70 éves lenne az Illés együttes dobosa

2014. október 31. 11:48 MTI

Pásztory Zoltán, a Kossuth-díjas Illés együttes dobosa október 31-én lenne hetvenéves.

Korábban

Mosonmagyaróváron született, apja jogász, egyetemi tanár, anyja tanítónő volt. A fővárosban, a Zeneakadémia közelében nőtt fel, az intézmény próbáira a környékbeli srácokkal együtt őt is beengedték. Szülei ötéves korától taníttatták zongorázni, de ezt a hangszert nagyon nem szerette, sokkal jobban érdekelte a dob - talán mert azon játszani látványosabb. Egy szerencsés véletlen folytán az iskolában ő lett a kisdobos csapat dobosa, s innen ívelt fel a pályafutása. Dobolt az úttörőzenekarban, aztán a MÁV Ifjúsági Zenekarban, a MÁV Szimfonikusoknál, a KISZ Művészegyüttesben, 19 éves korától pedig az Operettszínház zenekarában, s közben elvégezte a Konzervatóriumot.

A már évek óta működő Illés együttesbe Szörényi Levente csábította, aki felfigyelt arra, hogy Pásztory egy alkalmi zenekarban olyan erővel üti a dobot, ahogy azt egy beategyüttesben kell. Szörényi fellépésenként akkoriban igen szép összeget, 150-200 forintot ígért neki, persze a színházi fizetés mellé - igaz, Pásztory utóbbit aztán szinte teljes egészében az Operettben őt helyettesítőknek adta. A koncerteket nem volt könnyű egyeztetni a színházi munkával, így volt, hogy a taxiban öltözött át a színházból az Illés-klubba tartva. E kettős elfoglaltságot 1971-ig bírta, akkor nehéz szívvel, de feladta az operettszínházi állását.

Az ő csatlakozásával alakult ki az Illés együttes klasszikus felállása 1965-ben: rajta kívül Szörényi Levente a szólógitáron, testvére, Szabolcs a basszusgitáron, Illés Lajos a billentyűs hangszereken, Bródy János gitáron játszott. Az év nyarán a nógrádverőcei ifjúsági táborban játszottak, itt születtek meg az első magyar nyelvű beat dalok (Az utcán, Óh, mondd). Még az év során elkészült az első magyar nyelvű beatkislemez is (Táskarádió), Koncz Zsuzsa pedig a tévében elénekelte Rohan az idő című dalukat. 1966-ban az I. Táncdalfesztiválon a megosztott második díjat nyerő Még fáj minden csók című Illés-szám a közönséget is megosztotta, de az 1968-as fesztiválról szinte minden díjat elhoztak a fődíjjal együtt Amikor én még kissrác voltam című, népzenei gyökerű szerzeményükkel. Az Illés ekkor ért a csúcsra, az ország legnépszerűbb zenekara volt az Omega és a Metró mellett, számaik megtöltötték a slágerlista élmezőnyét, koncertjeik frenetikus sikert arattak.

Kívülről nem látszott - a siker elfedte -, de a zenekaron belüli törésvonalak egyre erősödtek. A hangulat 1970-től már nagyon rossz volt, a "villámhárító" szerepét a kedélyes, összefogó habitusú dobos vállalta. Hiába születtek még kiváló albumok, a zenekarvezető Illés Lajos nehezen viselte, hogy a frontember Szörényi Levente - aki a számok zömét is szerezte - domináns szerepet visz az együttesben, amelyet aztán Illés 1973 végén feloszlatott.

Pásztory még bízott a zenekar jövőjében, ezért nem sokkal a vég előtt visszautasította az Operettszínház ajánlatát, hogy térjen vissza hozzájuk dobolni. Ezt később módfelett bánta, mert nagyon szerette a színházat, ahol őt is szerették. Később azt mondta, ha igent mond, egész másképp alakulhatott volna az élete. Illés Lajos hívta új együttesébe, de ő akkor már egy jó gázsiért külföldre tartó, nívós szalonzenekarral tárgyalt. A pénzre nagy szüksége volt, hiszen ő szerzői jogdíjakat nem kapott, csak a fellépésekből élt, s válása után lakásépítésbe fogott. A turné indulásáig beállt egy kisiparoshoz gumikereket önteni, ahol a lába elfertőződött és kis híján amputálni kellett.

Gyógyulása után a bajorországi Boden-tó egy kis szigetén játszott, egy szálloda szalonzenekarában. Beilleszkedett, jól érezte magát, újra megnősült, francia felesége kislányt szült neki, de ez a házassága is válással végződött. A zene mellett az olvasás, az úszás, az asztalitenisz volt kedvelt időtöltése. Amikor a szállodai együttes szétszéledt, a weissensbergi Golfhotel menedzsere lett, a vendégekkel foglalkozott. Az Illés régi szép időket idéző nosztalgiakoncertjeire 1981-ben, 1990-ben, 1996-ban, 2001-ben is hazajött. 1990-ben a teltházas Népstadionban 80 ezren hallgatták meg az együttes legsikeresebb dalait, a koncert valóságos népünnepéllyé vált.

Az Illés negyvenéves jubileumára 2005-ben két előadást terveztek: egyet Csíkszeredában, mert korábban sosem játszhattak Erdélyben, egyet pedig a Sziget Fesztivál nulladik napján. Pásztory Zoltán nem sokkal a bejelentés után, 2005. május 1-jén váratlanul elhunyt: vérnyomásproblémái miatt befeküdt egy budapesti kórházba, ahol feltehetően szívinfarktust kapott. Az immár végleges búcsúkoncerteken helyén tanítványa, Szörényi Örs (Levente fia) ült a dobok mögött.

Pásztory egyszer azt nyilatkozta: "velem életemben egyetlen fontos dolog történt, hogy az Illés zenekarban beülhettem a dob mögé". Az Illés együttes tagjaival együtt 2000-ben Kossuth-díjat kapott. A lemezek két dobszólóját őrizték meg: az 1969-es Illések és pofonok című albumon Meleghengersor címmel mutatta be tudását, az 1971-es Human Rights-on A legjobb dobos a világon című dalban még énekelt is.