Húsz éve bontották le a vasfüggönyt
2009. június 29. 08:22
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=25139&pIdx=3
20 évvel ezelőtt szűnt meg a vasfüggöny Magyarország nyugati határán: a két rendszert elválasztó elektromos és műszaki zár elbontása 1989. május 2-án kezdődött, felszámolásával az eszmék, gondolatok és az emberek szabad mozgását évtizedekig akadályozó válaszvonal tűnt el.
Határzár védte a kommunizmust
A vasfüggöny fogalma Winston Churchill brit politikustól származik, aki először a Truman amerikai elnökkel folytatott levélváltásában használta a kifejezést, majd 1946. március 5-i fultoni beszédében. A kezdetben képletes, majd fizikai valósággá vált elhatárolás Európa kettéosztottságának metaforája lett, s évtizedekig betöltötte azt a szerepet, amit Sztálin és kommunista vezetőtársai szántak neki: a szocialista tábor országainak hermetikus elzárását Európában szárazföldön, levegőben, vízen és az éterben.
Magyarországon a határok védelmére a második világháborút követően határvadász-, majd határőrszervezeteket állítottak fel, amelyek 1947-től a Honvédelmi Minisztérium irányította Határőr Parancsnoksághoz tartoztak, 1950-től pedig az Államvédelmi Hatóság felügyelete alá kerültek. Nyugaton a magyar-osztrák határt, illetve délen az ellenségnek kikiáltott titói Jugoszláviával közös határszakaszt lezárták, s már 1949-ben megkezdődött a műszaki zár, a határ menti drótakadály és aknazár telepítése. Az osztrák határszakaszon 356, a jugoszláv részen 630 km hosszan egy- és kétsoros drótakadályt építettek, amelyet aknamezővel egészítettek ki.
A Sztálin halála utáni enyhülés és a megváltozott politikai körülmények miatt 1955 júniusában az építkezéseket befejezettnek nyilvánították, s a magyar kormány döntése alapján még az év októberében megkezdődött, 1956 őszére pedig gyakorlatilag befejeződött a határzárak eltávolítása, az aknák felszedése.
Az 1956-os forradalom leverése után megint kiéleződött a Nyugattal való viszony, ekkor már a lehetséges konfliktus iránya délről nyugatra, Ausztria felé helyeződött át. A kormány 1957 márciusában elrendelte a nyugati országhatár újbóli lezárását. A drótkerítés felhúzását és az újraaknásítást a műszaki csapatok 1957. áprilisától 1957. június 30-ig hajtották végre, ezzel ismét leereszkedett a vasfüggöny. A műszaki alakulatok 350 km kétsoros tüskésdrót kerítést húztak négy- illetve ötsoros aknamezővel, benne kb. 800 ezer db taposóaknával. Mivel a drótakadályok állapota idővel romlott, s az aknák is veszítettek működőképességükből az egész rendszert 1963-ra korszerűsítették új típusú drótakadállyal és több mint egymillió aknával.
A vasfüggöny életének harmadik szakasza akkor kezdődött, amikor a határőrség országos parancsnokának és a Belügyminisztériumnak a javaslatára az MSZMP Politikai Bizottsága 1965-ben jóváhagyta, hogy építsék meg a Szovjetunióban alkalmazott SZ-100-as elektromos jelzőrendszert (EJR), amelyet 1971-ig működésbe is helyeztek. Ehhez véglegesen el kellett távolítani az aknazárat és a drótakadályokat, megépíteni a jelzőkerítést, valamint a vadfogó kerítést. A rendszernek az volt a lényege, hogy ha a 24 voltos feszültség alatt álló kerítéshez valaki hozzáért, az riasztotta a legközelebbi határőrsöt.
A 80-as évek hazai és nemzetközi változásai nyomán egyre erőteljesebben vetődött fel, hogy nem eléggé hatékony, rendkívül költséges s nem utolsó sorban politikailag is indokolatlan az EJR fenntartása. Eközben mind több jelzés érkezett a Határőrség Országos Parancsnokságára a jelzőrendszerrel kapcsolatos gondokról, műszaki zavarokról. A Belügyminisztérium javaslatára az MSZMP Politikai Bizottsága 1989. február 28-án határozott a jelzőrendszer felszámolásáról.
1989. május 2-án Hegyeshalomban nemzetközi sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a 350 kilométer hosszú magyar-osztrák határon megkezdődött az elektromos határzár felszámolása. Június 27-én Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter Sopronnál személyesen is átvágta az vasfüggönyt: a világ számos országából érkezett újságírók előtt lezajlott demonstratív külügyminiszteri akció szimbolikus és egyben történelmi pillanat volt. A jelzőrendszer teljes lebontása 1990. december 31-ig fejeződött be.
A vasfüggöny fokozatos felszámolása nyomán átjárhatóvá vált határon 1989 nyarán naponta egyre több keletnémet állampolgár szökött át Ausztriába, majd onnan a Német Szövetségi Köztársaságba. Ezt a folyamatot tetézte a Fertő-tó mellett augusztus 19-én megrendezett "páneurópai piknik", amikor a rendezvény alkalmából ideiglenesen megnyitott határon kilencszáz NDK-állampolgár tódult át Ausztriába. Szeptember 11-től a Magyarországon tartózkodó és az NDK-ba hazatérni nem kívánó keletnémet állampolgároknak a magyar kormány engedélyezte a kiutazást olyan más országokba, amelyek hajlandóak voltak őket befogadni, vagy számukra átutazást biztosítani. Ezt követően mintegy 12 ezer NDK állampolgár ment Ausztrián keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba.
A vasfüggöny lebontásának emlékére 1991. augusztus 24-én emlékoszlopot avattak a Hegyeshalom és Nickelsdorf közötti "senki földjén". A vasfüggöny nyomvonalán ma turistaút van. Az 1989-es eseménysorozatról évente megemlékeznek, a német kormány számos kitüntetéssel, állásfoglalással fejezte ki elismerését, háláját és megbecsülését a magyarok iránt. Helmut Kohl akkori német kancellár 1990 őszén elmondott beszédében úgy fogalmazott, hogy a Brandenburgi kapu alatti föld magyar föld is, mivel a német újraegyesítés felé az első lépés a páneurópai pikniken történt.
A vasfüggöny lebontásának nemzetközi sajtóvisszhangja
Szabad Európa Rádió, 1989. május 2. - "Kedves hallgatók! A műsorban csupa kedvező fejleményről tudósítottunk. A szocializmus olyan vívmányainak leépítéséről, mint az egypártrendszer, szocialista vezetők alkalmazása, foglalkozási tilalmak visszavonása, vasfüggöny leépítése. Csak ne járjunk úgy, mint az utóbbival egyszer már megértük: 1956-ban lebontották, 57-ben még tökéletesebben visszaépítették. Abban a reményben búcsúzik a szerkesztő, Kasza László, hogy ebben az esetben nem ismétlődik a történelem."
Szabad Európa Rádió, 1989. június 28. - A rádió tudósítója "két nyakkendős szerelőnek" nevezte Alois Mock osztrák és Horn Gyula magyar külügyminisztert, amikor beszámolt a Klingenbach-Kelénpataknál történt szimbolikus eseményről, a vasfüggöny átvágásáról, történelmi jelentőségűnek minősítve a történteket.
Spanyol televízió, 1989. május 3. - A spanyol tv szerint Magyarország az első a szocialista országok között, amely felszámolja a határain telepített műszaki védelmi rendszert.
Hírügynökségek, 1989. május 2.
- Az AP amerikai hírügynökség szerint az aknamezőt azért szüntették meg, mert Ausztria többször tiltakozott, hogy az áradások alkalmával a víz gyakran sodort osztrák területre aknákat, amelyek földműveseket öltek meg.
