2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

A századfordulón fénykorukat élték a „kövér férfiak klubjai”

2019. január 18. 17:06 Múlt-kor

A 19. században az ipari forradalom hatására számos változás kezdődött az emberek mindennapi életében. Ezek egyike volt a kevesebb testmozgással és nagyobb kalóriabevitellel járó életmód, amelynek következtében egyre nagyobb volt a túlsúlyos emberek száma. Ellentmondásos megítélésük – a joviális, életvidám kövér ember képe állt szemben a mohó, önző, egészségtelen ember alakjával a társadalmi gondolkodásban – odáig vezetett, hogy az Egyesült Államokban a század végére a kövér emberek elkezdték egymás társaságát keresni.

Sajátos társaságok

Egy napsütéses augusztusi napon 1884-ben férfiak csoportja kezdett gyülekezni a Long Island-szoros északi partján. A hajók, amelyeken jöttek, kis híján felborultak, a kocsin érkezők előtt alig tudtak lihegni az igáslovak, az általuk használt villamosokon pedig nem fértek el a sorok között a kalauzok. Az érkezők mind a Connecticuti Kövér Férfiak Klubja (Connecticut Fat Men's Club) éves kagylósütésére érkeztek.

A „New York Times” tudósítója a legmélyebb tisztelet hangnemével írta a klubelnökről: „Mr. Dorlon hatalmas, masszív, elhízottsága a végtelen határát súrolja, és még a legtöbbet látott vékony ember sem vetheti tekintetét fenséges arányaira anélkül, hogy tudat alatt tisztábbá és szentebbé válna.” Az esemény séfje egy brooklyni „kagylóművész” több mint 2000 liter kagylót sütött hikorifa rönkökön (ez a fajtól függően 6000 és 24000 kagyló között lehetett). Az étlapon volt még ezen kívül „több kocsira való vidám fiatal csirke, több hajónyi boldog homár, valamint tejes kukorica és zöldségek ládaszám”. E sok ennivalót betakarták hínárral, és lassú tűzön sütötték több órán át.

A lakoma végeztével mérlegelés következett, majd végül Dorlon beszéde, aki kezében a klub aranypálcájával, melyre fel voltak vésve elődei testtömegei, siránkozott (hozzájuk képest) viszonylagos vékonyságán, és felajánlotta, hogy átruházza elnökségét egy érdemesebb, kövérebb tagra. Ennek ellenére egyhangúlag választották ismét elnökké.

A connecticuti klub nem volt egyedülálló. A kövér férfiak klubjai ekkoriban számos helyen előfordultak az Egyesült Államok keleti partján. Tagjaik egymás társaságában gondosan elkészített fogásokban lelték örömüket. Kerry Segrave „A kövérség Amerikában, 1850-1939” című könyvében rámutat: e klubok a túlsúlyosság körüli egymásnak ellentmondó diskurzusok mellett léteztek. Míg egyesek úgy szót emeltek a szellemi és fizikai degeneráció ellen, amelyet szerintük a kövérség okozott, mások a nagyobb testű emberek jókedvét emelték ki, valamint azt, hogy körükben szinte nem fordult elő bűnözés.

A telt testalkatú emberekhez való hozzáállás két pólus között ingadozott: a kövér férfiakat egyfelől a társadalom példás vezetőinek tekintették, akik kiélvezik gazdagságukat és társadalmi státuszukat, másfelől azonban különös furcsaságoknak, akiket a cirkuszban lehetne mutogatni. A kövér férfiakat erényesnek, jóindulatúnak, és morálisan feddhetetlennek tartották, de ugyanakkor egy 1877-es szerkesztői cikk a „New York Times” hírlapban így írt a klub tagjairól: „A kövér ember rejtély saját maga számára is, és a jó megoldás iránti tanácstalan tapogatózását jól mutatja azon gyakorlata, hogy más kövérekkel gyűlik össze klubokban, és herkulesi túlevő mutatványokat hajt végre nyilvánosan.”

A kövér férfiak klubjait azonban nem zavarta e vita, de talán még motiválta is őket. New Yorkban több ilyen szerveződés is létezett, és talán az első is itt alakult: a New York-i Kövér Férfiak Társasága, amely valamikor az 1860-as években alakult. A „Brooklyn Daily Eagle” című lap említést tesz a Coney Island-i Kövér Férfiak Társaságáról, amelynek éves bálja meglehetősen hangos esemény volt. A klubok körében általánosak voltak a testtömeg-versenyek, amelyek legeredményesebb versenyzői disznót kaptak jutalmul. A tudósítások szerint sokan párnákkal tömték ki ruháikat, illetve nehéz aprópénzekkel zsebeiket, hogy több esélyük legyen.

Nem a mértéktelen ételfogyasztás volt az egyetlen attrakció a klubok eseményein. Egy 1885-ös „New York Times”-cikk arról számol be, Brooklyn és Flushing klubjai baseballmeccset rendeztek egymás között. „A kerek testesség egyéni masszái képezték Brooklyn Kövér Férfiainak baseballkilencesét, és azért utaztak le, hogy minden tőlük telhető sebességgel próbára tegyék Flushing hasonló széltében és hosszában óriásainak gyorsaságát.” Az esemény nagy közönséget vonzott, és a brooklyni csapat egyik tagja beszédet is mondott, mely szerint 25 centet kellett fizetnie egy fiúnak, hogy segítsen felvenni egyenruháját, majd egy újabb negyeddollárost, hogy segítsen levenni.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Kép forrása: Huffington PostKép forrása: whaleoil.co.nzKép forrása: Huffington PostKép forrása: whaleoil.co.nz

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár