Népszerű lehetett a kereszténység a középkori Kínában

Keresztény közösségek Kínában

Nesztoriánus sztélé Kínából

A csak töredékekben megmaradt sírkő nesztoriánus feliratokat tartalmaz, és azon kereszt alakú vésetek is láthatók. A kő még két évvel ezelőtt, 2006-ban a közép-kínai Henan tartomány Luojang városában került elő - írta Lu Zsao, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia vallásoktatója. Szerinte a pontosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a keresztény szövegrészlet valójában a kínai és a keresztény teológiát próbálta összeegyeztetni, és azt egy olyan pap írhatta, aki a nyolcadik század végén élhetett Kínában.

A Tang-dinasztia idejéről (618-907) már eddig is több buddhista feliratot ismertek, ám ez volt az első alkalom, hogy keresztény szöveget találtak egy sírkőre vésve. A nesztorianizmus kínai története egyébként jól elkülöníthetően két, egymástól lényegében független korszakra osztható: a  Tang- (Kr. u. 618-907) és a Yuan-dinasztia (Kr. u. 1279-1368) korabelire - tudhatjuk meg Kósa Gábor cikkéből.

A 7. századtól a misszionáriusok eljutottak a Kínai Birodalomba is. A Tang-dinasztia fővárosában, Csangan mellett talált sigan-fui feliraton az áll, hogy a hit már 636-ban megjelent a birodalomban, amikor egy Olopen nevű misszionárius megérkezett Ta-Csinből, azaz Szíriából. A császári udvarban bemutatta szent könyveit, s az uralkodó támogatta a helyes tanítás térítését, így hamarosan a fővárosban keresztény templom épült.

A császárok pártfogásukba vették a keresztény hitet, imádsági központjuk mellett, a Famen-templomhoz közel monostort építtettek a nesztoriánusok számára, Ta-csin-sszu néven. Az egykor hatalmas épületegyüttes földrengés áldozata lett, de pagodatornya a mai napig áll, sőt, neve is változatlan. Amikor a 7. században a nesztoriánusok engedélyt kaptak a kínai uralkodótól arra, hogy tanaikat terjesszék, még csak kis közösségük működött a császári udvar közelében. 638-ban Tai Tsung császár templomot alapíttatott az A-lo-szuból, tehát szír területről érkező külföldi szerzetes és követői számára a főváros Jining negyedének környékén, a kereskedelmi utaktól északkeletre.

Csanganból 677-ből újabb templomalapításról van tudomásunk. A szent helyet az udvar annak a Firuz perzsa hercegnek a tiszteletére emeltette, aki az arab támadások elől menekült oda híveivel. Az épület a Pu-cseng negyedben volt. A két templom azóta elpusztult, csak feltételezett helye szerepel a térképeken. Korai alapítású volt a Szecsuan tartományban épült két monostor is, ezek szintén elpusztultak az idők folyamán.

A kínai területről a misszionáriusok észak felé terjesztették a hitet, a nomád népek közé. Tang-kori a Belső-Mongóliában romokban álló Olan Szüme-monostoregyüttes is. Források szerint az Ordoszban, a Sárga-folyó kanyarulatában is keresztény missziók jelentek meg a 7. századtól a türk eredetű népek között, sőt magában az első türk birodalomban is. A birodalom bukása után, 630-tól türkök ezrei menekültek délre, ahol az Ordoszban, a kereszténység egyik központjában találtak menedéket.

Kínában aztán egy 845-ös császári rendelet betiltotta az idegen vallásokat, ezért a nesztoriánusok menekülni kényszerültek észak felé, ahol főleg a lovas nomád népek között telepedtek le. Egyébként a rendelet valószínűleg azért született, mert kiürült a kincstár, és a kínai uralkodó rá akarta tenni a kezét a buddhisták kincseire, de a rendelet alá más idegen vallások, pl. a keresztények is tartoztak.

Sok nyomot ismerünk a nesztoriánusok továbbéléséről a Tang-kor és a Jüan-kor között (10-13. század). Az egyik ilyen hely Dzsungária, ahová éppen akkor költöztek a Mongóliából menekülő ujgurok, míg a másik terület Mandzsúria, ahol a Liao-dinasztiakorából maradtak meg emlékek, illetve a történeti Mongólia területe. A Góbi déli részén állt az egyik legnagyobb nesztoriánus monostor, Olan Szüme, ahonnan nagyon sok keresztény emlék került elő. A mongol-Altajban is egy nagyon értékes szír felirat található, valószínűleg a 12.századból.

1. Keresztény közösségek Kínában
2. Nesztoriánusok a mongolok között