- A francia AFP és a brit Reuter megemlítette, hogy az elmúlt években túlnyomó többségben nem magyarok, hanem más szocialista országok polgárai próbáltak ezen a határon Nyugatra szökni. A Reuter szerint osztrák kormánykörök azért aggódnak, mert nagyon sok román állampolgár kísérelheti majd meg, hogy a szabaddá váló mezőkön át eljusson az áhított célhoz, a traiskircheni menekülttáborhoz.
- Az APA osztrák hírügynökség szerint a hegyeshalmi sajtóértekezletet tartó magyar illetékesek hangsúlyozták: a határzár fölszámolása szuverén és önálló magyar lépés, erről egyedül Budapest hozta meg a döntést. "A határon nincs érvényben lőparancs - emelte ki az APA - a magyar határőr csak akkor használhatja fegyverét, ha közvetlenül megtámadják."
- Számos nyugati hírügynökség és a jugoszláv Tanjug helyszíni tudósításban számolt be a májusi eseményről kiemelve, hogy a világútlevél 1988-as bevezetése óta a magyar határőrök fő feladata megakadályozni a többi keleti tömbbeli ország polgárainak Nyugatra szökését.
Nyugatnémet sajtó, 1989. május 3.
- A Westdeutsche Allgemeine Zeitung "A közös európai házban" című vezércikkében megállapította, hogy a magyarok útlevél-kiváltságai miatt a határzár felszámolása inkább jelképes értelmű. Azt mutatja, hogy - legalábbis Magyarországnak és az óvilág nyugati felének a kapcsolataiban - lassan testet öltenek Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár és államfő szavai a "közös európai házról". Azzal, hogy a magyarok most lyukat tépnek a kerítésen, egyúttal közvetve arra is buzdítják a Szovjetuniót és a többi kelet-európai államot, hogy az ő szavaikat is tettek kövessék. Reményre jogosít, hogy Eduard Sevardnandze szovjet külügyminiszter néhány hónapja a "vasfüggönyt" rozsdásnak nevezte.
- A Die Welt első oldalas tudósítását belső vezércikkel és helyszíni riporttal egészítette ki. Az "Egy függöny szétszakad" című cikk azt boncolgatta, hogy vajon nem okoz-e majd kényelmetlenséget a határzár lebontása olyan kelet-európai államoknak, mint amilyen Csehszlovákia és az NDK.
- Az eseményről beszámolva sok lap idézte kiemelten Pozsgay Imre államminiszternek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának azt a megállapítását, amely szerint a határzár történelmileg, politikailag és műszakilag egyaránt túlhaladott.
- Eduard Lintner, az uniópártok (CDU/CSU) parlamenti csoportjának Németország-politikai szóvivője nyilatkozatában nagyra értékelte, hogy Magyarország a Varsói Szerződés tagállamainak sorában elsőként bontja le a a "vasfüggönyt".
1989. június 29-én a Die Welt utalt arra: kelet-európai diplomaták közlése szerint az NDK kormánya már nem számol azzal, hogy a magyar hatóságok a jövőben automatikusan kiadják az NDK-ból Magyarországra érkezett menekülőket. Ennek oka az, hogy Budapest csatlakozott az ENSZ menekültügyi megállapodásához.
Brit sajtó, 1989. május 3.
- A The Daily Telegraph, a The Times és a The Guardian Hegyeshalomból keltezett képes riportban számolt be a "vasfüggöny" lebontásának megkezdéséről. A The Guardian tudósítója szerint "bármennyire is a Magyarországon végbemenő politikai változásokat és az országnak a Nyugat irányában tanúsított magatartását jelképezi a lépés, tulajdonképpen nem meglepő, hogy lebontják a határzárat. A magyarok úgy számítják, hogy a vasfüggönynek ez az egész szakasza vashulladék lesz a jövő év végére".
