2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Szörnyűségek a Titanic túlélőjének levelében

2007. április 16. 12:30

A Titanic elsüllyedésének szörnyűségei elevenednek meg abban a levélben, amelyet az egyik túlélő, Laura Mabel Francatelli írt nem sokkal a tragédia után.

A Francatelli családja által őrzött tárgyak a nő 1967-ben bekövetkezett halála után kerültek unokaöccse birtokába. Az 1882-ben született Francatelli munkaadójával, a Madame Lucille nevű ismert ruhaszalon tulajdonosnőjével, Lady Duff-Gordonnal utazott a Titanicon. Velük tartott a ruhatervező férje, Sir Cosmo Duff-Gordon is.

A levél leírja, hogy Francatelli 1912. április 15-én éjfélkor kinyitotta az E-36-os kabin ajtaját, és látta, ahogy az utasok éjszakai öltözékükben elhagyják szobáikat. A hajótisztek ennek ellenére folyamatosan azt ismételgették, hogy minden rendben van. Francatelli és a Duff-Gordon házaspár ekkor felmentek a fedélzetre, ahol észrevették, hogy `a tenger egyre közelebb jön... süllyedünk.`

Az árverésre kerülő mentőmellény

A két nő nem szállt be az ő oldalukon lévő utolsó mentőcsónakba, mert nem akarták egyedül hagyni Sir Cosmót. Ekkor a többi utas átrohant a hajó másik oldalára, amely magasabban volt. Francatelli leírása szerint a tisztek megengedték, hogy mindhárman beszálljanak egy mentőcsónakba, amelyen két amerikaival és a legénység hét tagjával osztoztak.

"...leereszkedtünk a sötét vízbe. Soha nem fogom elfelejteni. A csónakban nem volt semmilyen fény vagy lámpa... Megpróbáltunk eltávolodni a hajótól, amely gyorsan süllyedt, nehogy az örvény elkapjon bennünket. Aztán olyan szörnyűségek történtek, amelyekről nehéz írnom. Még ma is hallom a nők, gyerekek és férfiak kiáltását a jeges hullámok között. Nincs annál szörnyűbb, mint amikor egy úszó városhoz hasonlító, gyönyörű és csodálatos hajó hirtelen elsüllyed. Az egészet a csónakból figyeltem, láttam, ahogy kialszanak a fények, hallottam a hatalmas robajt, majd a vízben lévők százainak sírását és kiáltozását."

Francatelli és a Duff-Gordon házaspár megmenekülését azonban hangos botrány követte, mivel Sir Cosmo pénzt kínált az evezősöknek, mialatt a csónakban voltak, és sokan ezt megvesztegetésként értelmezték. Steve Rigby, az angol Titanic Társaság elnöke, és egy Titanicról szóló könyv szerzője viszont azt nyilatkozta, hogy nem kételkedik Francatelli kijelentésében.

A levél azt is bemutatja, hogy a mentőcsónak a leeresztése után nem tért vissza a süllyedő hajóhoz, mert az örvény könnyen felboríthatta volna a kis csónakot. "A hajóhoz való visszatérés rendkívül veszélyes lett volna számukra. A csónak könnyen felborulhatott volna. A vízben legfeljebb 15 percig lehetett életben maradni. Olyan hideg volt, hogy ha édesvíz lett volna, biztosan teljesen befagyott volna."

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár