Kedd és csütörtök este, két és fél órányi adással indult a magyar televíziózás

2019. február 22. 14:23 MTI

61 éve, 1958. február 22-én adták át a budapesti Széchenyi-hegyen a 30 kilowattos televíziós nagyadót. Helyét hosszas vita után jelölték ki, miután elvetették a Gellért-hegyre, a János-hegyre és a Hármashatár-hegyre vonatkozó javaslatokat.

Korábban

Európában az 1940-es évek derekán kezdődött a rendszeres tévéadás, Magyarországon 1947-től folytak kísérletek, de csak vezetékes képtovábbítással, nagyon gyenge képminőséggel. A magyar televíziózás fejlesztéséről és az állami Televízió Vállalat megalapításáról egy 1952-es pártvezetőségi határozat alapján 1953 elején döntött a kormány. A fő szempont a devizakímélés volt, a tévéadások továbbítása a távközlésért felelős Magyar Posta feladata lett. A kép- és hangadó berendezéseket a Gyáli úti Postakísérleti Intézet szakemberei (köztük Nemes Tihamér, az egykori Telefonhírmondó mérnöke) hozták létre, akik 1953 decemberében már sikeresen sugározták kísérleti adásukat az intézet tetejére szerelt antennával egy négy kilométerre elhelyezett tévékészülékbe. Ezután a műszereket a Széchenyi-hegyre, az Agancs utcai volt Hargita Panzióba vitték, innen indult 1954. januárban a folyamatos műsorszórás, 100 watt-tal, amelyet eleinte csak Budapesten és közvetlen környékén lehetett venni.

1954 őszén két fővel megalakult a Magyar Rádió televíziós főosztálya. Adást kedden és csütörtökön este fél nyolc és tíz között sugároztak, a fennmaradó időben ipari adások folytak, és a monoszkópot lehetett bámulni. Az első tévéfelvétel 1954. szeptember 2-án a filmgyárban készült. Vevőkészülék csak mintegy száz kivételezett helyzetben lévő politikusnak és műszaki vezetőnek jutott, az egyszerű emberek csak a Budapesti Nemzetközi Vásáron, illetve a Corvin Áruház és a Vásárcsarnok kirakatában elhelyezett készülékeken csodálhatták a műsort. Az adás minősége egyenetlen volt, a legenda szerint egyszer az egyik funkcionárius be is szólt, hogy állítsanak az antennán, mert rossz a kép, de azt a választ kapta: "Nem lehet, Rákosi elvtársnál éppen jó."

Az első adótorony 1955 februárjára épült meg, a Szabadság téri egykori Tőzsdepalotába pedig – a Lenin Intézet helyére – elkezdett betelepülni a televízió, megkezdték a stúdiók kiépítését. 1956-ban a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG) által gyártott, 1 kW-os berendezést telepítettek, amely már 40 kilométer sugarú körben adott jó minőségben. Az Orion elkészítette az AT 501-es vevőkészülék nullás szériáját, amelyből rövid idő alatt több száz darab kelt el, jóllehet az ára csillagászatinak számított. Közvetítőkocsit keményvalutáért Angliából szereztek be, ezzel sugározták élőben az 1957-es május elsejei felvonulást. Az 1957 elején megindult kísérleti adás során már hetente két nap sugároztak műsort.

A kis adóteljesítmény és az egyszerű antennák sürgetővé tették egy nagyobb teljesítményű berendezés megépítését. Helyét hosszas vita után jelölték ki a Széchenyi-hegyen, miután elvetették a Gellért-hegyre, a János-hegyre és a Hármashatár-hegyre vonatkozó javaslatokat. A tévéadó építése 1956 tavaszán kezdődött, a létesítményt 1958. február 22-én adták át, ezzel megindult a magyar televízió rendszeres adása. Ekkor már a hét három napján adtak műsort, a filmek mellett állandósultak a sport- és színházi közvetítések, az adásnapok számát 1960-ban emelték ötre.

A tizenegy emeletes, 53 méter magas torony öt szintjét az NDK gyártmányú, 30/10 kilowattos O1-frekvenciájú (OIRT 1. sz. tv-csatorna) adóberendezés foglalta el, további hármat a Franciaországból importált mikrohullámú berendezések, amelyek a stúdió és az adóállomás között teremtettek kapcsolatot, később szerelték fel az URH-adót. Az épület tetejére 38 méteres antennaárbóc került, erre rögzítették a négyemeletes lepkeantennát, így az építmény 94 méter magas lett. Az épület 40, az adó 7,5 millió (akkori) forintba került, a berendezéseket 1958. február 22-én adták át.

Az adó hosszú ideig tartalék nélkül működött, így előfordultak 10-20 percet meghaladó adáskimaradások is, 1965 áprilisában például nem lehetett látni a Győri ETO-Benfica labdarúgó-mérkőzést, mert az egyik transzformátor zárlatos lett. A tartalék EMV adó fél évvel később, 1965 decemberében kezdte meg próbaüzemét, korszerű 4/0,8 kW-os, automatikus távkapcsolású hazai gyártmányú tartalékberendezéssel kiegészítve. 1969-ben helyezték üzembe az első, Secam rendszerű színes tv-adót. 1973-ra a tartalékkal és a kísérleti színesadóval együtt 14 adóberendezés az ország 90,5 százalékán sugározta a televízió műsorát.

A hálózat fejlesztése, a megnövekedett igények miatt a Széchenyi-hegyi adó rekonstrukciója is szükségessé vált. Az elavult berendezést leszerelték, a régi 11 emeletes épület mellé egy 152 méter magas, vasszerkezetű, korszerű antennatornyot, valamint új állomásépületet építettek. A régi toronyépületben a mikrohullámú központ kapott helyet, az újonnan épült adóházba modern, 20/4 kW-os berendezést telepítettek. Ekkor kezdett itt működni az URH-n sugárzó három adó, a Kossuth, a Petőfi és a Bartók is, a rekonstrukciós munkák összköltsége 80 millió forint volt. Jelenleg az adótorony 60 méter, a mellette álló antenna 192 méter magas.

Három év múlva a stúdió és adó közti kapcsolatot korszerűsítették egy új berendezéssel, amely a kép mellett négy kísérőhangot tett lehetővé, 1986-ban indult az AM-mikro-rendszer. Az adótorony 1990-től a Magyar Műsorszóró Vállalat tulajdonába került, az újabb, nagy teljesítményű Toshiba adót már az Antenna Hungária vásárolta meg. 1998-ban négy, 100 MHz-es országos rádióadót, egy új tévéadót és egy műholdas feladóállomást létesítettek, majd országos digitális, nagy sávszélességű szétosztó hálózatot is kiépítettek.

A magyar televíziózás történetének első tévéadója 2011. augusztus 14-én éjfélkor, ötvenhárom év működés után vonult nyugalomba. Az adót takarékossági okokból kapcsolták le, mert adását már csak néhány ezer háztartás vette. Az analóg földfelszíni tévésugárzás Magyarországon 2013. október 31-én szűnt meg teljesen.