Lengyel beismerés Jedwabnéról

,,Azon a csütörtöki napon, 1941. július 10-én a Jedwabne közelében lévő falvak lakói azzal a szándékkal érkeztek az északkelet-lengyelországi városba, hogy meggyilkolják az ott élő zsidókat" - hangzik az egyik kulcsmondata annak a múlt héten közzétett hivatalos lengyel tanulmánynak, amelyet a 61 évvel ezelőtti, több száz ember életét kioltó pogrom részleteinek tisztázására készített el a Nemzeti Emlékezési Bizottság (IPN).

A több mint egy év kutatásait összegző tanulmány végleg megcáfolni volt hivatott azokat az amúgy egyre kevésbé tartható vádakat, melyek szerint a tömeggyilkosságot a német megszállók hajtották végre, és a tettet csak a „lengyel nemzet ellenségei akarják a helyiek nyakába varrni". A második világháború utáni vizsgálat anyagain, a még élő szemtanúk és túlélők vallomásain, illetve a németek bűnösségével kapcsolatos „mítosz" igazságát először kétségbe vonó, Amerikában élő lengyel származású történész, Jan Tomasz Gross Szomszédok című könyvében leírtakon alapuló vizsgálat ugyanakkor azt is megállapította, hogy az igazságszolgáltatás lehetetlenné vált: nem merült föl olyan bizonyíték, amelynek alapján ma még élő személyek ellen vádat lehetne emelni.

A Radoslaw Ignatiew IPN-ügyész nevével fémjelzett tanulmány mindazonáltal a németek felelősségét is feltárta. Hangsúlyozta ugyanis, hogy a városban állomásozó Wehrmacht-katonák tétlenül szemlélték és ezzel gyakorlatilag támogatásukról biztosították a tömeggyilkosságban aktívan részt vevő mintegy negyven személyt. A pogrom napját részletesen leíró dokumentum szerint a helyiek már a reggeli órákban a piactérre hajtották a zsidókat, akiket először arra utasítottak, hogy tépjék ki az utcakövek közt növő gazt.

A következő feladat a piactérhez közeli utcában álló Lenin-szobor (a terület az 1939-es Molotov-Ribbentrop-paktum eredményeképpen majd két évig szovjet megszállás alatt állt) szétverése volt. Az egyre indulatosabbá váló csőcselék hangadói ekkor követték el az első gyilkosságokat is. A Lenin-szobor darabjait a zsidókkal hordágyakra rakatták, majd negyven-ötven kiválogatott fogollyal - köztük a helyi rabbival - a kődarabokat egy közeli csűrbe vitették. Ezután a tömeg - máig ismeretlen módon és helyen - meggyilkolta a zsidók első csoportját. Róluk csak annyi derült ki, hogy a csűrben megásott gödörbe dobták a tetemüket, és rájuk szórták a Lenin-emlékmű darabjait.

A piactéren lévő többi zsidót - köztük gyerekeket is - délben indították el egy városszéli pajtába. Ekkor már városszerte elszabadult a pokol: miközben az összeterelt mintegy háromszáz embert bezárták a csűrbe, több később megtalált zsidót Jedwabne más részein vertek agyon. A pajtába terelteket a kora délutáni órákban ölték meg: az oroszok által elhagyott laktanyából lopott benzinnel lelocsolták, majd lángra lobbantották az épületet.

Az IPN-jelentés azzal is foglalkozik, hogy Jedwabne lengyel polgárainak többsége miként viselkedett a tömeggyilkosság idején. Kiderült, néhány túlélő annak köszönhette megmenekülését, hogy keresztény szomszédjaik még 9-én este figyelmeztették őket a közelgő vészre. A lengyelek többsége azonban a pogrom tétlen szemlélője volt. A tanulmány szerint nem lehet kideríteni, hogy passzivitásuk az egyetértés jele volt-e vagy pedig az erőszak látványa keltette sokk és félelem következménye.

