Aláírásgyűjtés a női választójog kiszélesítéséért

A női képviselőválasztó-jog megadására a polgárosodás idejétől egyre erősödő igény lépett fel, de azt sem az 1848-as áprilisi törvények, sem annak a választójogi passzusait módosító 1874:XXXIII. tc., de még a századforduló után a Fejérváry-, a Wekerle-, illetve a Lukács-kormány működése idején kidolgozott választójogi javaslatok sem rögzítették. 1917-ben Vázsonyi Vilmos volt az első kormánytag, aki benyújtott törvénytervezetében – ha cenzusos megkötések mellett is – választójoggal kívánta felruházni a nőket. Bár e javaslatnak nem elhanyagolható támogatói bázisa volt a Képviselőházon belül is, a női választójog szabályozása végül az 1918. évi XVII. törvénycikkből is kimaradt.

Magyarországon a nők számára az 1918. évi I. néptörvény biztosította a választójogot viszonylag alacsony – 24 évben megállapított – életkori megkötéssel és többek között az írni-olvasni tudás követelményével. Ennek tényleges gyakorlására azonban csak a Friedrich-kormány 1919. évi 5985. számú kormányrendelete alapján kerülhetett sor a következő évben megrendezett választásokon, hasonló életkori és műveltségi cenzus mellett.

E szabályozáshoz képest visszalépésként értékelhető, hogy az 1920-as és 30-as években a választójogi rendeletek, törvények az említettnél jelentősen magasabb életkori és műveltségi cenzust határoztak meg. Az is egyre erősödő ellenérzést szült, hogy miközben a nők közül sokan önfenntartók lettek, fontos állásokat láthattak el, illetve a háborús időktől fogva még jelentősebben vették ki részüket a családfenntartó és társadalmi feladatokból, őket a férfi választóknál erősebb korlátok közé szorították.

1937. december 30-án Darányi Kálmán miniszterelnök és Széll József belügyminiszter új választójogi törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé. A tervezet szerint országgyűlési választójogot kap az a nő, aki a 30. életévét betöltötte, 10 év óta magyar állampolgár, 6 év óta ugyanabban a községben lakik, a népiskola 6. osztályát, illetve azzal azonos fokú tanintézet megfelelő osztályát elvégezte, saját vagyonából, vagy keresetéből tartja el magát, vagy olyan férfi felesége, akinek van választójoga.

Az a nő is jogosult a választásra, aki írni-olvasni tud, abban az esetben, ha 4 vagy több gyermeke van életben. (A háborúban hősi halált halt leszármazottakat életben lévőnek tekintették.) Aki egyetemet vagy főiskolát végzett, életkorára való tekintet nélkül választójoga van, ha megfelel az állampolgárságra, illetve a helyben lakásra vonatkozó szabályoknak.

Összehasonlításként: a férfiak esetében az életkori határ 26 év volt. Az állampolgárságra, helyben lakásra, illetve az iskolázottságra vonatkozó szabályozások az ő esetükben is hasonlóak voltak. A csak írni-olvasni tudók közül az a férfi kapott választójogot, aki családfenntartó, Vitézségi Érmet, vagy Károly Csapatkeresztet kapott, önálló iparos, vagy kereskedő, olyan földműves, aki legalább 60 aranykorona jövedelemmel saját birtokán vagy feleségével közös birtokon gazdálkodik, illetve aki gazdasági cselédként vagy mezőgazdasági munkásként 6 év óta ugyanannál a munkáltatónál dolgozik. Az egyetemet vagy főiskolát végzett férfiak – a nőkhöz hasonlóan – életkorukra való tekintet nélkül választójoggal rendelkeznek.

A javaslatot a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt, a Nemzeti Szabadelvű Párt és a Független Kisgazdapárt szónokai – általában az életkori és műveltségi cenzus különbségeit támadva – elfogadhatatlannak tartották. A Feministák Egyesülete beadvánnyal fordult a Képviselőházhoz, egyenjogúságot követelve az állampolgári jogok gyakorlásában a nők részére.

Meizler Károly, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt országgyűlési képviselője a férfiakéval azonos női választójog megadását javasló aláíróíveket nyújtott be a Képviselőháznak 1938. január 29-én. A legkülönfélébb társadalmi helyzetben lévő aláírók összesen 560, előre nyomtatott, darabonként maximum 30 név számára helyet adó ívet kezdtek feltölteni aláírásukkal – általában megadva foglalkozásukat és lakcímüket is – a fővárosban és vidéken egyaránt. A nevek között találjuk például Kovács Margit keramikus-szobrászművészét is, de ugyanakkor megemlítendő, hogy férfiaktól származó aláírás csak elenyésző számban fordul elő az íveken.

Bár a férfiakéval egyenlő női választójogért folytatott küzdelemben az említett 1938. évi történések is fontos állomást képeztek, a törvényjavaslat sem a bizottsági és képviselőházi tárgyalások során felsorakoztatott érvek, sem az aláírásgyűjtés hatására nem módosult jelentősen: az 1938. május 5-én elfogadott 1938:XIX. tc. pontjai lényegében nem térnek el a javaslatban szereplőktől. A nők számára is kedvező feltételeket az általános, egyenlő és titkos választójogot adó, rövidéletű 1945:VIII. törvénycikk tartalmaz majd, amely a választójogi korhatárt férfiaknál és nőknél egyaránt 20 évben határozta meg és eltörölt mindenfajta cenzust.

Az 1948-as törvényről

Az eredeti cikk a MOL oldalán

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig