Öt magyart öltek meg a szlovák vasfüggönynél

Az eddig ismert adatok szerint 42, tiltott határátlépést megkísérlő embert - köztük magyar állampolgárokat - öltek meg 1948 és 1989 között az egykori Csehszlovákia szlovák-osztrák határszakaszán az egykori kommunista rezsim határőrei. A csehszlovák kommunista rezsim ügynöklistáit őrző és feldolgozó szlovák Nemzeti Emlékezet Intézetének (ÚPN) honlapján (www.upn.gov.sk) csütörtöktől olvashatók az áldozatok, a gyilkosságokért felelős politikai vezetők és az emberölést elkövető határőrök nevei. Sokan közülük vélhetően ma is élnek.

Az intézet vezetői csütörtöki sajtótájékoztatón mutatták be az oldalt, és bejelentették: a levéltári anyagokból feltárult bűnügyek aktáit átadták a legfőbb ügyészségnek, amely majd belátása szerint dönt az esetleges bűnvádi eljárások megindításáról.

Az ÚPN honlapján olvasható dokumentum tanúsága szerint a 42 személy közül öten magyar állampolgárok voltak. Az akkor 27 éves Fekete Gábor, a 24 éves Joó Sándor, és az ismeretlen életkorú Sylak(?) Zoltán 1956. augusztus 19-én egy, a szlovák-osztrák folyami határszakaszon közlekedő Turiec nevű szlovák sétahajó fedélzetéről vetették magukat a Dunába, és úszva menekültek Ausztria felé.

Mielőtt az osztrák oldalon partot értek volna, a csehszlovák határőrség hat emberének golyózápora végzett velük. A szintén magyar állampolgárságú, 19 éves Pangrácz (Pongrácz) Antalt Pozsony térségében 1955. október 20-án, az ismeretlen életkorú Tóth Illést 1956. június 29-én lőtték le a dévényi tónál.

Az áldozatok között lengyelek és az egykori NDK-ból Csehszlovákián keresztül menekülni próbálók is voltak. Az áldozatok között több azonosítatlan személy is található. Közülük többeket a vasfüggönybe vezetett magasfeszültségű áram, másokat taposóakna ölt meg, vagy az erre kiképzett határőrkutyákkal marcangoltattak szét.

Az ÚPN vezetői szerint számos áldozatnak a teteme sem került elő, a hozzátartozóik máig sem tudnak róluk semmit. Valószínű, hogy a gyilkosságokat elhallgatták, vagy csak titkosszolgálati úton közölték az érintett ország megfelelő hatóságával, amelyik aztán vagy értesítette az áldozat családját, vagy nem. A kutatók szerint az sem zárható ki, hogy valamelyik magyar áldozat hozzátartozói csak most értesülhetnek arról, mi történt a rokonaikkal.

(Múlt-kor/MTI)