Több, mint `ráérő polgárnők` mulatsága

Az emigrációjából a kiegyezés után hazatért Türr István azzal az akkoriban különösnek számító ötlettel állt elő, hogy a középiskolát pénz híján elvégezni nem tudó, de a hatosztályos elemi iskola `műveltségénél` többre vágyó kétkezi munkásoknak is tegyék lehetővé az ismeretekhez való hozzájutást, ahogy azt Franciaországban megtapasztalta. A felnőttek oktatására tett javaslatot Pesten is hamar felkarolták. A Népmívelési Körben írásra, olvasásra és számolásra oktattak. A XIX. század második felétől Magyarországon éppen az írni-olvasni nem tudás, az analfabetizmus megszüntetése volt az oktatáspolitika egyik legfontosabb célja. Ez nemcsak művelődési kérdés volt, hanem a teljesebb demokrácia felé tett fontos lépés is, hiszen a választójogot - számos más feltétel mellett - mindenekelőtt az írás és olvasás elsajátításához kötötték. Az 1868. évi harmincnyolcadik törvénycikk emiatt is tette kötelezővé az elemi iskolai tanulmányokat minden hat és tizenkét év közötti gyermek számára. Az analfabéták számára Pesten indított tanfolyam sikeresnek bizonyult, ám a pallérozottabb elmék igényeinek aligha tett eleget. Ezért 1874-től Budán rendszeres tudományos-népszerűsítő előadásokat kezdtek szervezni, majd 1893-tól a felnőttek oktatását a Szabad Lyceum néven szervezett iskola látta el Budapesten. Itt hosszabb-rövidebb tanfolyamokra lehetett beiratkozni.