Október hatodika: a kivégzések napja

Bécs: 1848. október 6.

Theodor Baillet de Latour

155 éve, 1848. október 6-án felkelés tört ki a Bécsben. Kirobbanásában közrejátszott a bécsi radikális köröknek a magyar forradalom iránti rokonszenve, valamint az, hogy a gazdasági nehézségek, a munkanélküliek, a munkások bizonytalan helyzete miatt kialakult feszültség fokozta a kormánnyal szembeni ellenállást. Jóllehet ez idő tájt Bécsben sok híve volt a magyar önállóságot elvető centralizációs törekvéseknek, az uralkodónak a magyar parlament feloszlatását elrendelő 1848. október 3-i proklamációja, amely Jellasics horvát bánt Magyarország teljhatalmú diktátorává nyilvánította, ellenszenvet váltott ki a császárvárosban is. A demokratikus és radikális körök szinte egységesen Magyarország pártjára álltak, mivel a magyar alkotmányosság eltiprása az osztrák alkotmányosság felszámolásának árnyékát is előrevetette.

A felkelést közvetlenül Theodor Baillet de Latour hadügyminiszternek az a lépése váltotta ki, hogy osztrák egységeket akart küldeni Jellasics seregének megsegítésére a magyar forradalom ellenében. Az egyik ilyen egység, a közkedvelt Richter gránátos zászlóalj, amely már több évtizede Bécsben állomásozott, nem akarta elhagyni a várost, s csak vonakodva engedelmeskedett a parancsnak, amely Pozsonyba, illetve Magyaróvárra vezényelte volna.

Latourral végeznek a bécsiek

Október 6-án a külvárosi nemzetőrség megakadályozta a gránátosok vonatra szállását. A felkelők elbarikádozták a Dunán átvezető Tabor-hidat, a katonák pedig megtagadták az ellenük való fellépést. Latour ekkor gyalogságot és ágyúkat vetett be, s amikor a habozó tüzérektől a munkások elfoglalták az egyik ágyút, tűzharc kezdődött. Kora délutánra a felkelők kerekedtek felül, a belvárosba vonultak és a Szent István dóm előtt szétverték a polgárőrséget valamint a védelmükre érkezett lovasságot.

A tüntető tömeg körülvette a hadügyminisztérium épületét. Latour megtiltotta, hogy tüzet nyissanak a tömegre, s abban a reményben, hogy el tud menekülni, a kapukat is megnyitotta a nép előtt. Az az ajtó azonban, amely szabadulását jelenthette volna, be volt falazva. Latour a lázadók kezére jutott, akik népítélettel felakasztották. A 14 ezer főnyi császári sereget a felkelők néhány órán belül kiűzték Bécsből és külvárosaiból.

Október 7-én a császári udvar Innsbruckból Olmützbe menekült, a kormány tagjai pedig lemondtak vagy elmenekültek. A cseh képviselők távoztak a parlamentből, s ezáltal annak működése kétségessé vált, bár továbbra is rendszeresen ülésezett. A főváros irányítását a városi tanács és a gyorsan megszervezett központi bizottság vette át. A védelem ellátása érdekében mobilgárdákat állítottak fel, amelyeknek október 14. és 28. között Bem József volt a főparancsnoka.

Az uralkodó október 16-án Alfred Windischgrätz herceg tábornagyot kinevezte a császári és királyi hadsereg főparancsnokává, s teljhatalommal ruházta föl a bécsi és a magyar forradalom leverésére. Október 17-én Windischgrätz körülzárta Bécset, a város azonban többszöri ultimátumára sem adta meg magát. Csupán a Bécs támogatására érkező magyar csapatok október 30-i schwechati veresége után vált kilátástalanná a helyzet, s a császári katonaság október 31-én fegyverrel leverte a bécsi felkelést.

1. Bécs: 1848. október 6.
2. Arad-Pest: 1849. október 6.
3. Aradi adalékok