I. Ferdinánd konferencia

Pálffy Géza: 500 éve született I. Ferdinánd király (2.)

V. Károly

A Szép Fülöp burgund herceg és Őrült Johanna spanyol trónörökös második gyermekeként Spanyolországban született Ferdinánd szülőhazájában nevelkedett. Innen nagyapja, Aragóniai Ferdinánd halálát követően rövid időre (1518-1521) Németalföldre került, a spanyol koronát ugyanis - sőt I. Miksa császár (1493-1519) halálával 1519-ben a német-római császári címet is - bátyja, V. Károly örökölte. Az utóbbi azonban az 1521. évi worsmi szerződésben végül hajlandó volt öccsének kormányzásra átengedni öt osztrák örökös tartományt (Alsó- és Felső-Ausztriát, Stájerországot, Karintiát és Krajnát), majd a következő esztendőben Tirolt, Elő-Ausztriát és Württemberget is (brüsszeli szerződés). Ezekben Ferdinánd komoly nehézségekkel találta magát szembe. A rendek igen számottevő erőt képviseltek, így erőteljesen kellett ellenük fellépnie (1522: bécsújhelyi vésztörvényszék), Bécset új rezidenciává kellett kiépíteni, miközben égető problémát jelentett számára az Ausztriában is egyre erősödő reformáció, sőt 1525-1526-ban egy Tirolból induló nagy parasztfelkelés-sorozat is.

Ferdinánd magyar királlyá választását követően hasonló, sőt talán még nagyobb nehézségekkel volt kénytelen szembenézni Magyarországon is. Szapolyai Jánossal folytatott fegyveres küzdelme és a polgárháborús állapotok mellett saját magyar táborával is gyakran heves politikai csatározásra kényszerült, hiszen ők is - mint Európában a rendek mindenütt - jelentős erőt képviseltek. Mindezek ellenére a rendkívül pragmatikus és kompromisszumokra bátyjánál sokkal inkább hajló Ferdinánd közel negyven esztendős magyar kormányzása alatt alapvető sikereket ért el. Ez még akkor is igaz, ha a Magyar Királyság szétszakadt területeit nem volt képes egyesíteni. Erre azonban - reálisan nézve a nagyhatalmi erőviszonyokat - a korabeli világ legerősebb katonai hatalmával, az oszmánokkal szemben még cseh, osztrák és magyar tartományai birtokában sem volt lehetősége, különösen, hogy Szapolyai hatalmához ragaszkodva már 1527 végén, még Ferdinánd székesfehérvári koronázása előtt besétált a török szövetség kelepcéjébe.

Zrínyi Miklós

I. Ferdinánd uralkodása alatt a Magyar Királyság - önálló államiságának megőrzése mellett - Közép-Európa legerősebb nagyhatalmának meghatározó része lett. V. Károly 1556. évi lemondása és Ferdinánd 1558. március 24-ei császárkoronázása után ebbe - az osztrák örökös tartományok, a cseh és a magyar korona országai mellett - már a Német-római Birodalom is beletartozott. Az így létrejött, bár korántsem egységes közép-európai Habsburg Birodalomnak mind politikai, mind katonai, mind gazdasági, de még kulturális szempontból is fontos része lett az 1550-es évek török várháborúiban fokozatosan fogyó királyi Magyarország. A kül-, had- és pénzügyek ugyanis a török hódítás miatt az egész birodalom közös problémájává, azaz már ekkor közös ügyekké váltak. Ezek igazgatására Ferdinánd a kor szintjén modernnek nevezhető kormányszerveket (1527: Udvari és Titkos Tanács, 1527: Udvari Kamara, 1556: Udvari Haditanács, majd császárkoronázása után 1558: Birodalmi Udvari Kancellária) állított fel. Ezek a Bécsben, állandó jelleggel és tanács formájában ülésező központi intézmények az 1848/49. évi polgári átalakulásig meghatározó szervei lettek a Duna-menti birodalom igazgatásának.

1. A konferencia programja
2. Pálffy Géza: 500 éve született I. Ferdinánd király (1.)
3. Pálffy Géza: 500 éve született I. Ferdinánd király (2.)
4. Pálffy Géza: 500 éve született I. Ferdinánd király (3.)