Budapest, 1989. július 12. Németh Miklós (k) a lebontott vasfüggöny egy-egy darabját adja át a hazánkba látogatott George Bush-nak (b) és James Baker-nek. Németh Miklós a Minisztertanács elnöke július 12-én, a Parlament Delegációs termében megbeszélést folytatott George Bush-sal, az Amerikai Egyesült Államok elnökével, aki hivatalos látogatásra érkezett hazánkba. A tárgyaláson jelen volt: Horn Gyula külügyminiszter, Beck Tamás kereskedelmi miniszter, Kemenes Ernő az Országos Tervhivatal elnöke, Raft Miklós államtitkár, a Minisztertanács hivatalának elnöke és Kovács László külügyminisztériumi államtitkár. Az amerikai elnök kíséretében volt James Baker külügyminiszter, Marlin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője, továbbá Házi Vencel hazánk washingtoni és Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. MTI Fotó: Manek Attila
Osztrák sajtó 1989. május 3.
- A Die Presse tudósítója megállapította: a határzár műszakilag elavult, erkölcsileg tarthatatlanná, politikailag pedig feleslegessé vált, s ezért érkezett el az idő a felszámolására. A lap szerint a magyar hatóságok a határőrizetet más eszközökkel ugyan, de továbbra is hatékonyan akarják biztosítani, már csak azért is, hogy ne adjanak okot panaszokra szövetségeseiknek. Ha ugyanis más szocialista országok állampolgárai a magyar határzár megszüntetését nagyobb számban használnák fel nyugatra jutásukhoz, akkor ez bonyodalmakat okozhat Magyarországnak például az NDK-val, Csehszlovákiával és Ausztriával való kapcsolataiban.
- A Der Standard kiemelte: magyar részről rámutattak arra, hogy Magyarországon javítja a politikai közérzetet és megkönnyíti a demokratizálás folyamatát, ha az Ausztriával közös határ többé már lesz olyan "régimódi". A Neue Arbeiter Zeitung arról számolt be, hogy az egykori aknamező területén katonák, Magyarországról és egész Európából érkezett újságírók együtt ünnepelték a történelmi eseményt.
Francia sajtó, 1989. május 3.
- A francia tudósítások visszatérő címe volt: "Rés nyílt a vasfüggönyön". A Le Figaro kommentárja szerint: "E biztonsági rendszernek egyébként sincs értelme. A nyugati turisták elárasztják Budapestet. De a magyarok is szép számmal igyekeznek Bécsbe. 1988. január 1. óta ők egy olyan keleti ország állampolgárai, akik korlátozás nélkül utazhatnak nyugatra...A vasfüggöny már nem igazán Ausztria és Magyarország között húzódik, inkább a román határon, mert az ottani rendszer erőszakkal akarja beolvasztani a közel kétmilliós magyar kisebbséget. ... A pluralizmus felé vezető út kényes, de a reformizmus hívei, akiknek most dagasztja a vitorláját a szél Budapesten, egy dolgot biztosan elmondhatnak magukról: van érzékük a hírveréshez."
- A Libération tudósítása nemcsak arra mutatott rá, hogy 1990 végére eltűnik a hidegháború egyik maradványa, hanem arra is, hogy a szovjet hadsereg is kivonja egységeit a határsávból, három támaszpontját pedig átadja a magyar hadseregnek. "Magyarország újabb lépést tett egy álom felé."- írta.
Amerikai sajtó, 1989. május 4.
- A The New York Times tudósítója terjedelmes beszámolójában többek között így írt: "Én azért jöttem Magyarországra, mert 'a vasfüggönyön nyíló lyukként' reklámozzák, olyan országként, amely állítólag szökőben van a Szovjetunió körüli pályáról. E képzet megerősítésére a magyar határőrök a héten tüntetőleg elkezdték ledönteni az osztrák határ menti akadályokat s közben szögesdrót darabkákat osztogattak emléktárgyként."
Spanyol sajtó, 1989. május 5.
- A Diario 16 című spanyol napilap megállapította: a peresztrojka több mint propagandafogalom, Lengyelországban és Magyarországon a peresztrojka széljárása igen erős. "Gorbacsov nagyratörő terve egyre valószerűbb és szavahihetőbb az utóbbi események fényében. Sajnálatos lenne ha Nyugat-Európa elveszítené a kezdeményezést ebben a döntő helyzetben."
