A tragédia, amit Churchill kitörölt a történelemből

Amikor 1943. március 3-án megszólalt a légiriadó, az emberek szokás szerint a kötelezően kijelölt óvóhelyek felé tartottak. Így tettek azok is, akik a londoni földalatti egyik új állomása, a Bethnal Green felé tartottak, amely addigra már két éve nyújtott menedéket 5000 ember számára. A bombák sújtotta területen Bethnal Green igazi védelmet jelentett.

Azon az éjszakán azonban 173-an vesztek oda a föld alatt: a pusztítást nem a Heinkelekről ledobott egytonnás bombák okozták, hanem egy olyan tervezési és statikai hiba, amelyet aztán szinte teljesen kitöröltek a történelemből. Ma a metrólejáratnál egy egyszerű tábla emlékeztet csupán, hogy mi is történt a föld alatt. A túlélők és leszármazottaik azonban jóval többet szeretnének: terveik szerint egy hatalmas emlékmű épülne a lejárathoz, amely a jövendő nemzedékeket is a tragédiára emlékeztetné.

Bár az engedélyeztetésre a hatóságokkal folytatott küzdelem után végül sor került, a Mennyei lépcsők névre hallgató emlékmű a finanszírozás hiánya miatt mégsem készülhet el, ugyanis ahhoz jelenleg 600 ezer fontra lenne szükség. Az összeg előteremtésére nincs remény, a túlélők pedig lassan egytől egyig távoznak az élők sorából, így senki nem marad, aki a tragédiára emlékeztetne. Ráadásul szerintük a katasztrófát hivatalosan azért tussolták el, mert arra az East End szegényebb végén került sor; a haragos túlélők érvei szerint ha Knightsbridge-ben vagy épp Kensingtonban történt volna hasonló eset, ott évtizedek óta emlékmű állna.

A Bethnal Green földalatti állomás katasztrófájának részletei a mai napig nem ismertek, ám a helyiek szerint az állomás a közelben telepített légvédelmi ágyúk rossz pozícionáltsága miatt omolhatott be.

A valóság kicsit prózaibb: Churchill azért tiltotta meg az eset megjelentetését a lapokban, hogy azt a náci propaganda ne használhassa fel saját céljaira. A kormányzat több esetben is így járt el, ezért nem tudjuk azt sem, hogy az 1944-es normandiai partraszállás gyakorlása közben miért halt meg 700 amerikai tengerész. A hivatalos álláspont szerint akkor egy német tengeralattjáró nyitott tüzet a hajókra, míg a hozzátartozók egész másra emlékeznek: szerintük baráti tűz végzett a katonákkal. A cenzúra emellett az írókat is figyelte: Orwell Állatfarmja például csak az európai győzelem napja után jelenhetett meg, mert a hatóságok attól tartottak, hogy a könyv alááshatja a szovjetekkel fenntartott kapcsolatokat.

A Bethnal Green földalatti állomás katasztrófájáról annak ellenére tudunk nagyon keveset, hogy sokkal több áldozatot követelt, mint az 1989-es katasztrófa, amelyben a Liverpool 96 szurkolója halt meg, vagy épp az 1966-os Aberfan-tragédia, ahol 144 ember vesztette életét.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták