Szifiliszeseket temettek a budai ispotályba

2009. április 9. 10:17 MTI

Természettudományos bizonyítékai is vannak, hogy a középkorban a budai karmeliták mellett ispotály működött - számolt be róla Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusa. A kolostor temetőjét egy irodaház építését megelőző régészeti feltárások során fedezték fel a Kapás utcában.

Korábban

A rendház alapítását 1372-ben IX. Gergely pápa rendelte el, az építkezés az 1400-as évek első felében fejeződött be. A kolostort német szerzetesek működtették, akik 1526-ban, Mohácsi csatavesztés után hagyták el az országot. "Nem tudjuk, hogy mi történt a kolostorral 1526 után, egy ideig még biztosan működött, de az 1686-os budai ostrom idején már romos állapotban volt" - magyarázta.

A Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztálya által végzett ásatások során a kolostor egy részét, valamint a hozzá tartozó temetőnek mintegy a felét, összesen 251 sírt tártak fel. "Viszonylag sokakat temettek el a kolostor kerengőjében, a legkorábbi sírok egy része a később épült falak alatt található" - mondta Bernert Zsolt. A sírok vizgálata során kiderült, hogy kétszer annyi az eltemetett férfi, mint nő, ami csak részben magyarázható azzal, hogy itt temetkeztek a szerzetesek. Egy átlagos közösség temetőjéhez képest nagyon kevés a gyerek, s további érdekesség, hogy a férfiak halandósági mutatói rosszabbak, mint a nőké.

Hol is járunk?

"Általában azt látjuk, hogy a fiatal nőknél a terhesség és a szülés miatt magasabb a halandóság, itt viszont azt tapasztaljuk, hogy a férfiaknál kiugró a fiatalkori halandóság. Néhány temető esetében már találtunk ilyet, de ott ez harci eseményekkel volt igazolható, katonákat temettek oda. Itt nem látunk nagy számban olyasmit, ami harci sérülésre utalna" - magyarázta az antropológus. Nagyon sok a csontokon is nyomot hagyó súlyos betegség. Sok a megerőltető fizikai munka miatt kialakuló kopás, deformitás, de aránytalanul sok a csonthártyagyulladás is. Harminc feletti a csonttörések száma, köztük néhány nagyon súlyos. Ennyi trauma a vizsgált csontok arányában soknak számít.

"Előkerült néhány jellegzetes gyulladásos elváltozás, ami egészen biztosan szifilisszel függ össze, igazából ez a temető fő érdekessége. Hét esetben biztosak vagyunk benne, hogy szifiliszes volt az illető, 3 további esetben valószínű a diagnózis. Van néhány annyira hiányos csontváz, hogy esetükben, bár szifilisznek tartjuk az elváltozásokat, nem tudjuk egyértelműen kijelenteni" - sorolta Bernert Zsolt.

Az antropológus számára most a szifiliszes csontvázak datálása a legizgalmasabb. "Szifilisz Amerika felfedezése előtt is lehetett Európában, csak nem az a durva formája, amely az Újvilág felfedezése után jelenik meg. Ezek a halottak valószínűleg Kolumbusz után hunytak el, a sírjáik között azonban van egy olyan, amely elég korainak tűnik. A temető mindenesetre az 1400-as évek elején már biztosan működött, így annak a lehetősége fennáll, hogy a szifiliszesek valamelyike Kolombusz előtti" - mondta. Összességében 10-13 szifiliszes esetről lehet szó. Ez nagyon magas arány, különösen annak fényében, hogy Magyarországon eddig csupán 2 szifiliszes csontváz került elő két külön temetőből. Valószínűleg nagyon kevesen élték meg a betegségnek azt a stádiumát, amikor a kór már a csontokon is nyilvánvaló nyomot hagy.

"Úgy néz ki, mintha gyűjtötték volna a szifiliszeseket, aminek egy kézenfekvő magyarázata adódott, ugyanis Benda Judit ásatásvezető feljegyzéseket talált egy Olvasógyártó Mihály nevű gazdag polgárról, aki ispotályt alapított Budán. A működtetési engedélyt úgy kapta meg, hogy az ispotály jogilag a karmelita kolostorhoz tartozott. Budán három másik ispotály működött, ám a török korra ezek már megszűnhettek. Könnyen elképzelhető, hogy Budának ezen a részén ez az egyetlen ispotály volt, ahová összegyűltek a gyógyulást remélő betegek, így a szifiliszesek is" - magyarázta Bernert Zsolt, aki szerint egyéb érdekes elváltozásokat is találtak.

"Két elhunytnál összecsontosodtak a csigolyákat összekötő elülső szalagok, a gerinc merevségét okozva, de nyomaira bukkantak egy olyan betegségnek, amely a koponyacsont megvastagodásával jár, különösen a homloki részen, belső felületén kitüremkedések alakulnak ki. A szokásosnál gyakoribbak a patológiai esetek, ami azt jelzi, hogy mindenféle problémákkal jöttek az ispotályba, s azokat, akik itt haltak meg, ide temették" - emelte ki a szakember.