Történész keresi Raszputyin halálának titkát

Olvasson bele a könyvbe!

A Gorohovaja utca komoly környék volt. Valójában jól ismert fogalom a tiszteletreméltó, magas körökben, rendőrőrse miatt. A nyomozók egyenruháját a köznyelv csak gorohovajónak hívta. A rendőrörs csak alig két kilométerre volt a magánpalotáktól és Petrográd (ez volt az orosz főváros, Szentpétervár korábbi neve, amíg nem számítottak kárhozatosnak a német hangzású nevek) divatos központjának hatalmas köztereitől. Aki itt élt, biztosan jómódú volt. A 64-es számú ház, melyben nagy belmagasságú bérlakások voltak, hatalmas belső udvarú épület volt. Itt rendesen fűtöttek, és világítás is volt, ami Petrográd legtöbb épületéről nem volt elmondható 1916 dermesztő telén. A háború odáig jutott, hogy már a középosztálynak is elég nehézzé vált az élet. Híján voltak az élelemnek, és a legtöbb családfőnek nagy gondot jelentett, hogyan lássa el családját szénnel, lámpaolajjal, élelemmel és ruházattal.

A Gorohovaja utca 64-es számú ház 20-as lakásának házura, Grigorij Jefimovics Raszputyin, a magas, szakállas családfő őfelsége a cárné lelki tanácsadója volt, ő mindennel el tudta látni családját. Lakása gazdagon bútorozott, még telefon is volt; autó állt rendelkezésére. Bárhová ment, hívei, csodálói (bár ellenfelei korántsem) félelemmel vegyes tisztelettel fogadták, és meg voltak győződve arról, hogy Raszputyin sztarec, azaz szent ember. 1916. december 17-én, szombaton reggel sötét, hóborította volt a város, de Kátya Petyorkina, a szolgálólány, már ébren volt. Meggyújtotta a lámpákat, a tűzhellyel, a szamovárral foglalatoskodott, amikor kopogtak az ajtón.

A két látogató az Ohrana, a politikai rendőrség tisztje volt. Az Ohrana csak egy volt a kilenc önálló szervezet közül, amelyek Alekszandr Protopopov belügyminiszter és Alekszej Vaszilijev rendőrfőnökön keresztül közvetlenül a cárnak dolgoztak, de az emberek ettől a titkos hatóságtól féltek a legjobban. A cár, és különösen a cárné ragaszkodott hozzá, hogy a sztarecet védelmezzék, mert kötődtek hozzá, érzelmi megerősítést kaptak tőle, miközben legkisebb fiúk betegségrohamaival küzdöttek. A kisfiú anyai vonalon öröklődő gyógyíthatatlan betegségben, hemofíliában szenvedett, amely a brit uralkodó, Viktória királynő rokonságából öröklődött át. A cárné - Viktória királynő unokája - hordozója volt a betegségnek, és most babonás félelemben élt, hogyha bármi történik Raszputyinnal, kisfia élete veszélyben forog.

Kátya Petyorkina, Raszputyin két kamaszlánya: Marija és Varvara, valamint unokahúga Ánya - akik szintén ebben a lakásban éltek - tudták, hogy vigyázniuk kell, mit mondanak a hatósági emberek jelenlétében. Minden visszajut a cárhoz, és voltak bizonyos dolgok, amelyekről jobb, ha a cáratyuska nem tud. A két ügynök Raszputyinnal akart beszélni; ám amikor Kátya bement Raszputyin hálószobájába - hogy felébressze - azt látta, hogy Raszputyin nincs ott. Még nem jött haza. Ez igencsak szokatlan volt.

Marija, Varvara és Ánya azonnal felkeltek, és gyorsan felöltöztek. Az egyik Ohrana tiszt kiment, hogy megtudakolja ki volt szolgálatban az épületnél az éjjel, és a házmesterrel tért vissza. A házmester elmondta, hogy éjfél után egy nagy, vászontetejű autó érkezett. Beszélt az utasával, látta, hogy ezt az utast Raszputyin melegen üdvözli a hátsó ajtónál, és később tanúja volt, hogy Raszputyin és a látogató együtt távoznak az autóban a városközpont felé. A lakásban az Ohrana emberei hallották, hogy a lányok és a cselédlány suttognak, diskurálnak. Amikor a 29 éves Kátyát egyenesen kérdőre vonták, bevallotta, hogy előző éjjel fél egy körül valaki kopogott a konyhaajtón, és Raszputyin elment vele. Nem tudni, ki volt az. Kátya a konyha egy elfüggönyözött sarkában aludt, hallotta a hangokat, de ennél többet nem tudott mondani.

A lányok sem mondtak többet. Aggódtak. A két hallgatag nyomozó a helyszínen maradt, egyikük halkan, telefonon beszélt valakivel. Nemsokára jönnek a látogatók. Naponta többen felkeresték Raszputyint, csak hogy vele legyenek, beszélni hallják. Ez idő tájt reggelente volt a legjobb formában, még mielőtt ivott. Idősebb lánya, a 19 éves Marija - már gyűrűs menyasszony - tudta, hogy apja Feliksz Juszupov herceggel készült elmenni (akit barátai "a Kicsi"-nek neveztek); úgy tervezték, hogy éjjel átmennek a Juszupov-palotába. Apja közölte ezt vele, és ilyesmit az ember nem felejt el. Tudta, hogy milyen egy palota belseje, mert korábban magánkihallgatáson fogadta a cárné, és azt is hallotta, hogy Juszupov herceg házai mind olyan szépek, mint maga a Téli Palota. Egyszer el is sétált a Mojka-parti Juszupov-palota végtelen hosszú sárga-fehér homlokzata előtt. Juszupov herceget csak látásból ismerte. Magas, karcsú férfi, nőies vonásokkal.

Nyolc óra körül Raszputyin unokahúga, Ánya - okos és talpraesett lány - telefonált Marija (Munya) Golovinának, mégpedig valószínűleg úgy, hogy az Ohrana emberei nem hallották. Munya volt az a közös barát, aki Raszputyint bemutatta Juszupovnak, de Raszputyin lányai lelkére kötötte, hogy meg ne mondják Munyának, hova ment előző este, mert Juszupov nem akarta, hogy a hölgy hívatlanul beállítson . Munya idősebb volt, 30 év körüli, mint Juszupov, tanult nő, aki Raszputyin minden szavát szinte itta. Arca csinos, de sápadt, és szinte mindig a Raszputyin lakásban volt. A Raszputyint körülvevők, az állandó társaság tagjai közt sok volt a hozzá hasonló jómódú nő, akik a háború idején is szőrmebundában, csinos kalapokban jártak. Drága fejdíszeket, jól szabott ruhákat viseltek. De Munya rendes nő volt...

A városban Alekszandr Protopopov belügyminiszter korán reggel figyelmeztetést kapott Alekszander Balktól, Petrográd kormányzójától, hogy azt beszélik, Raszputyint hajnalban a Juszupov-palotában lelőtték. Ezért Protopopov inkognitóban elment Raszputyin lakására, és kiderült, hogy Raszputyin valóban nem érkezett haza.

Protopopov még aznap délelőtt kiadta az 573-as számú parancsot, miszerint kezdeményezzenek azonnali és titkos nyomozást "Grigorij Jefimovics Raszputyin eltűnése ügyében". A nyomozás vezetésével Protopopov a csendőrség vezetőjét, P. K. Popov tábornokot bízta meg. Popov energikus és buzgó nyomozó volt, szakterülete a politikai ügyek. 1914 előtt ő volt az Ohrana városi szervezetének vezetője. Első intézkedése az volt, hogy kihallgatta azokat a rendőröket, akiket a Juszupov-palotába hívtak, és azokat a tiszteket, akik a csatorna másik oldalán posztoltak. A rendőrőrsről nézve a szemközti Juszupov-palota ajtajánál az érkezők és távozók olyan világosan voltak láthatók, mintha színpadon álltak volna, és a víz jól vezeti a hangot. Azon a területen előző éjjel nagy mozgás volt. Különösen az egyik, a palotához tartozó ház udvarán. Ez a ház a főépülethez viszonyítva kevésbé impozáns, az úttól kicsit beljebb van, de ez is a Juszupov család tulajdona.

1. Egy titokzatos gyilkosság éjszakája
2. Olvasson bele a könyvbe!