Ősi művészet Marokkóból

Kognitív régészet

achulei kőeszközök

A régészet egyik ága az emberi kogníció fejlődését kutatja. A kognitív régészet alapvetően a pleisztocén időszakban zajló kognitív fejlődéssel foglalkozik. A sziklarajzoktól az eszközhasználaton át a természetes energiák domesztikálásáig számos területen vizsgálja, hogy az első emberek miként teremtették meg a maguk körül lévő valóságot és mindezek milyen módon kapcsolódnak a mai világképekhez. A kognitív evolúció tehát az episztemológia kérdéseitől elválaszthatatlan, hiszen központi kérdése az, hogy miért úgy kezdtük értelmezni a világot, ahogy.

A kognitív régészet nézete szerint nem történt jelentős változás az alapvető emberi kognitív képességekben a 1.8 millió évvel ezelőtt kezdődött pleisztocén vége - azaz 10500 évvel ezelőtt - óta. Vagyis szemben a paleoantropológiai felfogással, mely szerint a hominidák csontvázmaradványainak tanulmányozása az ember eredetének központi kérdése, a kognitív régészet művelői szerint a csontok bármennyire is sokat mondanak a fizikai evolúcióról, semmit nem árulnak el az emberré válás összetett folyamatairól. Ahogy bármely más élőlény csontvázából sem tudunk meg semmit annak kultúrájáról, viselkedéséről, párválasztási szokásairól, társas rendszeréről.

1. Tan-Tan tárgy
2. Kognitív régészet
3. Szkeptikus hangok