Korona

A Fidesz szimbolikus politizálásához hozzátartozik a korona, a Szent István-i nemzetfelfogáshoz pedig minden bizonynyal az, hogy a legfőbb royalista jelkép, a magyarok Szent Koronája a köztársaság eszményét megtestesítő Országház kupolatermében leljen otthonra. Ez természetes egy olyan országban, ahol a szocialista párt miniszterelnökének, Horn Gyulának jut eszébe, hogy a Habsburg-dinasztia ifjú tagját, Györgyöt nevezze ki Magyarország utazó nagykövetének, mint ahogy a jelenlegi szoclib kormány érzett olthatatlan vágyat Habsburg-kutatást végző intézményt létrehozni. Az is természetes, hogy a jelenlegi szocialista–liberális kormány idején először januárban, majd a minap egy erre illetékes bizottság ülésén merül fel a gondolat, hogy a korona kerüljön vissza a Várba, mert mégiscsak a királyság reprezentáns helyszínén volna legméltóbban bemutatható, a koronázási jelvényekkel együtt. Ez természetes egy olyan országban, ahol a jobboldal szociális érzékenységű programmal váltja le a választásokkor a kapitalistánál kapitalistább vasszigorral gazdaságot csináló baloldali kormányt, aztán meg a bal- a jobboldalit, miközben azon vitatkoznak, hogy a koronás magyar igazolvány árt vagy használ a határon túli és inneni magyarságnak. De hát ez természetes egy olyan országban, ahol a koronát egy évezrede viselik, elássák, rejtegetik, elfelejtik és büszkén vállalják. Bocsánat, hogy e nemes hercehurcáról Karinthy Ferenc jut eszembe, aki New Yorkban, Tiffany ékszerüzletébe térve közölte, hogy koronát szeretne vásárolni. – Minek? – nyögte ki a kérdést zavarában az elhűlt eladó. – Hordani szeretném – válaszolta nemes egyszerűséggel Karinthy.