Megfigyeléssel és megőrzéssel foglalkozik a Nemzetközi Sarki Év

Március 1-jén vette kezdetét a 2009-ig tartó Nemzetközi Sarki Év, amely arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a sarkvidék az eseti akciók helyett állandó figyelmet érdemel.

Kezdetben megették egymást

Az Északi- és Déli-sark roppant érzékenyen reagál az éghajlatváltozásra és hatásaira. Jelenleg veszélyeztetett élőhelyei valódi klímaarchívumként is működnek, mert a jégből és a fagyott talajból vett minták alapján dokumentálhatók a korábbi éghajlat-változások. Az Északi-sarkvidék nem utolsó sorban mintegy 4 millió inuit lakóhelye is.

Negatív rekordot dönthet a sarkköri jég kiterjedése

A 2007-2008 folyamán negyedszer megrendezett Nemzetközi Sarki Év eredetileg tudományos kutatásként indult, ma egyre inkább megőrzéssel foglalkozik. A sarkvidékek tanulmányozása alapján ugyanis egyre nyilvánvalóbb lett: a jéghegyek olvadnak, a gleccserek visszahúzódnak, a fagyott talaj pedig kiolvad. A Sarki Év keretében ezért a világ minden táján figyelemfelkeltő rendezvényekre kerül sor, tudományos tanácskozásokat és fesztiválokat rendeznek.

Több mint 60 ország vesz részt az együttűködésben, amit a Nemzetközi Tudományos Tanács, a Meteorológiai Világszervezet, a Nemzetközi Sarki Alapítvány neve fémjelez. A 2007-2008-as Nemzetközi Sarki Év ismeretője szerint "a mostani Nemzetközi Sarki Év új korszakot nyit  a sarkvidéki kutatásban. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fizikát, biológiát, társadalomtudományokat, a helyi közösségeket és oktatókat is magában foglaló interdiszciplináris kutatásokra. Ez egy igazi nemzetközi projekt."

A Sarki Év leginkább az oktatásra, ismeretterjesztésre fog koncentrálni, a naprakész információkhoz blogok, podcastok és egy geoböngésző segítségével juthatunk hozzá.

Az első, 1882-83-as Nemzetközi Sarki Év osztrák-magyar születésű tengerésztisztek nevéhez fűződik. A jelenség nem volt újdonság: a Monarchia haditengerészete ugyanis komoly szerepet játszott a sarkvidéki területek megismerésében. Az 1857-1859 között végrehajtott, Novara-expedíció, a Föld körülhajózása mellett, az első volt a modern tengerkutató utazások sorában - írta Nagy Miklós a Magyar Tudomány 2001-es számában. Az 1872-1874. évi Osztrák-Magyar Északisarki Expedíció fedezte fel a Jeges-tenger szigetcsoportját, a Ferenc József-földet. Ám e hatalmas tudományos eredményeket felmutató vállalkozások mellett legalább ilyen jelentősek a flotta többi útjai is, amelyek részismeretek gyűjtésével járultak hozzá a világ megismeréséhez.

Georg Neumayer és Karl Weyprecht javasolták elsőként, hogy az év folyamán különböző helyeken végezzenek összehangolt tudományos kutatásokat, méréseket. Ugyanazt a jelenséget így több szempontból is megvizsgálták, közösen értékelték.

Az együttműködés megszervezése hét évig tartott. 12 expedíciót indítottak az Északi-sarkra, hármat a Déli-sarkra. 12 ország vett részt a projektben: az Osztrák-Magyar Monarchia, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Hollandia, Norvégia, Oroszország, Nagy-Britannia, Kanada és az Egyesült Államok. Az első Nemzetközi Sarki Év során azonban tragikus módon 24 amerikaiból 17-en éhen haltak az Északi-sarkra vezetett expedíció tagjai közül, mivel az élelemszállító hajó nem érkezett meg időben. A többiek csak úgy élhették túl, hogy megették a többiek tetemét.

A gyakorlati alkalmazásra helyezték a hangsúlyt

Az említett országok 14 meteorológiai állomást állítottak fel az Északi-sarkon, ahol a meteorológiát, a földmágnesességet, a sarki fényjelenségeket, az óceán sodrását, az apály és dagály váltakozását, valamint a jég szerkezetét és mozgását, illetve a légköri elektromosságot vizsgálták. Az első Nemzetközi Sarki Év során szerzett adatokat és képeket nemrégiben tették közzé a világhálón. A letölthető információk kiváló bepillantást engednek abba, milyen is volt a múltban az Északi-sarkvidék, láthatóvá teszik a Sarkvidék környzetében végbement változásokat.

Vizsgálatok a második sarki év során

Nem sokkal az első világháború után a telegráf, a rádió, a villanyáram és a telefonvonalak gyakran rejtélyes meghibásodásai arra ösztönözték a mérnököket és a tudósokat, hogy több figyelmet szenteljenek az elektromos geofizikának. A repülőgép, a különböző motorral hajtott tengeri és szárazföldi szállítóeszköz még érdekesebbé tették a témát. 1927-ben a javaslat a Nemzetközi Meteorológiai Bizottság elé került. 1928-ban a bizottság részletes beszámolót nyújtott be a metorológiai szolgálatok igazgatóinak koppenhágai konferenciájára.

Az elfogadott rendelkezések szerint "...a mágneses, sarki fénnyel kapcsolatos és meteorológiai megfigyeléseket az Északi- és Déli-sarkon felállított állomások hálózata végzi jelenlegi tudásunk és ismereteink alapján, nem csupán a sarkvidéki térségre vonatkozóan, hanem általában... A megnövekedett tudást gyakorlatban alkalmazni kell a földmágnesességből, a tengeri és légi navigációból, a rádiótávírásból és az időjárás-előrejelzésből adódó problémákra."

A konferencia a következő Sarki Évet 1932-33-ban jelölte meg, az első Nemzetközi Sarki Év 15. évfordulója alkalmából. A második Nemzetközi Sarki Év (1932-33) azzal foglalkozott, hogy miként lehetne javítani a sarkvidékeken a meteorológiai megfigyelést, és milyen módon lehetne az adatokat a tengeren vagy a levegőben továbbítani. A projektben akkor 44 ország vett részt, és hatalmas mennyiségű adat gyűlt össze. Az adatok gyűjtésével foglalkozó központ később a Nemzetközi Meteorológiai Intézet nevet vette fel.

Az 1950-es években a rakétakutatás és a szeizmográfia fejlődése arra ösztönözte Lloyd Berkner, amerikai tudóst, hogy javaslatot tegyen a harmadik Sarki Év megrendezésére. A Tudományos Szervezetek Nemzetközi Tanácsa felkarolta a javaslatot, de kiterjesztette a megfigyeléseket a geofizikai kutatásra is, és a projektnek a Nemzetközi Geofizikai Év (1957-58) nevet adta. Az együttműködésben több mint 70 tudományos szervezet vett részt. A Nemzetközi Geofizikai Évet akkor rendezték, amikor a Nap a napciklus legmagasabb pontján állt, ezt követték a Nemzetközi Nyugodt Nap Éve (1963-64) keretén belül végzett vizsgálatok, amikor a Nap a napciklus legalacsonyabb pontján állt.