Jugoszláv sajtó, 1989. május 5.
- A Borba fényképes riportot közölt az Ausztria és Magyarország közötti határzár leszerelésének megkezdéséről. Mint írta: "a határzár megszüntetésével a magyarok jobban érzik magukat, bár a jelek szerint egyes kelet-európai országok nem sok megértést tanúsítanak a Varsói Szerződés egyik tagállamának eme önálló lépése iránt."
Japán sajtó, 1989. június 29.
- "Vasfüggöny: nyissz-nyassz" - címmel számolt be a japán sajtó a vasfüggöny átvágásáról. Az Aszahi Simbun idézte Horn Gyula kijelentését, mely szerint "a két ország között ehhez hasonló akadályt soha többé nem szabad emelni".
Szovjet sajtó
1989. május 9. - Magyarország gyakran játszik úttörő szerepet az európai együttműködés fejlődésének útját álló akadályok felszámolásában - írta az Izvesztyija budapesti tudósítója. A tudósító jelképesnek nevezte, hogy Magyarország - Lengyelországgal együtt - éppen a határzár lebontásának kezdetekor kapott különleges meghívotti státust az Európa Tanácsban.
1989. május 11. - Valentyin Falin, az SZKP Központi Bizottsága nemzetközi osztályának vezetője Bécsben a Neue Kronen-Zeitungnak nyilatkozott: "Úgy fogalmaznék, hogy a fejleményeket érdeklődéssel és nyugalommal figyeljük. Ha a döntések a magyar nép érdekei alapján történnek, akkor ezeket úgy fogadjuk, mint a magyar nép szabad választását. Hangsúlyozom: a magyarországi történésekért a felelősséget az ország vezetése viseli."
NDK-sajtó, 1989. május 3. - Az eseményt az NDK-ban fagyos csend fogadta. A rádió, a televízió, a nyomtatott sajtó nem adott egyetlen szóval, képpel sem hírt a történelmi horderejű fejleményről. A Berliner Zeitung május 3-án budapesti tudósításában arról "értesítette" a Magyarországra utazni akarókat: problémákkal küzd a magyar idegenforgalom, nagy a zsúfoltság a Balaton mellett, alacsony a szolgáltatások színvonala, viszont annál magasabbak az árak - a nyaralóknak egyre növekvő hányada képtelen megfizetni a drága szálláshelyeket.
1989. május 5. - A Neues Deutschland budapesti tudósítója is "ráijesztett" a potenciális utazókra: az autópálya-használati díj tervének elvetéséről beszámolva nem felejtette el hozzátenni, hogy a kieső bevételt várhatóan a benzin árának újabb emelésével pótolja a kormányzat.
Megemlékezés az osztrák-magyar határon
A határnyitás huszadik évfordulójára emlékeztek péntek este Sopronpusztánál, a magyar-osztrák határ magyar oldalán. Az ünnepségen részt vett Sólyom László magyar és Heinz Fischer osztrák államfő is. A megemlékezést Burgenland tartomány kormányzata rendezte abból az alkalomból, hogy szombaton volt a huszadik évfordulója a vasfüggöny ünnepélyes átvágásának.
A civil kezdeményezéseknek a rendszerváltásban játszott szerepét méltatta Sólyom László. Fontos, hogy megadjuk a megbecsülést a rendszerváltás minden szereplőjének, hiszen az nem néhány politikusnak az emberek feje felett kötött megegyezése volt - hangsúlyozta a köztársasági elnök. "A vasfüggöny lebontása nem vezetett volna Európa egységesüléséhez, ha a határ két oldalán gyökeresen eltérő rendszerek maradtak volna fenn, az egységet a demokratikus rendszerváltás hozta meg" - mondta Sólyom László. A rendszerváltásban és ezen belül is a határnyitásban fontos szerepe volt a civil kezdeményezéseknek - mondta.
Történelmi pillanat volt 1989. június 27-e, amely hozzájárult Európa megváltoztatásához, az ehhez hasonló események bizakodásra adnak okot arra, hogy az emberek tanulnak a történelemből - mondta Heinz Fischer osztrák államfő. A húsz évvel ezelőtti események egyik tanulsága az, hogy az emberek képesek tanulni a történelemből. 1989 másik tanulsága, hogy a diktatúrák nem halhatatlanok - jelentette ki Fischer. Az ünnepség keretében felidézte emlékeit az 1989-es események több résztvevője, s hetven magyar, német, osztrák, cseh és szlovák Trabant vonult át a kishatárátlépőn. Többen olyan járművel érkeztek, amelyet egykori keletnémet menekültek hagytak hátra a határhoz vezető magyar utak mentén.
Anette és Rolf Kaiser volt keletnémet menekültek elmondták, hogyan jutottak át a határon 1989 nyarán kétéves lányukkal osztrák segítőiknek köszönhetően. Sok honfitársukhoz hasonlóan ők is üdülési célra kaptak utazási engedélyt Magyarországra, valójában azzal a tervvel érkeztek, hogy Ausztrián át Nyugat-Németországba szöknek.
Nagy László, az 1989. augusztus 19-i Páneurópai Piknik egyik szervezője elmondta: céljuk az volt, hogy a jelképes rendezvénnyel is bátorítsák a magyar ellenzéket. Az eredeti elképzelés szerint a piknik nem lett volna más, mint szalonnasütés a magyar-osztrák határon. Az alkalomra ideiglenesen megnyitott határátkelőnél azonban keletnémet menekültek százai jelentek meg s tódultak át Ausztriába. Bella Árpád volt határőrtiszt öt társával volt szolgálatban a piknik helyszínén. Elmondta: ő maga nem tudott az oda tartó menekültek tömegéről, s amikor megjelentek, saját felelősségére úgy döntött, hogy nem lép közbe. "Tudtam, hogy ha a menekültek megpróbálják kihasználni az alkalmat, nem tudjuk feltartóztatni őket. Ha megpróbáltuk volna, pánik tört volna ki" - mondta.
Az emlékév rendezvényei szombaton Budapesten folytatódtak a két államfő és több mint 30 ország képviselői részvételével.
Pozitívan vélekedik a keletnémetek többsége az egykori NDK-ról
Pozitívan ítéli meg a keletnémetek többsége az egykori NDK-t - derül ki egy pénteken közzétett közvélemény-kutatás eredményeiből. A német kormány megrendelésére készült reprezentatív felmérés szerint a keletnémet megkérdezettek 49 százaléka véli úgy, hogy az egykori NDK-nak "több jó, mint rossz oldala volt".
További nyolc százalék úgy gondolja, hogy az NDK-nak "túlnyomóan jó oldalai voltak", és ő maga abban az időben "boldogabb volt, és jobban élt, mint ma, az újraegyesített Németországban". Ezzel szemben a Németország nyugati felében megkérdezettek jelentős többsége negatívan ítélte meg a volt keletnémet államot - írta a Berliner Zeitung.
Az Emnid közvélemény-kutató intézet 1208 ember megkérdezésén alapuló felmérése arra is rávilágít, hogy a kelet- és nyugatnémetek a berlini fal leomlása óta végbement fejleményeket is eltérően értékelik. A keleti tartományokban élő polgárokban több kétely él azzal kapcsolatban, milyen elképzelések valósultak meg ténylegesen az ország újraegyesítésével. Csak 56 százalékuk gondolja úgy, hogy a jogállamiság és a törvény előtti egyenlőség ténylegesen érvényesül, és 37 százalék hisz abban, hogy az egyes állampolgárok képesek lehetnek befolyásolni a politikát. Németország nyugati térségeiben viszont a válaszadók 78 százaléka elismerően szólt a jogállamiságról, és több mint 50 százalékuk pozitívan ítélte meg az állampolgárok politikai befolyásának erejét.
