Ősi szőlőszemekből rekonstruálták az európai borászat születését

A kutatást irányító Tania Valamoti, a Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem régészeti részlegének vezetője és csoportja négy lakhelyet ásott ki Dikili Tash neolitikus lelőhelyén. Az egyik házban olyan különleges nyomokat találtak, amelyeket mai növények préselt maradványaival tudtak azonosítani. Ennek alapján jelentették be, hogy 2460 szőlőmag és 300 szőlőhéj 6500 éves maradványait tárták fel.

A szőlőmaradványok analízise azt derítette ki, hogy azok még vadon nőttek, vagy egy nagyon korai háziasított fajtáról származnak, és több mint valószínű, hogy alkoholt készítettek belőlük. Ha ezek ténylegesen szeszesital készítésekor keletkeztek, akkor ez lehet a világ második szőlőbor-előállító központja. A legrégibb alkoholos ital Kínából származik (a 9000 éves sör), míg a legrégibb bor egy iráni kupából származik az i.e. 6.évezredből.

Az i.e. 5387-es évjárat kiemelkedően jó volt

Erre utalnak azok a kétkezes agyagkupák és edények is, amelyeket a bennük talált borkősav alapján a szeszesitalok erjesztésére használhattak. A szőlőmaradványokhoz közel elszenesedett fügedarabok is előkerültek, ami egyáltalán nem véletlen: a kutatók szerint a vadszőlőből készített italokhoz sokszor fügét adtak, hogy azoknak jobb íze legyen. Valamoti szerint "lehet, hogy a szőlőléhez adott füge cukortartalma indíthatta be az erjedést, vagy pedig az erjesztett kesernyés italt édesíthették fügével. Hasonló célra akár mézet is használhattak."

Az ókori görgög szőlőszemek a régészek szerint megváltoztathatják a borkészítés történetét, ugyanis eddig azt gondolták, hogy először a Közel-Keleten terjedt el széleskörben a  borkészítés, ám a leletek fényében ez egyáltalán nem valószínű. Az ókori borokat azonban szívesen fogyasztották Egyiptomban is, ahol a fáraók söre mellett még most sem tudják eldönteni, hogy Tutanhamon vörös vagy fehér bort fogyaszthatott.

A felfedezés eredményeit az Antiquity legújabb számában publikálták.