Megfejtették az antik színházak suttogó akusztikáját

Nico Declercq és Cindy Dekeyser, Georgia állam műegyetemének munkatársai a Journal of the Acoustical Society of America című szaklapban tették közzé tanulmányukat. Eszerint a görög építőmesterek trükkje a nézőtér sorainak elrendezésében rejlett: a patkó formájú, emelkedő sorok tompították a mély hangokat. A leginkább mély hangú zörejeket ezáltal kiszűrték, és a színészek hangját nagyobb távolságból is jól lehetett hallani.

A tudósok az antik színházak üléseinek lépcsőzetes elrendezésű hatását ahhoz hasonlították, ahogy egy modern hangstúdióban, vagy akusztikai laboratóriumban hatnak a szigetelésre használt, méretre vágott szivacsos anyagok. Az üléssorok tompítják az 500 Hertz alatti hangokat, és ezzel a leggyakoribb zajt, a nézők mormogását, a szél susogását, vagy a lapozást kiszűrik.

Ez a frekvenciahatár ideális a zajok kiszűrésére - állítja Nico Declercq, aki szerint a hangtompítás a színészek beszédéből is kiszűri ugyan a mély hangokat, de az ember hallása kompenzálja a hiányt és kiegészíti a hiányzó hangokkal a szöveget.

Ezzel a módszerrel vált lehetségessé az, hogy Epidauroszban, ahol a híres színház 14 ezer nézőt képes befogadni, a színpadtól 60 méterre lévő utolsó sorban is érteni lehet a színészek által elmondottakat. Ez a különleges akusztika, amely az időszámításunk előtt IV. században épült félkör formájú színházat jellemzi, évezredek óta lenyűgözi az embereket.

Egész mostanáig különböző találgatások voltak arról, hogy minek köszönhető a rendkívüli hangminőség, egyesek a publikum irányába fújó szélnek tulajdonították azt, míg a római építész, Vitruvius az első században az építmény rendkívüli harmóniájának tudta be a kiváló akusztikát.

(Múlt-kor/MTI)