Nincs pénz a zsidó örökségre Lengyelországban

2008. november 27. 09:47

Bár a náci és kommunista rombolást átvészelték, az elhanyagoltsággal már nem tud megküzdeni az a több ezer lengyelországi zsidó műemlék, amelyek nagy része a finanszírozás megoldatlansága miatt omolhat majd össze.

Korábban

A második világháború előtt 10 ezer zsinagóga, és több ezer vallási épület szolgálta a lengyel zsidóságot, míg ezekből mára alig pár száz maradt - gyakran nagyon rossz állapotban. Monika Krawczyk, a Lengyelországi Zsidó Örökség Megőrzéséért Alapítvány (FODZ) vezetője szerint a helyzet sürgős: ha nem tesznek semmit, akkor 10 év múlva már csak a romok maradnak.

Jan Jagielski, a varsói Zsidó Történeti Intézet vezetője szerint Lengyelország második világháború előtti határai között már csak 312 imaház létezik. Az általuk elkészített összeírás szerint az 1939 előtti 1056 zsidó temetőből 280 teljesen üres, míg 376-ot teljesen elbontottak, és azokból parkokat, épületeket, vagy épp focistadiont, illetve egyszerű földművelési területet hoztak létre. Krawczyk szerint hiába nagy az adott területek és épületek történeti értéke, hatvan éve semmilyen kísérlet nem történt azok megóvására.

A legnagyobb szenvedést szerintük a háború utáni időszak jelentette: akkor ugyanis a haláltáborokból hazatérő túlélőknek azzal kellett szembesülni, hogy imaházaikat, vagy más épületeiket elbontják, vagy kisajátítják. Ilyen volt a varsói Praga negyed zsinagógája is, amely a második világháborúban semmilyen jelentős kárt nem szenvedett, ám 1961-ben elbontották, és a helyén parkot létesítettek. A helyzet nem volt más vidéken sem: raktárak, vagy közösségi épületek lettek a zsinagógákból. Jagielski szerint a problémát az antiszemitizmus mellett a leginkább a zsidó hagyományok semmibe vétele jellemezte.

A lengyelországi zsidó szervezetek, és örökségvédők ezért most kampányba kezdtek, hogy visszaszerezzék háború előtti zsidó tulajdonokat, vagy legalábbis valamilyen kárpótlást kapjanak a kisajátított vagy lerombolt épületekért. Hasonló volt a helyzet Romániában is, ott azonban az állam egyszerre visszaszolgáltatott minden épületet, és a maradékért kárpótlást nyújtott. A lengyelek viszont nem készülnek ilyen lépésekre, ott ugyanis minden esetet részletesen dokumentálni kell majd.

A FODZ sokszor tehetetlen: Bialystokban az 1990-es években egy építővállalatnak adták el a zsinagógát, és ők azóta pereskednek annak visszaszerzéséért. Lancutban azonban sikeresek voltak: idén nyáron sikerült visszaszerezni a legszebb lengyel barokk zsinagógát, amely korábban zárva volt a nagyközönség előtt.

Mindez persze nem könnyű, hiszen a zsidó örökségvédők hiába szerzik vissza az épületeket, rájuk is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint más történeti értékű épületek tulajdonosaira, így minden építményt fel kell újítatni. Ettől azonban nem ijednek meg, és elmondásuk szerint ezzel is a 800 éves lengyel zsidóság története előtt szeretnének tisztelegni, „mert akkor ez volt a zsidó világ művészeti, filozófiai és törvénykezési központja”.