Az IPN-jelentés Lengyelországban vegyes reakciókat váltott ki. Míg Aleksander Kwasniewski államfő - aki egy évvel ezelőtt már bocsánatot kért e bűncselekmények miatt - „a fájdalmas és nehéz igaz-ság közzétételének" nevezte a tanulmányt, Jedwabnéban ismeretlenek Hitler nevét mázolva a kőlapokra, meggyalázták az egy éve emelt helyi emlékművet. Mindazonáltal továbbra is akadnak, akik a jelentés ellenére is tagadják a lengyelek felelősségét, illetve azt állítják, az áldozatok száma jóval alacsonyabb, mint a Gross által említett 1600, illetve az IPN által valószínűsített 350-400 fő. A halottak „újraszámlálását" követelők ezenkívül úgy gondolják, hogy a Jedwabne-ügy célja a lengyel nemzet becsületének sárba tiprása.

Ezek a hangok annak ellenére sem hallgatnak el, hogy Adam Michnik neves egykori ellenzéki, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője zsidóként és lengyelként is hangsúlyozta: hazudik az, aki a lengyel nemzet egészét vádolja a jedwabnei zsidók meggyilkolásával. Még akkor is, ha - mint kiderült - nem volt egyedülálló, ami Jedwabnéban történt. A várostól 30 kilométerre északkeletre fekvő Radzilówban ugyanis néhány nappal korábban, 1941. július 7-én a jedwabneihez kísértetiesen hasonló mészárlás történt.

A máig ismeretlen számú embert előbb kihajtották a piactérre, majd többségüket egy pajtába zárták, és élve elégették őket. Mint utóbb kitudódott, Radzilówban sem a németek ölték meg a zsidókat: Ignatiew a Gazeta Wyborczának adott tavalyi interjújában elmondta, a tömeggyilkosság szemtanúinak többsége azt mondta, nem látott egyenruhás németeket a gyilkosok között. Az egyetlen német az volt, aki több túlélő szerint a piactér egyik házának balkonjáról fényképezte az eseményeket. Radzilów esete csak annyiban különbözik Jedwabnéétól, hogy a háború után indított ottani vizsgálat után valamennyi vádlottját felmentették. Jedwabnéban ugyanis utóbb néhányan többéves börtönbüntetést kaptak. Igaz, a „németekkel való együttműködésért".

A lengyel vezetők a be- és felismerések ellenére határozottan elutasították, hogy a tömegmészárlás helyszínén tavaly felállított emlékművön egyértelműen elismerjék, lengyelek követték el a bűncselekményt. „A Yad Vashem kérése érzéketlenségről tanúskodik" - közölte Kwasniewski elnök, míg Leszek Miller kormányfő hangsúlyozta: „a jelenlegi szöveg megváltoztatásával meg kell várni az érzelmek lecsillapodását, nehogy az a vád érje Varsót, hogy valaki ismét diktálni akar az országnak". Bár az emlékmű szövege egyelőre változatlan marad, a felirat - Azon zsidók emlékére, akiket Jedwabnéban és környékén égettek el élve - mindenképpen közelebb áll az első szöveg-változathoz, amely egyértelműen a németeket vádolta a pogrommal.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Ókori állam-berendezkedések
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Róma első császára ellen is háborúba ment az ókor egyik legharciasabb asszonya, Fulvia Antonia
• Mi volt Róma bukásának oka?
• Egyezményes súlyú fémdarabokat használtak pénzként a bronzkori Európában
• Jeruzsálemben került elő egy Aquincumban talált ókori bronzmécses párja
• Ki volt a történelem legrosszabb politikai tanácsadója?
• Mi okozta a Római Birodalom bukását?
• Hét meglepő tény a római nőkről
• Valóban erotikus költészete miatt száműzte Róma császára a költő Ovidiust?
• Egész történelme során igen nagy volt Róma genetikai sokszínűsége