Guyon Richárd biztos volt a sikerben, előre megírta győzelmi jelentését a branyiszkói áttörés előtt

Francia hugenotta eredetű főnemesi család sarja volt, és őseihez hasonlóan ő is katona lett. Előbb Portugáliában hadakozott, majd 1834-ben belépett az osztrák császári hadsereg 2. huszárezredébe hadnagynak. 1838-ban elvette az ezred másodtulajdonosa, báró Splényi Ignác lovassági tábornok Mária nevű lányát. Apósa halála után, 1840-ben kilépett a seregből, és Bars vármegyében gazdálkodott.

A szabadságharc kezdetekor a mozgó nemzetőrséghez csatlakozott, szeptemberben őrnagyi rangban kinevezték a 2. Pest-Pilis-Solt vármegyei önkéntes nemzetőrzászlóalj parancsnokává. Egysége élén ott volt a győztes pákozdi és a vesztes schwechati csatában, az utóbbiban az egyetlen magyar siker, Mannswörth bevétele az ő nevéhez fűződik. Bátorságáért Kossuth Lajos ezredessé léptette elő, két sikeres utóvéd ütközet után a fel-dunai hadsereg nádasi, majd tartalék dandárjának lett a parancsnoka.

Az osztrák főparancsnok, Windisch-Grätz decemberi támadásakor magára hagyatva kellett, hogy felvegye a küzdelmet Balthaza Simunich osztrák tábornokkal, és december 16-án súlyos vereséget szenvedett. Guyon helyzetéért Görgey Artúrt hibáztatta, ettől az időponttól datálódott ellenségeskedésük, amely később sok zavart okozott a magyar hadvezetésben.

A főváros 1849. januári feladása után a Görgey parancsnoksága alatt álló fel-dunai hadtest Vác és a felföldi bányavárosok felé indult, hogy megakadályozza az osztrák támadást a kormány székhelye, Debrecen ellen. Az utóvédet a hadosztályparancsnokká kinevezett Guyon vezette, de Szélaknánál, Selmecbányánál és Hodrusbányánál is vereséget szenvedett, így a bekerítéstől fenyegetett Görgeynek ki kellett ürítenie a bányavárosokat. Görgey északra, Kassa felé indult, de ehhez át kellett törni az ellenség által megszállt Branyiszkói-hágón. A feladat Guyonra hárult, aki 1849. február 5-én a szabadságharc egyik ragyogó katonai sikerét aratta.

A 758 méter magasan húzódó, meredek hágót a védők barikádokkal tették valóságos erődítménnyé. Az első roham kudarca után Guyon, aki annyira biztos volt a sikerben, hogy előre megírta győzelmi jelentését, maga állt a támadók élére. A katonáknak sajátos nyelvezetével adta ki a parancsot: „Vorwärts dupla lénung, rückwärts kartács schiessen” - azaz ha előrementek, dupla zsoldot, ha menekültök, kartácsot kaptok. Az ellenséget szuronyrohammal vetették ki mind a 23 állásából, és éjfélre nyitva állt az út Kassa felé. Görgey hadteste így egyesülhetett a Tisza mögött felvonult fősereggel, megkezdődhetett a győzelmes tavaszi hadjárat.

A vesztes kápolnai csata után, az 1849. március 3-i tiszafüredi zendülésben Guyon egyedüli főtisztként állt a lengyel Henryk Dembinski mellé, válaszul a fővezérré kinevezett Görgey négy nap múlva feloszlatta Guyon hadosztályát. Kossuth a branyiszkói győzőt március 15-én vezérőrnaggyá és az osztrákok által körülzárt Komárom várparancsnokává nevezte ki, de Guyon csak április 20-án, magát az ostromgyűrűn átvágva tudott bejutni. A várat mindaddig megvédte, amíg megérkezett a felszabadító sereg, de ellentétbe került a katonai és a polgári vezetéssel, ezért Görgey május 28-án felmentette. A sértett Guyon kérte a leszerelését, de Kossuth meggyőzte, hogy a déli hadszíntéren folytassa szolgálatát. Július 1-jén elfoglalta Aradot, július 14-én Kishegyesnél győzelmet aratott a horvát Jellasics József csapatai fölött, a Titeli-fennsík elleni támadása azonban július 23-án kudarcba fulladt.

A hónap végén csatlakozott a Szeged környékén összevont magyar főerőkhöz. Augusztus 3-án Ókécskénél meghiúsította az ellenség átkelését a Tiszán, de két nap múlva már vissza kellett vonulnia. Az augusztus 9-i temesvári csatában Bem József sebesülése után rövid ideig ő volt a magyar sereg főparancsnoka. A szétzilálódott sereget azonban nem sikerült összefognia, és augusztus 17-én Bemmel együtt emigrált.

Guyont Kossuth október 28-án Vidinben altábornaggyá léptette elő, miközben Pesten az osztrák hadbíróság in effigie (távollétében) halálra ítélte. A tábornok áttért a muzulmán hitre, és Kursid pasa néven török szolgálatba lépett. Damaszkuszban 1850-ben elfojtott egy felkelést, és úrrá lett egy aleppói zendülésen is. Az 1853-ban kitört krími háborúban az anatóliai török csapatok vezérkari főnöke volt, ő dolgozta ki az 1854. augusztusi kuruderei ütközet haditervét, amelyet a törökök a csapatok fegyelmezetlensége és a tisztek alkalmatlansága miatt elvesztettek. 1855-ben Iszmail pasával, azaz Kmety György honvédtábornok társával együtt védték az oroszok ellen a karszi erődöt, annak feladása után átvágták magukat az ostromlókon.

Guyont udvari intrikák nyomán leváltották, 1856. október 11-én mérgezés vagy ételmérgezés miatt halt meg Isztambulban. A Haydarpasa temetőben található sírjának magyar felirata így szól: „Itt nyugszik Guyon Richard gróf, Török Fő-tábornok, Frankhon ivadéka, Angolhon szülöttje, Magyarhon vitéze”.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2014

• Elhagyott kastély a 19. századi "Chicagóban"
• Rembrandt, a titokzatos
• Híres történelmi csókok
• Ilyen volt Hitler magánélete egy hódolója szerint
• A budai zsidóság az oszmán hódoltság idején
• A Horthy-Hitler-találkozók históriája
• Meghökkentő múltbéli fogások
• A Horthy-kultusz és a magyar zsidóság
• Az életébe került a mexikói kaland Ferenc József öccsének