Harminc éve kötötték a ciprusi görög-török békét

Törékeny béke

Makarios és Karamanlis

Constantine Karamanlis görög, Bulent Ecevit török, és James Callaghan brit külügyminiszter megállapodása a hetek óta tartó görög-török háborúskodásnak vetett véget. Callaghan úgy nyilatkozott, hogy a béke "olyan feltételeket teremt, melyek mellett Görögország és Törökország is tisztességesen hagyhat fel a másik elleni háborúval". Az angol politikus a "józan ész megállapodásának" nevezte az egyezményt, ugyanakkor a görög diplomaták felpanaszolták, hogy a béke a szigetet július 20-án elfoglaló törökök számára erősebb pozíciót biztosít.

A megállapodás értelmében a török csapatoknak abba kell hagyniuk az előrenyomulást, a két fél között pedig egy ENSZ-csapatok által ellenőrzött semleges zóna létesül. A semleges övezet pontos határait viszont a csapatok aktuális pozíciója alapján jelölték ki a három ország képviselői.

A megállapodás, mely  elrendelte valamennyi illetéktelen haderő visszavonását, összhangban volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának 353-as határozatával és az 1960-as nicosiai békével. Utóbbi eredménye volt a függetlenség és a hatalommegosztás.

A nicosiai békét Görögország rúgta fel tíz nappal korábban azzal, hogy puccsot követett el a megválasztott ciprusi elnök, Makarios püspök ellen. Törökország - arra hivatkozva, hogy a görög bábkormány veszélyezteti a török kisebbséget - csapatokat küldött a szigetre. A török csapatok még a békekötés előtti este is folyamatosan érkeztek Ciprusra, létszámuk ekkor már 35 000 főre rúgott, 300 tankkal.

A londoni száműzetésben élő elnök kijelentette: elégedett a békével, amennyiben az összes fél betartja azt.

1. Törékeny béke
2. Megosztás és Unió