Ellentétes elgondolások szerint gyarmatosította az Újvilágot Spanyolország és Anglia

Két őslakos figyeli Henry Hudson hajójának megérkezését a Hudson folyó torkolatához, 1609.

Az első partra lépők

1498 szeptemberében a spanyol korona szolgálatában álló genovai Kolumbusz Kristóf harmadik nyugatra vezető útján első európaiként lépett a kontinentális Dél-Amerika földjére – ezt megelőzően csak a karibi szigetvilágban szállt partra. 15 hónappal korábban egy másik itáliai, John Cabot, azaz Giovanni Caboto velenceiként, angol zászló alatt a vikingek óta először lépett hasonlóképpen Észak-Amerika földjére. A dátumok közelsége ellenére azonban a további események egészen eltérően alakultak a két kontinensrészen.

Kolumbusz az őslakos nők közül választ magának ajándékot

A spanyolok fél évszázadon belül két őslakos birodalmat hajtottak igába és addig elképzelhetetlen mennyiségű kincset szállítottak vissza folyamatosan az Ibériai-félszigetre. Az angolok ehhez képest még 130 évvel később is csupán a James folyó torkolatánál egy rossz fekvésű erődítményt, egy, a massachusettsi Plymouthnél lévő dombot, illetve elszórt új-fundlandi telepeket védve veszítettek több ezer embert. Mi volt e hatalmas lépték- és eredménybeli különbség oka?

A két nagyhatalom eredeti célja a gyarmatosítással ugyanis azonos volt: aranyat kerestek. Míg azonban a spanyolok aranykincsek tömkelegét és bányák sokaságát találták a fennhatóságuk alá került területen, és tonnaszám szállítottak el, addig az angolok Virginia part menti területeiről és a Baffin-szigetről értéktelen földet és törmeléket rakodtak a hajóikra abban a meggyőződésben, hogy az aranyat tartalmaz, amelyet majd ki lehet nyerni belőle. Miután azonban kiderült az igazság, igen kevesen láttak lehetőséget az észak-amerikai gyarmatokba történő befektetésben.

John Cabot és fia, Sebastian útnak indulnak nyugat felé

Nem volt azonban teljesen veszett ügy a gyarmatoké: az angolok hamar rájöttek, hogy ha már a saját területeiken nem találnak aranyat, a lassan mozgó spanyol gályákat kifosztva könnyedén megszerezhetik. Az angol korona kalózok tömegét támogatta tevékenységükben, oklevéllel igazolva ténykedésüket saját hatóságai előtt – legalábbis amíg  a spanyol hajókra korlátozták prédálásukat.

Mindazonáltal ez a könnyű meggazdagodást ígérő munkakör elvonta a legmerészebb és legtalálékonyabb tengerészeket az észak-amerikai gyarmatok fejlesztésétől. Ami pedig az ültetvényeket létrehozni akaró tehetősebb angolokat illeti, ők ekkoriban jóval közelebb is találtak művelésre váró földet az erőszakkal elvett és központilag újraosztásra váró írországi birtokok közt.

Egy dologban azonban az angolok is hajlandóak voltak kockáztatni: a legendás északnyugati átjáró, azaz a mesés Kínába vezető rövidebb – ráadásul a Dél-Amerikát, illetve Afrikát megkerülő útvonalakkal szemben spanyol és portugál fennhatóságtól mentes – útvonal keresésében. Ahogy azonban kiváló tengerészek egymás után tértek vissza dolgavégezetlenül vagy vesztek oda örökre a fagyos északi jégtáblák és -hegyek közt, Angliából továbbra is inkább leküzdendő akadálynak látszott Észak-Amerika, nem pedig valamiféle ígéret földjének.

A föld mindazonáltal el lett ígérve: VII. Henrik angol király oklevele Cabotnak és leszármazottainak engedélyt adott arra, hogy „elfoglalja, megszállja, birtokolja bármely települést, várat, várost vagy szigetet, amelyet felfedeznek (…) megszerezve nekünk az ezek feletti uralmat, rendelkezést és fennhatóságot.”

Virginia partjai egy 16. századi térképen

Az efféle nagyvonalúság a későbbiekben is fennmaradt a királyi oklevelekben. 1584-ben Walter Raleigh az általa alapított első település mintegy 1000 kilométeres körzetében szabad kezet kapott, a területet pedig királynője, I. Erzsébet szentnek tekintett szüzességére utalva Virginiának nevezte el. Erzsébet utódja, I. Jakab a Virginia Társaság első alapítólevelében tovább növelte a területet, a későbbi hasonló dokumentumok pedig már gyakorlatilag egész Észak-Amerikát kijelölték az angol korona fennhatósága alá. Hasonlóképpen az Új-Fundland Társaság a teljes szigetet megkapta tevékenysége színhelyéül.

Az uralkodó által felhatalmazott társaságok természetesen bérletbe is bocsáthatták birtokaikat, és meg is tették – befektetőik így akkora földterületekre tettek szert, mint Anglia némelyik megyéje. Maga a királyi kincstár azonban vonakodott pénzt áldozni a tengerentúli tervekre. VIII. Henrik külföldi tervei Franciaországban kezdődtek és értek is véget, fia, VI. Eduárd túl rövid ideig uralkodott korai halála előtt, Mária keze meg volt kötve férje, a spanyol király által, Erzsébet sikeresen álcázta fukarságát pragmatizmusnak, I. Jakab pedig még békeszerződést is aláírt a spanyolokkal. Így maradt a kalandos magánbefektetők területe Észak-Amerika kiaknázása, az angol politikában periferiális helyen.

Ugyanakkor maguk a nagy szavakkal és oklevelekkel felhatalmazott felfedezők sem igazán tettek ki magukért – Cabot például, hiába volt feljogosítva az egész földrész meghódítására, a feljegyzések szerint „egy számszeríj lőtávjánál” nem merészkedett beljebb a kontinensre, mielőtt visszasietett volna hajójához. 150 év elteltével az angolok ugyanott álltak az Újvilágban: egymástól távoli, elszigetelt, a tengerhez közeli településeken, amelyeket az anyaországból, hajóval láttak el, sokszor még a legalapvetőbb cikkekkel is. Másfél évszázad alatt egyetlen angol sem vert tanyát Amerikában a dagály vonalánál beljebb, hogy ténylegesen a sajátjává tegye az új földet.

1. Az első partra lépők
2. Lusta bűnözők
3. A váratlan gyilkos

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták