Selyemfestménnyel indult a pingpong diplomácia
2010. június 25. 09:43 Fekete István
Az első téglát verte ki a nyugati demokrácia és a kommunizmus közé felhúzott falból a partizánakcióval indult pingpong diplomácia, amely az Egyesült Államok és a Kína közötti diplomáciai kapcsolatfelvételnek, Henry Kissinger és Richard Nixon utazásának ágyazott meg.
Korábban
Amikor 1969-ben Nixon beköltözött a Fehér Házba, a republikánus elnök feltett szándéka volt, hogy enyhítse a Csang Kaj-sek Tajvanra menekülésével és a Kínai Népköztársaság kikiáltásával végződő, 1949-es polgárháború óta fagyos amerikai-kínai kapcsolatokat. Ez egybeesett Peking érdekével, ugyanis addigra már pattanásig feszült a helyzet Kína és a Szovjetunió között, Moszkva ugyanis az ország északi határánál óriási hadsereget állomásoztatott, az Usszuri folyónál történt határincidens pedig egyenesen háborúval fenyegetett. Mao úgy gondolta, hogy a kínai hadsereg egyedül képtelen lenne feltartóztatni a Vörös Hadsereget, ezért a legkézenfekvőbb megoldásnak a Szovjetunió legnagyobb ellenségének számító Egyesült Államoknak Pekinghez való édesgetése tűnt.
Mao először Edgar Snow újságírót, a Vörös csillag Kína felett című könyv szerzőjét hívta meg magához, de ez a lépés ugyanannyira kis lépésnek számított a tengerentúlon, mint az emberiség számára. Azt azonban kevesen gondolták volna (maga Nixon is többször megdöbbenésének adott hangot), hogy az asztalitenisz lesz az, amely közelebb hozza a két országot. A Kínával való détente egyetlen kritikusa érdekes módon Nixon egyik legközelebbi munkatársa, Spiro Agnew alelnök volt, aki az utazási feltételek könnyítését és a kereskedelmi kapcsolatok javítását célzó kezdeményezéseket alapvetően hibás döntéseknek nevezte, s leginkább Tajvan miatt aggódott, a pingpong diplomáciát pedig egyszerű PR-fogásnak nevezte.
Amikor a kínai külügyminisztérium értesült az amerikai asztalitenisz-válogatott Kínába utazásának szándékáról, Mao Ce-tung és Csou En-laj miniszterelnök eleinte meghátrálni látszott. A kínai vezetés végül engedett, s 1971. április 10-én kilenc amerikai játékos, négy tisztviselő és két feleség átlépte a kínai határt; az amerikai delegáció a rá következő héten bemutató mérkőzések egész sorát játszotta, s ezzel a válogatott és az őt kísérő újságíróhad az első olyan sportdelegáció lett, amely 1949 óta megvethette a lábát a kontinensnyi országban.
Tim Boggan, Az amerikai asztalitenisz története című könyv szerzője szerint három olyan esemény volt, amely arra ösztönözte Kínát, hogy megtegye eme történelmi lépést. Az első H. Roy Evansnak, a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség elnökének kínai látogatása volt, ahol arra sürgette a helyi asztalitenisz szövetség potentátjait, hogy tegyék meg a tapogatózó lépéseket a világ többi országa felé. A másik fontos lépés Leah „Miss Ping” Neuberger meghívása volt: amikor a világbajnok játékos a kanadai csapattal az országban járt, Peking a vízumot nemcsak neki, hanem az egész amerikai csapatnak is megadta.
A harmadik, s egyben a legfontosabb esemény Glenn Cowan és Csuang Ce-tung találkozása volt. Ez az egyéni akció Csuang nyitott személyiségével, empatikus képességével magyarázható, Mao ugyanis az 1971-es világbajnokság előtt a kínai sportolók értésére adta, hogy a válogatott tagjai ne kezdeményezzenek beszélgetést amerikai ellenfeleikkel, s a mérkőzések előtt ne cseréljenek zászlót, inkább csak a kézfogásra szorítkozzanak a köszöntés során.
Cowan 1971-ben Japánban éppen a csapatbuszra akart felszállni, de azt a késő éjszakába nyúló játszma miatt lekéste. A kínaiak nem sokat törődtek a szerencsétlenül járt férfival, Csuang azonban a kínaiak a buszára invitálta az amerikait; a sportoló nem is tudta, cselekedetével mekkora lavinát indított el. A kínaiak háromszoros világbajnoka nem sokkal ezután egy a Huang-hegyet ábrázoló selyemfestményt nyújtott át az amerikai játékosnak, de Cowan ezt akkor nem tudta mivel viszonozni, ugyanis csak egy fésű volt nála.
Az amerikai sportoló később egy piros-fehér-kék, az Egyesült Államok zászlajának színeiben pompázó pólóval lepte meg társát, amelyen a béke szimbóluma volt látható. Az amerikai riporterek természetesen azonnal mikrofont szegeztek Cowan arcába, s arról kezdték el faggatni, hogy a drámai találkozásnak mikor lesz folytatása. Arra a kérdésre, hogy Cowan szeretne-e a közeljövőben Kínában játszani, némi hezitálás után úgy felelt: „Természetesen”. A szavakat hamarosan tettek követték, a két válogatott pedig eleget tett a kölcsönös meghívásnak. A pingpong diplomácia Kissinger és Nixon történelmi látogatásának kövezte ki az utat, amelyre 1972 februárjában került sor.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tavasz
Múlt-kor magazin 2018
- Géza fejedelem helyett felesége, Sarolt irányíthatta az országot
- A pornokrácia évtizedei Rómában – ki is volt az „igazi nőpápa”?
- A kormányzóné, Purgly Magdolna útja Sofronyától Estorilig
- Pergőtüzek krónikája
- Kormányzóné, anyakirálynő, hercegi nagymama - Szilágyi Erzsébet élete
- Péter Gábor, a „szovjet ügynök”
- Hét híres kutya a történelemből
- Verne valóra vált víziói
- Erzsébet királyné anyasága
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap