Az 1930-as években „gyalogosfogóval” próbálták meg csökkenteni a halálos baleseteket

2017. június 26. 13:08

Amióta Bridget Driscoll londoni gyalogos 1896-ban elsőként szenvedett halálos közlekedési balesetet egy automobillal történő ütközés következtében, a különféle autóipari és egyéb vállalatok szakemberei azon kezdtek el gondolkodni, miként lehetne csökkenteni a halálos balesetek kockázatát. Számos, forradalminak végül távolról sem nevezhető találmány után a britek az 1930-as évek elején jutottak el az akkoriban üdvös megoldás tekintett, kissé bizarrnak tűnő „gyalogosfogóig”.

Korábban

A találmány lényege abban állt, hogy az automobil elejére egyfajta, kipárnázott kanálra emlékeztető szerkezetet szereltek, amely időben történő gombnyomásra kinyílt, és egyszerűen felkapta (felkanalazta) a járókelőt. A Modern Mechanix című brit lap címoldalán diadalittasan jelentette be 1931 márciusában, hogy „Ez a biztonsági eszköz egyszerűen felsepri az elütött járókelőt”. Majd kifejti, szó szerint kell érteni a söprést, amely „megmenti az elütött járókelőt, hogy a kerekek alá kerülve biztos halált haljon”. A hatékonyságát tekintve már akkor is sokak által megkérdőjelezett eszközzel a feltalálók többek között a gazdasági világválság egyre csökkenő automobil-eladási statisztikáin is kívántak javítani.

Habár többféle változat is készült belőle, általában az autó elülső lökhárítójára szerelték fel, a sofőrnek egy kar meghúzásával kellett aktiválnia, aminek hatására a hókotró kotrójára emlékeztető kanál kinyílt, és megakadályozta, hogy a – felvétel által szabálytalanul közlekedőnek nevezett – járókelő a kocsi kerekei alá kerüljön, valamint biztosította, hogy puhával ütközzön, ne a kemény, fémes részekkel.

A „gyalogosfogónak” természetesen számos hátránya is volt: ha az automobil túl gyorsan ment, vagy ha a sofőr nem húzta meg időben a kart, a járókelő igen nagy bajba került. Továbbá az is egy ésszerű felvetés, hogy a volánnál ülő miért nem egyből a fékpedálra lép, ahelyett, hogy beüzemelje az egyébként nem túl gyorsan kinyíló szerkezetet.

Az 1931-es találmány előtt egyébként az egyik leghíresebb, bár nem túl praktikusnak minősülő, 1927-es „gyalogosfogó” nem bíbelődött a szerkezet kinyitásával, a motorháztető elejére egyszerűen egy „puha padot” eszkábáltak, amely felkapta az úton gyanútlan átkelő járókelőt.