A Kádár-kor első két számjegyű áremelése

Harminc évvel ezelőtt ezekben a hetekben ismerkedett a magyar lakosság a Kádár-rezsim első nagyobb áremelésének számaival. Az intézkedés előkészítése, az akcióba vont áruféleségek köre és a párhuzamos `ellentételezések` csak a legbennfentesebbek számára árulkodtak a párt felső vezetésében folyó politikai birkózásról. "Az égetett szesz és a cigaretta alapvetően más természetű fogyasztási cikk, mint a hús. A húsra nem mondhatom, hogy igyál kevesebbet, vagy szívjál kevesebbet" - jelezte Kádár János az MSZMP központi bizottságának (kb) 1972. november 14-ei ülésén, hogy nem értene egyet azzal, ha az előterjesztett áremelések listáján húsfélék is szerepelnének. A megkönnyebbülés mellett a hallgatóság - és az ülésről három nappal később a sajtó útján (nagy vonalakban) tájékoztatott lakosság - minden bizonnyal megdöbbenéssel szembesült a ténnyel, hogy a stabilitás, illetve a "mindig egy kicsivel jobb" imázsát őrző és fényesítgető rezsim ezúttal a tej és tejtermékek árának átlagosan 30 százalékos emelése mellett megháromszorozza a gépjárművekre kivetett adót, és ugyancsak többe fog kerülni (akkor még közelebbi mérték megjelölése nélkül) az égetett szesz és a cigaretta is. Mindez annak ellenére is sokkoló lehetett, hogy az 1968. január 1-jén bevezetett reform, az úgynevezett új gazdasági mechanizmus következményeképpen a polgárok - az akkori kormányzati zsargon szerint: a "lakosság" - már hozzászokhattak az árak időnkénti emelgetéséhez. Csakhogy a rendszerint valamilyen szociálpolitikai ellentételezéssel is enyhített addigi áremelések önmagukban sem érték el a néhány százalékosnál nagyobb mértéket.