Wolfgang Tiefensee, a keleti tartományok felzárkóztatásáért felelős miniszter kijelentette: a felmérés eredménye azt mutatja, hogy folytatni kell az NDK történelmének feldolgozását. Különösen az iskolákban kell több figyelmet fordítani az NDK fejlődésére és hétköznapjaira, illetve az 1989-90-es "békés átmenetre". Tiefensee néhány napja szorgalmazta, hogy alkosson külön tantárgyat az egykori NDK a német általános, illetve középiskolákban. A kezdeményezést az indokolta, hogy egy berlini egyetem tanulmányából egyértelműen kitűnt: a diákok körében megdöbbentő az ismerethiány az egykori keletnémet állammal kapcsolatban.
A fejekben tovább élő vasfüggönyről ír az osztrák sajtó
Különös évforduló - állapította meg a konzervatív Die Presse. Ausztriában 1989-ben három-négy hónapig tartott csak az örömteli hangulat, azután felülkerekedett a forgalom ugrásszerű megnövekedésétől, a munkaerőpiaci versenytől és a nemzeti jelleg elvesztésétől való félelem - idézte fel a lapnak nyilatkozva Rudolf Bretschneider közvélemény-kutatási szakember.
A lakosság túlnyomó többsége később lassan felismerte, hogy a "keleti nyitás" saját gazdasági helyzetét is javította. Valódi hangulatváltozásról azonban nem lehet beszélni: bár a "szomszédokat" nem tekintik többé fenyegetésként a gazdaságra nézve, ellenben igenis annak a közbiztonságra nézve.
De nem csak Ausztriában él tovább az új helyzettel kapcsolatos bizonytalanság. Egy közelmúltban készült felmérés szerint az egykori keletnémetek 49 százaléka gondolja úgy, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban több jó dolog volt, mint rossz. Nem csoda - állt a cikkben - , hiszen filmek és televíziós show-műsorok táplálják a nosztalgiát, miközben a kommunista rendszer alatti korlátozások eltűntek az újságok címlapjáról.
Az egykori Kelet-Németország mellett a volt keleti tömb sok más országában, mint például Magyarországon is, elégedetlenség következett a fordulat után. Csak az utóbbi években kezdett növekedni az elégedettség, a gazdasági világválság azonban azzal a veszéllyel jár, hogy ismét felerősödik a nosztalgia és a "szabályozó" állam utáni vágy. Bretschneider szerint a lakosság jelentős része elsősorban gazdasági téren érzékeli a nyitás előnyeit, kisebb hányaduk lát csak benne anyagi értelemben meg nem ragadható vívmányt is.
Nyugtalanító az is, hogy sokan a szomszédok közül még mindig nem ismerték meg egymást - zárult a Die Presse cikke. Ijesztő, hogy az osztrákok 22 százaléka szerint nem járt előnyökkel a vasfüggöny lebontása - idézett egy másik adatot a liberális Der Standard kommentárja. Ezt is szem előtt kell tartani, amikor a korszakváltó 1989-es év eseményeit ünnepeljük - írta a szerző. A húsz évvel ezelőtti, többnyire békés forradalmak jelentősége még nem rögzült eléggé a köztudatban.
Egy felmérés szerint az osztrák, a szlovák, a cseh és a magyar fiatalok több mint hatvan százaléka úgy érzi, az 1989-es események nem voltak hatással az életére. Nyilvánvalóan félresikerült valami 1989 következményeinek közvetítésében. Akkor több százezren emelték fel a szavukat a diktatúrák ellen, megmutatva ezzel, hogy milyen sok múlik az egyénen. A mai, a politikától elkedvetlenedett, egyesek számára már "posztdemokratikus" időkben nem lehet elégszer emlékeztetni erre - írta a Der Standard.
"A vasfüggöny rég eltűnt. Maradt helyette egy önblokád, egy szögesdrót a fejekben" - folytatódott a cikk. Akár a hadsereg, akár a munkaerőpiac esetleges hosszú távú elzárása, az ok ugyanaz: a választók rossz hangulatától való félelem - írta közelmúltbeli osztrák politikai fejleményekre utalva.