Elhunyt Kurt Waldheim

Waldheim 1972-től 1981-ig volt a világszervezet főtitkára, 1986-tól 1992-ig pedig Ausztria köztársasági elnöke. Hírnevét beárnyékolta, hogy kiderült róla: a II. világháború alatt katonatisztként szolgált a Balkánon Hitler hadseregében, és egysége atrocitásokat is elkövetett.

Náci múltja miatt osztrák elnökként sosem utazhatott az Egyesült Államokba. Waldheim 1938-ban - miután Németország magához csatolta Ausztriát - csatlakozott a Nemzetiszocialista Német Diákszövetséghez, amely a német náci párt tagszervezete volt. Később belépett az SA-ba, a náci párt félkatonai szervezetébe. Halála előtt Waldheim volt a legidősebb egykori ENSZ-főtitkár és a legöregebb egykori osztrák államfő.

Hátrahagyott búcsúlevelében kiengesztelődésre hívta fel bírálóit, elismerve, hogy ő maga is követett el hibákat, bár megfogalmazása szerint nem volt cinkosa egy bűnös rezsimnek. A pénteken nyilvánosságra hozott levélben Waldheim mélységes sajnálatának ad hangot amiatt, hogy "a szörnyű vádak külső nyomása alatt" túl későn foglalt "átfogóan és egyértelműen" állást a nemzetiszocialista bűnök ellen. Ennek oka szerinte nem valamilyen kétértelmű magatartás vagy politikai számítás volt, hanem a meglepődöttség, a megbántottság, valamint a vádak tartalma és terjedelme miatt érzett ijedelem.

Elismerte, hogy maga is követett el hibákat, de ezek, mint írta, "nem egy gonosztevő rezsimmel együtt menetelő, és végképp nem egy azzal együttműködő" ember tettei voltak. Visszatekintve hibáinak okait Waldheim a történelmi események túlságosan késői feldolgozásában látja, valamint abban, hogy a nemzetközi politikában vállalt szerepe miatt évtizedekig elszakadt Ausztriától és Európától.

Waldheim búcsúlevelében a történelem közös értelmezését sürgette: "Minden eddiginél mélyebben meg vagyok győződve arról, hogy mindannak, amit mi osztrákok létrehoztunk avégből, hogy továbbadjuk a következő nemzedékeknek, csak abban az esetben van esélye a továbbélésre, ha a történelem közös értelmezésében is meg tudunk állapodni".

A volt osztrák elnök hangsúlyozta: mindig arra törekedett, hogy az embereket kibékítse és összekösse, a konfliktusokban hidakat építsen, és azt erősítse, ami közös. Ebből a szempontból, mint írta, ENSZ-főtitkári tisztsége hozta számára a legtöbb tapasztalatot. "Annál keserűbb a csalódottságom, hogy nemzetközi tapasztalataimat államfői tisztségemben nem tudtam mindenki javára úgy kamatoztatni, és elgondolásaimat nem tudtam úgy megvalósítani, ahogyan szerettem volna. A történetírók ítéletétől azonban nem félek, ők tudni fogják, hogy mi történt, és mi nem" - írta búcsúlevelében Waldheim.

Az elhunyt politikust június 23-án temetik el. Temetése "állami" lesz ugyan, de koporsóját nem helyezik el nyilvános ravatalra. Utóbbi aktus csak hivatalban elhunyt állam- és kormányfőknek, valamint parlamenti elnököknek jár Ausztriában.

(Múlt-kor/MTI)