Elhunyt Puskás Ildikó, ókortörténész

2009. január 9. 15:53

Súlyos betegség után 2009. január 4-én elhunyt Puskás Ildikó egyetemi tanár, az ELTE Ókortörténeti Tanszékének egykori vezetője, az ókori India szakavatott kutatója.

Puskás Ildikó 1942. október 23-án született Nagyváradon, családjával 1956-ban telepedett át Magyarországra. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem indológia-görög-orosz szakjain végezte, majd 1967-ben ösztöndíjasként egy egész évet Indiában töltött, ahol a Delhi University-n posztgraduális tanulmányokat folytatott. A híres magyar származású művészettörténész, Charles Fábry irányításával bejárta Indiát és mélyrehatóan tanulmányozta a kontinensnyi ország régészetét, művészettörténetét, és néprajzát.

Hazatérése után tanítani kezdett, különböző felsőoktatási intézményekben végezte oktatói tevékenységét. 1968–1973 között a József Attila Tudományegyetem Klasszika-Filológiai Tanszékén volt tanársegéd. 1973-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Ókortörténeti Tanszékének tanársegédje lett, ahol Hahn István professzor mellett megtanulta a szakma mesterfogásait. Az ókori Indiára vonatkozó ismereteit több külföldi ösztöndíj segítségével bővítette. 1974-ben 3 hónapot a Szovjet Tudományos Akadémia moszkvai és leningrádi Orientalisztikai Intézeteiben, 1975-ben 4 hónapot a Londoni Egyetem School of Oriental and African Studies Intézetében, illetve az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetemeken töltött. 1978–ban védte meg A prae-árya India. A régészeti, nyelvészeti és vallástörténeti források történeti értelmezéséhez című kandidátusi értekezését.

1987-ben a Kossuth Lajos tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékének vezetőjévé választották, ugyanakkor oktatómunkáját az ELTÉ-n is tovább folytatta. 1989-1990-ben a Central Missouri State University Történeti Intézete (USA) hívta meg vendégprofesszornak. Itt eredetileg vallástörténeti előadások szemináriumok tartására kérték fel, ugyanakkor a magyarországi rendszerváltozás eseményei miatt a témakör a hallgatók kérésére kibővült: egy féléves kurzusban ismertette meg a magyar és az erdélyi történelmet. 1995-ben lett az ELTE Ókortörténeti Tanszékének vezetője, 1996-ban habilitált A Mediterraneum és India kapcsolatai az i.e. 2. évezredben című és a Changes of the India-perception in the Tradition of the Antiquity című előadásaival. 2001-ben védte meg akadémiai doktori értekezését (Indo-Mediterranean Cross-Cultural and Trade Relations).

Puskás Ildikó főbb kutatási területét az ókori India, illetve a vallástörténet jelentette. Foglalkozott az Indus Civilizáció történetével, az árja honfoglalás és annak történeti, társadalomtörténeti következményeivel, India és a Mediterráneum kapcsolatai és azok irodalmi megjelenítésével. Összehasonlította Indiát és a kortárs civilizációkat, elemezte az indiai vallási rendszerek kialakulását, egymáshoz, illetve más kortárs vallási rendszerekhez való viszonyának kérdéseit.

Az oktatásban is ezekre a problémákra helyezte a fő hangsúlyt, célul tűzte ki, hogy a hallgatók minél több forrást sajátítsanak el, illetve képesek legyenek összehasonlítani a különböző kultúrákat. Szívügyének tekintette a vallástörténet tanítását: az egyetemi tanagyag részéve tette görög-római, az indiai, a kínai és az iráni vallások megismertetését. 2007-es nyugdíjba vonulása után kutatásait kívánta összegezni: tervezte a prae-árya India munkájának alaposan átdolgozott magyar kiadását, hatalmas anyagot gyűjtött egy Krisna monográfia megírásához. Mindezek korai halálával befejezetlenek maradtak.

Főbb művei:
Az ókori India és az ázsiai termelési mód. Az MTA II. Osztályának Közleményei, 26. (1975), 145-157.; A védikus társadalom kialakulásának előzményei . Századok 112. (1978) 98-109.; Herodotus and India. Oikumene, 4. (1983), 201–207.; Istenek tánca. Rövid áttekintés az indiai vallásokról. Bp., Gondolat, 1984.; Trade Contacts between India and the Roman Empire. In: G. Pollet (ed.) India and the Ancient World. History, Trade and Culture before A.D. 650. Leuven, 1987. 141-156.; Indian Religions in Classical Sources. In: S. K. Maity - U. N. Thakur - A. K. Narain (eds.) Studies in Orientology. Essays in Memory of Prof. A. L. Basham. Agra, Y. K. 1988. 166-173.; Indo-Portuguese Crosscultural Tendencies: Portuguese Christian Culture versus Indian Hindu Culture. In B. F. Taggie – R. W. Clement (eds.) Iberia and the Mediterranean. Warrensburg, 1989. 33–44.; Megasthenes and the „Indian Gods” Herakles and Dionysos. R. W. Clement – B. F. Taggie – R. G. Schwartz (eds.) Greece and the Mediterranean. Kirksville, 1990. 39–47.; Az indiai társadalmi struktúra variánsainak és invariánsainak kérdéséhez (kitekintéssel a XX. századi tamilnádui viszonyokra.) In: Ecsedy I. - Ferenczy M. (szerk.) Vallások és hagyományok a kultúrák keresztútján. Bp. 1990. 109–136.; India bibliográfia / India Bibliography. Bp. Akadémiai Kiadó, 1991.; Hinduizmus. Források. Bp., 1991.; Nőtípusok az ókori Indiában. Leány - Anya - Szerető - Aszkétanő. In: Küllős Imola (vál., szerk.) Hagyományos női szerepek. Nők a kultúrában és a folklórban. Bp., 1999. 291–302.; Lélek a Körforgásban. A hinduizmus születése. Bp., 2000.