Kalandos középkor

A Generalisszimusz halála

2003. március 5. 10:04

Kérdezzük csak meg bármely idősebb családtagot, hány olyan nap van még élete során, melynek eseményeit olyan tisztán fel tudja idézni, mint az ötven évvel ezelőtti március 5-ét, Sztálin halálának időpontját. Olyan napról van szó, melynek a hétköznapi élettörténetekben átélt eseményei élénken élnek az idősebb generációk tagjainak emlékezetében.

1953. március 5-én egy korszak rajongása és félelmei véget értek - rövid időre mindenki fellélegezhetett.
Miközben a lapok a szovjet vezér emberi és politikusi nagyságáról emlékeztek, mindenféle pletykák keringtek a vezér haláláról: egy szerda esti agyvérzést és a nagy vezér szívzavarait sejtették a háttérben. Winston Churchill brit miniszterelnök nyilatkozata szerint személyi titkára John Colville az előző napon megkereste a szovjet nagykövetet és sajnálatát fejezte ki Sztálin betegsége miatt, illetve további tájékoztatást is kért a vezér állapotáról. Truman amerikai elnök szintén kifejezte együttérzését: "Annyira sajnálom, mintha csak egy jó ismerősömmel történt volna" - mondta.

Hivatalosan csak március 6-án egy órakor erősítették meg halálát. Eszerint március 5-én helyi idő szerint 21.50-kor érte a halál. Koporsójánál több százezren álltak sorba, hogy láthassák a bebalzsamozott vezért.

Halála előtt Sztálin valószínűleg az 1936-37-es nagy mészárláshoz hasonló méretű tisztogatást tervezett. A Szovjetunióban élő zsidó orvosok mellett a legfelsőbb párt- és állami vezetők voltak soron. Nem véletlen tehát, hogy máig is él a legenda, miszerint a vezér halálát ők segítették elő.

Sztálin halála mélyen megrázta a szovjet birodalmat. Hatalmi vákuum keletkezett, nem volt előkészítve az öröklés, így a hosszú ideje megkövült szovjet belpolitika hirtelen izgalmassá vált. Kollektív vezetés került hatalomra Malenkov miniszterelnök, Berija belügyminiszter és Hruscsov SZKP főtitkára személyében.
A trojka a fenyegető válság elhárítása érdekében
  • azonnal leállította a zsidó orvospert és amnesztiát hirdetett,
  • megkezdte a többszázezer politikai fogoly rehabilitálását,
  • csökkentette a mezőgazdaságban a beszolgáltatási terheket,
  • célul tűzte ki a közszükségleti cikkeket gyártő iparágak fokozott fejlesztését,
  • árleszállításokat hajtott végre,
  • Berija letartóztatása és decemberi kivégzése után az állambiztonsági szerveket pártvezetés alá rendelték,
  • a nemzetközi konfliktusokat tárgyalásos úton igyekeztek megoldani.

    A második világháborúban győztes Szovjetunió sokáig alapjában véve nem kérdőjelezte meg totalitárius múltját. Nem voltak perek, nem voltak speciális tömegoktatási programok, a politikusok és a sajtó a legritkább esetben érintették a témát. A vezér halálának ötvenedik évfordulóján az orosz városközpontokban háborús veteránok gyűlnek majd össze, hogy közösen emlékezzenek. Egy közelmúltbéli felmérés szerint az orosz felnőttek 70 százaléka számára Sztálin inkább jót jelent, mint rosszat. A kommunizmus bűneit vizsgáló elnöki bizottságot 15 évig vezető Alexander Jakovlevnek viszont erről az jut eszébe, hogy "azoknak akik emlékművet akarnak állítani Sztálin tiszteletére, csak annyit mondok, oké, benne vagyok, de mindegyiket vérrel locsoljuk le".

    A Centrális Galéria kiállítása Sztálin halálával foglalkozik: a halál bejelentésével, a gyászszertartással, a temetéssel, és azzal, hogy mi történt Sztálin földi maradványaival a következő években.
  • Címkék
    Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
    Kedvezményes előfizetés egy évre (4 szám)
    Bankkártyás vásárlás esetén 25% kedvezmény

    A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

    6368 Ft helyett

    4776 Ft

    Banki átutalás, csekkes fizetés esetén 20% kedvezmény

    6368 Ft helyett

    5085 Ft

    Előfizetek a magazinra
    kérdésem van az előfizetéssel kapcsolatban
    Legfrissebb
    Legolvasottabb

    Játsszon!

    Miről híresült el I. Miklós pápa?

    Történelmi adattárak

    Mi történt a szülinapomon?

    Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!