Most végre licitálhat félbevágott képre

Mészöly Géza (Sárbogárd, 1844 − Jobbágyi, 1887) rövid, két évtizedet felölelő pályafutásával végérvényesen beírta magát a magyar realista tájképfestészet történetébe. A Munkácsy Mihályhoz hasonlóan Ligeti Antal által felkarolt festő Bécsben sajátította el a festészet csínját-bínját, de valódi festő magyar földön vált belőle − géniusza szüntelenül Szigetvár és Nagykanizsa földútjait, a székesfehérvári Sós-tó lápos vidékét, a Balaton partvidékét és az Alföld kies rónáit pásztázta. Bámulatos technikai felkészültségét mutatja, hogy a külföldi műkereskedők már az 1870-es években – a festő ekkor még alig harminc éves! – vitték ki a műveit Amerikába, és hamis szignóval ellátva az akkoriban igen keresett Camille Corot alkotásaiként árusították őket.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Mészölynek ne lett volna saját jogán is széleskörű klientúrája: ösztönös realizmusa, gyöngyházas, párás színei és a francia paysage intime-et idéző bensőséges kompozíciói Trefort Ágostont, Tisza Lajost és Zichy Jenő grófot is arra sarkallták, hogy reprezentatív léptékű művekre nyújtsanak be hozzá felkéréseket. Ilyen megrendelésre készült többek között a Nádas (1875), a Vadkacsavadászat (1882) és a – ha csak nyomatokról is, de mindenki által jól ismert és rendkívüli példányszámban reprodukált – Balatoni halásztanya (1877) is. Ugyancsak ebbe a képcsoportba kell sorolnunk a mostani aukción kínált Sétalovaglást, melynek története évtizedek óta foglalkoztatja a szakmát és a közvéleményt is.

Egy mostoha sorsú műremek

Rajnai Miklós 1953-as Mészöly-monográfiája szerint a mű megrendelője 1882-ben bizonyos Karsay (Karpeles) Albert sárosdi földbirtokos volt, aki önmagát és fiát kívánta viszontlátni egy nagyméretű lovas kompozíció formájában. A messzemenőbb kutatások valószínűleg igazolnák a hipotézist, miszerint sárosdi Karsay (Karpeles) Albert – bizonyos más érdekeltségei révén – azonos azzal a Karsai (Karpeles) Alberttel, aki az egykori Heves megyei Nagy-telek, Kerek-haraszt és Bodrog pusztáin létesített mintagazdaságot és jómódú közéleti figuraként pesti hivatalokat is viselt az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben és a pestmegyei törvényhatósági bizottságban. Földbirtokos mivolta ellenére Karsai szoros kapcsolatot ápolt a budapesti irodalmi elittel – példának okáért lelkes munkatársa volt a századforduló népszerű élclapjának, a Borsszem Jankónak. Nevéhez még egy, a művészettörténet szempontjából fontos faktum is kötődik: 1895-ben az ő Andrássy út 45-ös szám alatti bérházában nyitotta meg kapuit a budapesti művészvilág kedvelt találkozóhelye, a Japán kávéház.

Mészöly bár elfogadta a megbízást, időközben párizsi tanulmányútra indult, és csak 1884-ben tudta befejezni a festményt, mely eredeti formájában kétszer ilyen széles volt, és a lovasok alakjai mellett rőzseszedő asszonyok erdőszéli képét is magába foglalta a bal oldalon. A komplett alkotás később – ahogy azt Molnos Péter, a magyar oknyomozó művészettörténet-írás specialistája kikutatta – 1920-ban és 1936-ban is szerepelt az Ernst Múzeum aukcióin még az eredeti, csonkítatlan állapotban. Annál érdekesebb, hogy tizenhat évvel később, 1952-ben a Fővárosi Képtár Mészöly tárlatán már csak a kép bal oldala volt kiállítva Rőzseszedők címen − ez a mű ma a Kovács Gábor Gyűjteménybe tartozik. Rajnai egy évvel később adta ki Mészöly-monográfiáját, és még élénken élhetett benne a kettévágott kép esete, ugyanis többször is szóvá tette a könyvben, hogy a kép másik fele lappang.

De mi történhetett?

Az egész história feledésbe merült, mígnem − ezt szintén Molnos Pétertől tudjuk − a durva beavatkozás tényét évtizedekkel később Fränkel József becsüs „újra” felfedezte, amikor a Rőzseszedők bekerült a BÁV egyik aukciójának anyagába, és fotóját egy a Nemzeti Galéria fényképes nyilvántartásában szereplő másik Mészöly-mű fotója mellé helyezte. A Magyar Nemzet 1984 decemberében hozta le a sztorit egy Sinkó Katalinnal, a galéria munkatársával készített interjújában. 1985 februárjában azonban ugyanez a napilap közölt egy másik cikket is Hanthy Kinga tollából, melyben Hanthy egy olyan Fränkel-levélre hivatkozott, melyet feladója az év elején juttatott el az újság szerkesztőségébe. A levélben (állítólag) maga Fränkel, a már a BÁV előtt is neves műkereskedő fedte fel, hogy az eredeti kép az 1930-as években került a tulajdonába csere útján Wertheimer Adolf műgyűjtőtől, és a monumentális kompozíciót ő maga vágta ketté műkereskedelmi megfontolásból.

Ha valaha is lenne mentség a vandalizmusra, az Fränkel „hozzáértése” lenne, hiszen úgy sikerült elmetszeni a képet, hogy annak mindkét fele önálló egész, és a most kalapács alá kerülő, 80 x 60 cm méretű, 18 millió forintról induló darab egy ritka Mészöly-szüzsét is képvisel az életműben: a sétalovas alakját, melyet Mészöly mindössze háromszor festett meg élete során, és azokat is csak megrendelésre.

A 75. Művészeti aukció kiállítását november 9-17. között ingyenesen tekinthetik meg a BÁV Aukciósházban (1052 Budapest, Bécsi utca 1.). Az ékszerek és ezüst műtárgyak november 19-én, a festmények és műtárgyak november 20-án 18.00 órakor kerülnek kalapács alá a MOM Kulturális Központban. További információkért ide, az árverés teljes katalógusáért pedig ide látogasson el.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2022

• A szeretet mártírjai – megjelent a Múlt-kor téli száma
• Maksymilian Kolbe atya önfeláldozása
  
• Az embermentő Jane Haining
  
•  Sisi unokahúgának botrányos emlékiratai
  
• Diego Velázquez: Krisztus Márta és Mária házában
  
• Karikás Mihály és a Kis Pipa
• A fordulatra képtelen fenegyerek: Grósz Károly
  
• A Szentföld egy magyar tiszt szemével
  
• Clara Schumann – A nő, akinek először sikerült