Reneszánsz utak - virtuális találkozások

2008. november 7. 12:05

A reneszánsz utak - virtuális találkozások című kiállítással a Petőfi Irodalmi Múzeum arra tesz kísérletet, hogy a Reneszánsz Év alkalmából hidat építsen a hajdani tudósok, írók, költők szellemi világa, műveltségének forrásai és a ma rendelkezésünkre álló ismeretszerzési technikák, vizuális eszközök között.

Korábban

A reneszánsz bonyolult, többrétegű fogalmára egyetlen szempontból világítanak rá, a humanista tudóséból, aki ugyanolyan mohó kíváncsisággal fordul a múlt ködébe süllyedt antikvitás tárgyi és írott emlékei, a görög szövegek, az emberi test és lélek titkai, a természettudomány új eredményei felé, mint ahogyan kortársai ismeretlen földrészek felfedezésére indultak, átszelve idegen óceánokat. A kiállítás középpontjában a Sodalitas Litteraria Danubiana (Dunamenti Tudós Társaság) elnevezésű tudóstársaság áll. Tagjai közé a kancellária hivatalnokai; csillagászok, térképészek, orvosok, irodalmárok, filológusok, költők tartoztak, egyszóval humanista gondolkodók.

Az 1497-ben, Budán alapított tudós társaság, a Sodalitas Litteraria Danubiana tagjai a következők voltak: Ifj. Vitéz János, a Sodalitas Litteraria Danubiana princepse. Ekkor épp Bécsben él, a püspökség adminisztrátora. Magyarországi birtokait is megtarthatta, így megfelelő módon tudja támogatni azokat a kevésbé ismert közép-európai tudósokat, akik e kör tagjai. Konrad Celtis, az alapító, Piso Jakab, Girolamo Balbi, Augustinus Moravus Olomucensis, Johannes Cuspinianus, Bohuslav Lobkowitz von Hassenstein, Johannes Stabius, Giulio Milio, Georg Neideck és Johannes Schlechta.

A társaság tagjainak tevékenységi köre felölelte mindazokat a tudományokat, amelyek fordulópontra érkeztek ebben az időben. Nem új és ismeretlen problémákkal kezdtek el foglalkozni, hanem módszereik és látásmódjuk az, amely újrafogalmazta a tudományos kérdéseket. Teljességre törekedtek, a világ középpontjába saját magukat állították. Mértékük a végtelen összefüggések láncolata volt, ami azonban nem azt jelentette, hogy magukat istennek képzelték volna, hiszen a világ középpontjának lenni nem ugyanazt jelenti, mint a mindenség középpontjában állni. Azt gondolták, hogy a mikro- és makrokozmosz feltárásához, a fizikai valóság mind pontosabb megértéséhez az ókori művek pontos értelmezése - ezzel együtt kiadása - révén tudnak közelebb jutni. Meggyőződésük volt, hogy az évszázadok alatt „megromlott” szövegek pontos helyreállítása az a módszer, amely a különböző tudományok fejlődéséhez elvezethet. Egy szöveg tökéletes megértéséhez azonban számtalan háttér információra volt szükségük: a nyelvtani, verstani, retorikai ismereteken túl filozófiai, földrajzi, történelmi, csillagászati és orvosi szaktudásra is.

A latinul irodalmi stílusban levelező, valós és virtuális szellemi közösségeket alapító humanistáknak közös szándéka az egyén jelentőségének kihangsúlyozása volt. Az őket körülvevő világ, újabb és újabb kihívásokat állított eléjük. Miként adtak erre választ ők és miként tudunk válaszokat adni saját kérdéseinkre ma, korunk globalizálódó kultúrájában, illetve hogyan reagálhatunk a bennünket körülvevő új, már-már virtuális valóság kihívásaira? A kiállítás e kérdések megválaszolásához nyújthat segítséget irodalmi szövegekkel: magyarul első alkalommal olvasható versekkel, levélrészletekkel, hangzó anyagokkal, reneszánsz műtárgyakkal, rekonstruált belső terekkel és mai, multimédiás, interaktív eszközökkel.

A kiállításon a következő tudományágak kaptak főszerepet:

Térképészet
A Sodalitas Litteraria Danubiana tagjai nemcsak ismerték a 15. század végének térképeit, de világuk ábrázolására maguk is alkalmazták a kartográfia módszereit. Az alapító Konrad Celtis a bécsi egyetemen maga is tartott kozmográfiai előadásokat, amelyeket föld- és éggömbbel szemléltetett. Johannes Stabius perspektív világtérképét 1515-ben Albrecht Dürer metszette fába, Johannes Cuspinianus pedig elsőként nyomtatott Magyarországot ábrázoló térképet (1528).

Csillagászat
Az itáliai humanista Galeotto Marzio és a szintén itáliai történetíró Antonio Bonfini, akik hosszú éveket töltöttek Budán mint az udvar vendégei, egyaránt feljegyezték, hogy Mátyás különösen érdeklődött a neoplatonikus filozófia és a tudomány, ezen belül a csillagászat és az asztrológia iránt, és körülvette magát orvosokkal, filozófusokkal, költőkkel, csillagászokkal, és matematikusokkal – ahogy akkoriban az asztrológusokat hívták. Mátyás könyvgyűjteménye, a Bibliotheca Corviniana is tükrözi az uralkodó érdeklődését. Az eredetileg két és félezerre becsült könyvtár fennmaradt, nagyjából kétszáz kötetéből kilenc csillagászati munka. A könyvtár obszervatóriuma pedig különféle csillagvizsgáló eszközök, gnomonok, asztrolábiumok, napórák és éggömbök gazdag gyűjteményét őrizte, melyet még halála után is nagy haszonnal forgattak az utódjának, II. Ulászló királynak udvarában élő, a tudomány iránt érdeklődő, hivatalokat viselő emberek.

Orvostudomány
A tudományos közélet egyik színtereként működő sodalitasoknak már az első években voltak orvos tagjai, így a Celtis által alapított bécsinek is, nem beszélve arról, hogy maga az alapító is orvosdoktorként szerzett diplomát, a Magyarország területén tartózkodók illetve praktizálók közül pedig az olasz nemzetiségű Giulio Milio (Mátyás király orvosa) és Girolamo Balbi, Szathmári György püspök tudós titkára és orvosa. 1511-ben érkezett hazánkba Antonio Gazio (1461-1530), aki már padovai tanulmányai alatt barátságot kötött Thurzó Zsigmonddal, a későbbi váradi püspökkel. A magyar humanistákkal élénk levelezésben állott. II. Ulászló udvari orvosaként, Thurzó révén kapcsolódott be a Sodalitas munkájába.

A Sodalitas Litteraria Danubiana épp abban az időben alakult meg, amikor a humanisták érdeklődése a természettudományok irányában bővült, s ez ösztönözte az orvosokat arra, hogy a klasszikus irodalmi munkásságuk mellett az orvosi irodalommal is behatóbban foglalkozzanak. Míg kezdetben a filológiai alapossággal sajtó alá rendezett szövegkiadások tették ki munkájuk nagy részét, addig a századforduló után már önálló munkáik is megjelentek. A tudós társaság tagjai között szép számmal akadtak orvosi praxissal rendelkezők, amelynek oka többnyire az volt, hogy az egzisztenciális függetlenséget anyagilag leginkább ez a gyakorlatilag is hasznosítható tudomány biztosította.

A kiállítás megtekinthető: 2008. november 8. – 2009. február 28.