Villámháború hat nap alatt

Vízválasztó a Közel-Kelet történelmében

Hat nap alatt az izraeli hadsereg mintegy 70 ezer négyzetkilométernyi területet hódított el arab országoktól, több mint egymillió lakossal. De Gaulle francia elnök figyelmeztető felhívása ellenére Izrael megelőző csapásokkal a földön megsemmisítette Egyiptom, Jordánia, Szíria és Irak légierejét, hihetetlen gyorsasággal elfoglalta a szíriai Golán-fennsíkot, Ciszjordániát, Jeruzsálem óvárosát, valamint a Sínai-félszigetet egészen a Szuezi-csatornáig. Az Izrael által ellenőrzött terület egy hét alatt a háromszorosára nőtt.

Egy legendás fotó 1967-ből, és a résztvevők 2007-ben

A "hatnapos háború" bizonyos értelemben vízválasztónak bizonyult a közel-keleti események menetében. Egyfelől az arab országok belátták, hogy eredeti célkitűzésüket, Izrael állam megsemmisítését nem érhetik el, így maradt a kompromisszumos megoldás keresése, amelynek keretében rendezni kellett (volna) a palesztin kérdést, és összefüggést kellett (volna) találni a területi kérdések és a békefolyamat között.

Az 1967. szeptember 1-jén Kartúmban megtartott negyedik arab csúcsértekezlet deklarálta: "Szó sem lehet Izrael elismeréséről, nem lesz sem tárgyalás, sem béke Izraellel." 1967. november 22-én hozta meg az ENSZ nevezetes 242-es határozatát, amely hosszú időre sarkköve lett minden közel-keleti békerendezési kísérletnek: felszólította Izraelt, hogy vonuljon ki a háborúban elfoglalt területekről, feltétel nélkül adjon fel minden területi igényt, ugyanakkor elismerte Izraelnek azt a jogát, hogy "biztonságos határok között éljen".

Ma már ismeretes, hogy a "szuperhatalmaknak" az 1967-es közel-keleti háborúba való belesodródását eredményesen elhárították azok a bizalmas véleménycserék, amelyeket a Moszkva és Washington közötti "forró dróton" Alekszej Koszigin szovjet kormányfő folytatott Lyndon Johnson amerikai elnökkel.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)

1. Elfoglalták a stratégiai pontokat
2. Vízválasztó a Közel-Kelet történelmében