Vaja kiemelkedő művészeti gyűjteménye

1966 márciusában 36 műtárgyat vettek jegyzékbe. Az első öt esztendő termésébe betekintést kínáló 1971-es vajai kiállítást kísérő katalógus 69 művésztől 125 tételt sorol föl, és 57 alkotó 60 művének reprodukciója látható benne. A mai, 1.100 tételes műtárgylista 41 grafikus, 55 szobrász és 186 festő, összesen 282 képzőművész nevét tartalmazza. A legtöbb műtárgyat már az első években is Váci András adományozta a múzeumnak, aki 1973-ban is több művet ajándékozott, s 1995-ben a művész felesége hagyatékát Vajára testálta.

Gonda Zoltán: Kisvárosi grund

1994-től nemzetközi művésztelepi formában zajlik az alkotómunka, és minden évben tovább gyarapodik a képzőművészeti gyűjtemény. Ma is fontos művészetközvetítő szerepet tölt be, azonban történelmi jelentőségét az első időszak állománya jellemzi. Reprezentálja Molnár Mátyás attitűdjét is arra vonatkozóan, hogyan lehet a művészetközvetítés és művészetszervezés eszközeivel a közönség látásmódját formálni. Az 1960-as évek közepén a művészet és a közönség párbeszédének színtereként is gondoltak az alapítók a múzeumra.

Az 1965-ös ötlet újraértelmezte az artefaktum fogalmát, azt mondván, hogy a képzőművészeti tárgyat ki lehet emelni a kortársi gyakorlat köréből (a galériából és intézményből, a paravánokról és lakásfalakról), s helye van a múzeumban, mert szert tett az esztétikai autonómiára (ez a múzeumba kerülés alapfeltétele). A várkastélyban Molnár Mátyás egy alkotóotthont alakított ki. A művészek jelenlétével a mű folyamatos élő közeget mozgósított maga körül, az alkotótábori munka pedig mindig újraaktiválja a műalkotást életben tartó cselekvő befogadást.

Pálfy István: Jaj mókuskám

A kastély termei kiváló adottságokkal kecsegtettek a jövőbeni képző-művészeti tárlatok rendezéséhez. Az „alkotóbástya” egyszerre csak egy-egy művész (vagy művészházaspár) fogadására volt alkalmas – a teremtő magány, a történelmi falak közt születő ihlet kibomlásának helye és alkalma volt –, ám rendszerpuhító mottóként emlegették az alkotóotthonnal kapcsolatban a „közösségi művészetet”. A kor hivatalos stílusa (szocialista realizmus) legföljebb a tematikájában, nem pedig az üzenetében hagyta ott nyomát néhány munkán.

Pálfy Julianna: Kék csendélet

A jelentősebb műveknél a tematikát mindig háttérbe szorítja a művészi megformálás, a reflexivitást és a felfedezést (áhítatot vagy döbbenetet) ötvöző alkotóélmény esztétikai értékközvetítésének mélyről feltörő ereje, amely – a tisztánlátás kényszerével – sokkal inkább segítette a társadalomkritikai látást (tehát a megértést), mint a konszolidáló elfogadást. Számos mű a tiszta, etikai megalapozottságú esztétizmus eszközeivel mond ítéletet saját koráról és környezetéről.

Az illusztrációk a most záruló  VII. Vaja Art Művésztelep alkotásaiból lettek válogatva. Az időszaki tárlat, 2014. november 30-ig tekinthető meg.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2022

• Lacikonyhák és társaik
• A gumigyártás és árnyoldalai
• A spanyol polgárháború külföldi önkéntesei
• A szabin nők közbelépése
• Hét híres fal
• Fugger Mária, a Pálffy család nagyasszonya
• Lajos Ágost és Marie Antoinette egybekelése
• A zalaújvári Festetics-kastély
• Horthy István és Edelsheim Gyulai Ilona esküvője