Székely nemzetgyűlés Agyagfalván

1848 nyarára-őszére magasra csaptak az indulatok Erdélyben: a románok május 15-17-én Balázsfalván gyűléseztek, s elutasították Erdély és Magyarország unióját, amit viszont május 30-án kihirdetett a kolozsvári országgyűlés. A jobbágyfelszabadítás késett, a román parasztok ellene szegültek a magyar kormány újoncozásának. A naszódi román újoncezred parancsnoka, Karl Urban körül megkezdődött az elégedetlen románok fegyveres szervezkedése. A szeptember 25-i második balázsfalvi román nemzeti gyűlésen a résztvevők által elfogadott petíció hűségesküt tett a császár mellett, érvénytelennek mondotta ki az uniót és fegyverbe szólította a román népet. A német szászok - az "összmonarchia" elve iránti hűségtől vezéreltetve - ugyancsak a magyarok ellen fordultak. Szeptember végén már hiába született meg a románság sérelmeit orvosolni hivatott magyar törvényjavaslat, az események régen túlhaladták azt. Az egymásnak feszülő nemzetek között a mérleg nyelvét a névleg a magyar kormánynak engedelmeskedő Puchner Antal báró erdélyi főhadparancsnok, királyi biztos jelentette volna, ő azonban, bár ekkor még nem fordult nyíltan szembe a magyar kormánnyal, sorozatban figyelmen kívül hagyta annak rendeleteit, és bátorította a románok fegyverkezését.

Ilyen körülmények között hívott össze október 16-ra Agyagfalvára, a székelység ősi tanácskozóhelyére általános székely nemzeti gyűlést Berzenczey László képviselő, kormánybiztos "a székely nemzet régi szabadságának visszaszerzéséért", fejvesztés és birtokdúlás terhe mellett ide szólítva minden hadköteles férfit. Berzenczey az ősi szokást elevenítette fel, hogy ha Erdélyt külső veszély fenyegeti, a székelyek fegyveresen tanácskoznak. Az öt székből hatvanezer ember érkezett, a tömegben "harisnyás" volt székely jobbágyoktól a lófőkig minden réteg képviseltette magát. A mezőn a magyar zászlót lengette a szél és a zászlórúdra Kossuth-kalapot tűztek. A lelkes tömeg felesküdött az alkotmányos magyar kormányra, és köszönetet mondott "Kossuth Lajosnak, az alkotmányos magyar szabadság első nagy bajnokának". A résztvevők kinyilvánították, hogy "a székely nép a testvériség karjaival kész magához csatolni minden fajú és vallású nemzetet, és ha bármelyiknek szabadsága megtámadtaték, utolsó csepp véréig oltalmazandja", de "megvárja mind a szászoktól, mind a románoktól, hogy keblükben minden törvényellenes bujtogatást megszüntetvén a két magyar hazát egyesítő és a király által szentesített törvény előtt meghajoljanak". Kimondták a 19-25 éves székely ifjak általános hadkötelezettségét és egy székely hadsereg felállítását is, amelynek parancsnokául Sombori Sándor huszárezredest jelölték ki.

A nép ezzel haza is készült volna, de amikor a gyűlés második napján, október 17-én felolvasták Latour osztrák hadügyminiszter Puchnerhez intézett támadási parancsát, a románok által elkövetett atrocitásokról érkezett jelentéseket, s elterjedt az az álhír, hogy Urban bevonult Marosvásárhelyre, a helyszínen négy dandár alakult, és Székelyföld védelmében rögtön táborba szállt.

Puchner október 18-án kiáltványban tudatta, hogy mivel a Batthyány-kormányt az uralkodó nem erősítette meg, István nádor pedig lemondott, V. Ferdinánd nevében "ideiglenesen" ő veszi át a kormányzást Erdélyben. Puchner érvénytelenítette a magyar kormány rendeleteit, kihirdette a rendkívüli állapotot, s ezzel Erdélyben megkezdődött a polgárháború.

A kicsiny és szervezetlen magyar erők nem tudták felvenni a harcot Puchner seregeivel és a nagyszámú román felkelővel, így nem egészen egy hónap alatt Erdély a Háromszék kivételével a császáriak kezére jutott. Fordulatot csak Józef Bem lengyel tábornoknak erdélyi főparancsnokká történt kinevezése és erdélyi hadjárata hozott 1848-49 telén.

MTI