Így szorították vissza a cári sereget a Kárpátok alól 1915-ben
2020. május 5. 10:49
„Csak aki átélte a kárpáti csata utáni mélységes depressziót, az tudja igazán megérteni, mit jelentett Gorlice: a megszabadulást a szinte már elviselhetetlen nyomás alól, a fellélegzést a legsúlyosabb gondok szorongatásából, a bizalom visszatérését és a győzelem kilátásának felragyogását” – foglalta össze Carmon tábornok az osztrák-magyar vezérkar mellett dolgozó német vezérkari tiszt a német és az osztrák-magyar haderők által, az első világháborúban, 1915. május 2. és 5. között sikeresen végrehajtott gorlicei áttörés jelentőségét.
A központi hatalmak szemszögéből nézve az első világháború 1914-es kezdeti éve nem zárult reménykeltően. Bár a német hadsereg megszállta északkelet Franciaországot, a német vezérkari főnök, Helmuth Johannes Ludwig von Moltke legfontosabb célkitűzését nem sikerült végrehajtani: a Párizs felé törő németeket az 1914. szeptemberi első marne-i csatában a francia haderő megállította.
Az arcvonal a nyugati fronton megmerevedett és világossá vált, hogy Moltke terve Franciaország gyors lerohanásáról kudarcba fulladt. A franciák szívós ellenállása azért volt kényelmetlen a németeknek, mert a hátukban, a Német Birodalom keleti és a velük szövetséges Osztrák-Magyar Monarchia északkeleti határain megjelentek az oroszok. A központi hatalmak katonai vezetőinek rémálma, a kétfrontos háború valóságos alakot öltött.
Az oroszok pár hónap helyett, pár hét alatt mozgósították haderejüket, és 1914 augusztusában már Kelet-Poroszországban voltak. Paul von Hindenburg tábornok ugyan megállította az orosz gőzhengert a kelet-poroszországi Tannenbergnél és a Mazuri-tavaknál vívott csatákban, viszont a németekkel szövetséges osztrák-magyar haderő komoly bajba került, és 1914 telére egészen a Kárpátok vonaláig hátrált, ahol a tél folyamán tovább folyt az emberpróbáló küzdelem.
Az osztrák-magyar vezetés számára a határokon álló és az országba esetleg betörő oroszok mellett még egy elhárítandó probléma akadt: a cári haderő sikerei és tartós jelenléte a térségben két ingadozó államot, nevezetesen Olaszországot és a Romániát is arra sarkalhatta, hogy az antant oldalán területi nyereségek fejében a központi hatalmak ellen vonuljon a háborúba. (Olaszországnak a dalmát tengerpartot, Romániának Erdélyt ígérték.) Az oroszokat tehát nemcsak tartani, hanem hátrálásra esetleg különbékére kellett volna kényszeríteni.
1915 tavaszán a németek nyolc hadosztályt csoportosítottak át a nyugati hadszíntérről. Ehhez a haderőhöz még további három osztrák-magyar hadosztályt csatoltak, így jött létre az August von Mackensen vezette 11. német hadsereg, amely a 4. osztrák-magyar hadsereggel egyetemben végrehajtotta a gorlicei áttörést.
Bár a keleti front teljes arcvonalán az oroszok túlerőben voltak (a cári haderő 1,8 milliós haderője nézett farkasszemet a központi hatalmak 1,3 millió katonájával), az áttörés szakaszán azonban a német és az osztrák-magyar sereg jelentős erőt, több mint 350 ezer főt összpontosított. A gorlicei frontszakaszon 219 ezer orosz katona állomásozott. Mind a 11. német, mind a 4. osztrák-magyar hadsereg ellátása elfogadhatóan meg volt szervezve, ezzel szemben az oroszok munícióhiánnyal küszködtek, az orosz hadiipar ugyanis képtelen volt kielégíteni a cári hadsereg megnövekedett fegyver- és lőszerszükségletét. A tüzérségi eszközök terén az oroszok ugyancsak hátrányban voltak, nehézlövegekkel szinte egyáltalán nem rendelkeztek, a könnyűlövegek tekintetében pedig az ellenfél kétszeres túlerőben volt.
Az áttörés sikere a tüzérség és a támadó gyalogság összehangolt munkáján állt vagy bukott. Ez a taktika a nyugati fronton rendszerint kudarcot vallott, köszönhetően a mélyen tagolt ellenséges állásoknak. A támadók szerencséjére azonban keleten az oroszok sorai gyakorlatilag egyetlen vonalból álltak, a második és a harmadik védőöv könnyebben áttörhető volt, így az 1915. május 2-án reggel elkezdődő heves tüzérségi előkészítés már megbontotta védelmüket.
Az oroszok ily mértékű ágyútüzet korábban még nem tapasztaltak, a három órás tüzérségi „puhítás” után gyakorlatilag magukhoz sem tértek és máris nyakukon volt a támadó gyalogság. Az áttörést már az első napon sikerült elérni, az orosz frontvonal 40 kilométeres hosszán (Gorlice és Tarnów térségében) rés nyílt a támadók előtt. A gorlicei áttörés sikere május 4-re nyilvánvalóvá vált, mivel a támadás első napján keletkezett rést 15-20 kilométerre sikerült mélyíteni. Az áttörés sikerének köszönhetően megkezdődött a Kárpátok vonalában álló orosz 8. hadsereg visszavonulása. Az oroszok a keleti front teljes vonalán hátráltak, a németek augusztus elején elfoglalták Varsót is.
A három napig tartó offenzíva a központi hatalmak részéről katonai szempontból sikerrel zárult, hiszen a Monarchia határvidékéről sikerült kiverni a cári haderőt. Diplomáciai szempontból viszont csak félsiker volt, mert ugyan Románia ekkor még nem lépett be az antant oldalán a háborúba, de Olaszország 1915. május 23-án igen, ami egy újabb front megnyitását eredményezte, amely a központi hatalmak haderejének további lekötését jelentette.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király 16:05
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában 15:05
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap
- A politikai rendőrség még a szabadságharc után is veszélyesnek tartotta Mindszenty Józsefet tegnap
- Előbb filmsztár lett, majd a színpadot is meghódította Törőcsik Mari tegnap
