Nem akart elnök lenni Washington

Az Egyesült Államok történetének első elnökválasztása előtti előzetes esélylatolgatások nem hagytak kétséget afelől, hogy ki lesz a brit koronától újonnan függetlenné váló, a nagyhatalmi státus útjára lépő birodalom elsőszámú vezetője. A történelmi jelentőségű választás győztese a virginiai születésű George Washington lett, aki addigra minden fronton bizonyította rátermettségét; az elnök előbb a csatamezőn bizonyított, hiszen ő volt a függetlenségi háború (1775–1783) főparancsnoka és győztes hadvezére, majd szerepet játszott az Egyesült Államok alkotmányának megírásában (1787), s az elsők között írta alá a dokumentumot.

Az első elnökválasztásra 1789 januárjában, két évvel a konföderációs alaptörvényt felváltó új alkotmány elfogadása, s hat évvel a britekkel kötött párizsi béke tető alá hozása után került sor. Bár az Egyesült Államok elnökét hivatalosan megválasztó elektori kollégiumban senki nem tiltakozott Washington pajzsra emelése ellen, a büszke politikus csak a 24. órában döntött úgy, hogy megméretteti magát a gyakorlatilag már a ceremónia elején lefutottnak vélt voksoláson – vonakodását Washington kezdetben azzal magyarázta, hogy egy választott hivatal betöltése szerinte "gyalázatos" dolog lenne. Washington csak akkor gondolta meg magát, amikor a másik alapító atya, Alexander Hamilton és a többi politikustársa pontosan ennek ellenkezőjére, az elnöki cím "visszautasításával" járó kellemetlenségekre figyelmeztette.

Az alkotmány értelmében az összes állam maga dönthette el, hogy miként válassza meg elektorait. Ebből a célból csak két állam, Pennsylvania és Maryland tartott választást, máshol az államok törvényhozásai választották ki az elektori kollégiumba küldött tisztviselőket. Ez az eljárás azonban jó néhány anomáliához vezetett, New York például annyira megosztott volt az új alkotmányt támogató föderalisták és antiföderalisták között, hogy se az elnöki elektorokat se a szenátorokat nem sikerült megválasztani.

A tizenkettedik alkotmánymódosítás elfogadása (1804) előtt az elnök és az alelnök megválasztásának folyamatát az Alkotmány második cikkelyének első szakasza szabályozta, ennek értelmében az államok által kijelölt elektorok két-két személyt jelöltek az elnöki pozícióra. A legtöbb jelölést kapott személy lett az elnök, a második legtöbb jelölést begyűjtő személy pedig az alelnök. A tizenkettedik alkotmánymódosítás elfogadása óta az elektorok külön szavaznak az elnökjelöltekre és az alelnökjelöltekre.

A föderalisták arra az álláspontra helyezkedtek, hogy John Adamsnek kell lennie az alelnöknek, de az előrelátó Hamilton hamar rámutatott: ha mindenki Adamsre szavaz, szavazategyenlőség alakulhat ki, s még az a képtelen helyzet is előállhat, hogy ő lesz az elnök. Hamilton végül néhány szavazatot „átirányított”, így Washington elsöprő fölénnyel lett az Egyesült Államok első elnöke; a hivatalos végeredmény szerint az amerikai főváros névadója 69, Adams 34, John Jay kilenc, John Hancock négy, a többi jelölt pedig összesen 22 voksot szerzett.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Ókori állam-berendezkedések
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Róma első császára ellen is háborúba ment az ókor egyik legharciasabb asszonya, Fulvia Antonia
• Mi volt Róma bukásának oka?
• Egyezményes súlyú fémdarabokat használtak pénzként a bronzkori Európában
• Jeruzsálemben került elő egy Aquincumban talált ókori bronzmécses párja
• Ki volt a történelem legrosszabb politikai tanácsadója?
• Mi okozta a Római Birodalom bukását?
• Hét meglepő tény a római nőkről
• Valóban erotikus költészete miatt száműzte Róma császára a költő Ovidiust?
• Egész történelme során igen nagy volt Róma genetikai sokszínűsége