy része politikai tárgyú, amelyekben egy-egy aktuális kérdésről, feladatról, vagy tetteinek mozgatórugóiról olvashatunk bennük.

A levelek másik része családtagjainak íródott, amelyekben utazásairól, egészségi állapotáról, illetve mindennapjairól tájékoztatja a címzetteket. Fiának, Apponyi Albertnek apjával folytatott levelezése is fontos adalékokkal szolgál a magánember megismeréséhez, ennek révén a család mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Jelen tanulmányban arra teszek kísérletet, hogy az említett források alapján bemutassam Apponyi György személyiségét, természetesen a forrásadottságok korlátainak tudatában. Történelmi személyiségek jellemzéséhez általában jó kiindulópontot kínálnak az emlékiratok, amelyek gyakran részletes jellemrajzot adnak az illetőről.

A források e csoportját természetesen szakszerű és alapos forráskritikával kell kezelni, hiszen a memoár különösen szubjektív műfaj: egy történeti szituációnak az egyén életén átszűrődött képét láthatjuk benne, általában hosszabb távú visszaemlékezés eredménye, megírását pedig egyfajta identitásteremtés igénye ösztönzi. Az emlékirattal szemben tárgyilagosabbnak szokás ítélni a naplót, hiszen írója (énközpontúan) rendszeresen regisztrálja a valamilyen szempontból fontosnak ítélt eseményeket, többnyire saját magának, nem a későbbi publikálásra gondolva.

A méltatók

Apponyi György neve több kortárs visszaemlékezésében, levélében és naplóbejegyzésében is előfordul. A szerzők között elsősorban a kancellária, a helytartótanács, valamint az államkonferencia kötelékébe tartozó személyeket találunk: Wirkner Lajos, Szőgyény-Marich László, Ambrózy Lajos, Fiáth Ferenc, valamint a naplóíró Széchenyi István, de nem hagyhatjuk ki a sorból a kancellár fiát, Apponyi Albertet sem. A felsoroltak mindegyikével – fia kivételével – munkakapcsolatban állt a kancellár, az egodokumentumok azonban meglehetősen eltérő képet örökítettek meg róla.

Wirkner Lajos és Szőgyény-Marich László Apponyi-képe közel áll egymáshoz. Mindketten közeli munkatársai voltak a kancellárnak, sőt, Szőgyény-Marich barátinak nevezte kettejük kapcsolatát. Ennek ellenére utóbbi memoárjának hangnemét inkább jellemzi az objektivitásra törekvés, mint Wirkner visszaemlékezéséét. Wirkner Apponyi alkancellári kinevezésével kapcsolatban főként az új kormánypolitika bevezetésének szükségességét hangsúlyozta: felvázolta a politikai körülményeket, valamint idézte Metternich és József nádor 1844. májusi levélváltását.

gróf Apponyi György

Megemlítette, hogy Metternich „magyar államférfiakkal, főleg Apponyi gróffal, Magyarország viszonyairól” folytatott beszélgetést, hogy „az ott uralkodó állapotokról tudomást szerezzen”. Wirkner szerint már az országgyűlés alatt szó volt arról, hogy ki lesz majd az, aki Mailáth kancellár esetleges alkalmatlansága esetén a „fárasztó és nehéz feladatot” kapja; „Metternich herczeg ezen irányban egy perczig sem ingadozott. Jelöltje gróf Apponyi György volt, és maradt is.”

Wirkner jellemzésében Apponyi mint személyes ambíciók nélküli, ugyanakkor határozott közéleti személyiség jelenik meg: „Ezen államférfinak magasztos gondolkodásmódját, hazafiságát és tántoríthatatlan jellemszilárdságát mindabban, amit helyesnek és jónak tartott, valamint a parlamentáris életben okvetlen szükséges, többi fényes tulajdonait is bővebben említeni fölösleges, egyaránt elismeri azokat még most is barát és ellenség. Apponyi gróf a legcsekélyebb személyes becsvágyat sem táplálva, másrészről pedig azon körülménynél fogva, mely szerént […] egyedül családjának és barátainak kívánt élni: a neki szánt, fölötte fontos küldetés elfogadását nem annyira kitüntetésnek, mint inkább oly áldozatnak tekintette, mellyel, mint hű alattvalója királya és hazája irányában tartozik.”

Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György a kortársak szemével című tanulmánya a Történelmi Szemle 2018/4. számában jelent meg, és teljes terjedelmében az alábbi linkre kattintva olvasható.