2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

A magyar-azeri közös gyökerek

2010. június 1. 10:32 Obrusánszky Borbála

Érdekes könyv látott napvilágot az Európai Folklór Intézet kiadásában. Haszan Haszanov, Azerbajdzsán volt budapesti nagykövete - aki egyben a történettudományok doktora - több éves kutatómunka után megírt, "A közös azerbajdzsáni-magyar etnikai gyökerekről" című kismonográfiájában sok új adattal szolgál a magyar őstörténeti kutatás számára.

Haszanov visszatért a 19. században és a 20. század elején használt urál-altáji nyelvcsalád kifejezéshez, amely a hatalmas egész eurázsiai régió nyelvét egyetlen közösségben vizsgálta, és amit korábban tatár, vagy szkíta nyelveknek hívtak (de egy ideig a turáni is ismeretes név volt). A nagykövet több neves régészre és történészre hivatkozva úgy véli, hogy ezen rokonnépeket először a kimmerek fogták össze a Dél-Urál vidéken, majd onnan vándoroltak a Kaukázusba és Kelet-Európába is. Ez a név Gómer, Gamaru, stb. neveken már az i.e. 14. századtól feltűnik a mezopotámiai és közel-keleti forrásokban.

A Kárpát-medencében is megjelentek és letelepedtek, ott főleg a régészeti adatok fedik fel kilétüket, sőt fontos megjegyezni, hogy a két fent említett térségben a régészeti kultúra is szinte ugyanaz. Haszanov úgy tartja, hogy a Kárpát-medencébe a 10. századig, vagyis a magyar honalapításig folyamatos bevándorlás történt. Így a címben szereplő közös etnikai gyökereket a kimmereken és szkítákon keresztül tartja lehetségesnek, akiket egyébként a török nyelvű szakirodalom egységesen türk, és nem iráni népeknek nevez.

A szerző öt "szinkron bevándorlási hullámot" azonosított be: a kimmereket, a szkítákat, a hunokat, az avarokat, és végül a magyarokat. Ők mindannyian nagyjából hasonló időszakban jelentek meg a Kaukázusban és a Kárpát-medencében is. A könyv summásan megjegyzi, hogy a magyar törzsek történelmük során hosszú ideig a türk nyelvű törzsek szövetségében éltek.

A kötetben a legfontosabb fejezet a magyarok kaukázusi településeivel foglalkozik. Haszanov ismételten felhívja a figyelmet Nailja Velihanli történész kutatásaira, aki 2006-ban Magyarországon, a közös azerbajdzsáni-magyar tudományos konferencián tartott előadást. Velihanli ugyanis az Azerbajdzsánban élő, elszakadt magyar törzsekkel, a szavárd magyarokkal foglalkozik.

A kutatás szerint az al-Maszudi középkori krónikájában szereplő Hét Föld Országa elnevezés is a magyarokhoz kötődik. Az azerbajdzsáni kutató hivatkozik a helyi Derbentnáme forrásra, amelyben az szerepel, hogy a történeti Azerbajdzsán területén (ma Dagesztán) állt Ulu Madzsar és Kicsi Madzsar település. Ez sokak számára akár szenzációs felfedezés lehetne, de erre a fontos forrásanyagra már az 1895-ös Zichy-expedíció egyik történész tagja, Szádeczky-Kardoss Lajos több publikációjában is felhívta a figyelmet, de az út során felgyűjtött páratlan tudománytörténeti anyagok nem épültek be szervesen a magyar történettudományba.

A kutató számos forrás sorol fel arra nézve, hogy a középkorban a magyarok még a mai Azerbajdzsán területén éltek. Sőt, máig vannak olyan földrajzi nevek (Madzsar-garaoglan, Madzsarli, Madzsar-jeri), amelyeket az azerbajdzsáni kutatók egyértelműen a magyarokhoz kötnek, sőt azt is egyértelműnek tartják, hogy a hun eredetű szabírok, vagy a szavardok a magyarok neve volt.

Ehhez a témához szorosan kapcsolódik a magyarok hungár nevének értelmezése is, mely máig tisztázatlan a hazai kutatásban. Haszanov úgy tartja, hogy a hungár név egyértelműen a magyarok hun kapcsolatát bizonyítja, ahol a vezető törzs hasonló eredetű volt. A vezető törzset már Hérodotosz is királyinak nevezi, Haszanov ezért lehetségesnek tartja, hogy a hungár elnevezés is a hunok királyi ágára, vagyis az Attila-ágra utalt.

Haszanov röviden foglalkozik a hazánkban betelepedett népcsoportok etnikai hovatartozásával is, melyek a Kaukázusban is megfordultak a középkor folyamán. Kiderül belőle az, hogy az oszétok nem az ász, hanem az ir nevet használják magukra. Haszanov azt is hibásnak tartja, hogy rájuk lehetne alkalmazni a polovec kifejezést, amely nem önelnevezés, hanem azt az orosz fejedelemségek ragasztottak rájuk. A polovec névvel kapcsolatban már Szentkatolnai Bálint Gábor kolozsvári nyelvész kimutatta, hogy az csupán „mezőségit”, vagyis az adott nép földrajzi elhelyezkedését jelezte, és nem etnikum megjelölésre szolgált.

Haszanov türk, és nem iráni eredetűnek tartja a jászokat, akik a középkori forrásadatok szerint a kazárokkal, besenyőkkel, bolgárokkal álltak szövetséges kapcsolatban. Sőt, a szerző a nagy kaukázusi utazó, Jerney János adataira hivatkozva azt mondja, hogy a jászok, vagyis mohamedán bolgárok már a 10. században is beköltöztek a Kárpát-medencébe. Haszanov a kunokat is a jászokkal rokon etnikumnak tartja, és minderre bő forrásadatokkal szolgál.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár