Kormányzó emigrációban: 50 éve halt meg Horthy Miklós

Ellentengernagyból kormányzó

Horthy Miklós 1868. június 18-án született Kenderesen, szülei kilenc gyermeke közül ötödikként. A család a nemességet 1635-ben kapta, apja, Horthy István a főrendiház tagjaként politizált. Elemi iskolai tanulmányait magánúton végezte, vizsgáit a debreceni református kollégiumban tette le. Gimnáziumba Sopronban járt, 1882 őszétől a fiumei tengerészeti akadémia növendéke lett. A törekvő fiatal tiszt a tengerészeti ranglétrán egyre magasabbra jutva szolgált a Taurus, majd a Saida fedélzetén, 1909 és 1914 között pedig nagy példaképe, Ferenc József császár szárnysegédje volt.

Horthy Miklós bevonulása Budapestre, 1919. november 16.

Az I. világháború kitörésekor sorhajókapitányi (ezredesi) fokozatban a Habsburg csatahajó parancsnokává nevezték ki, majd a flotta legmodernebb hajóját, a Novarát irányította. Nagy sikerek fűződtek nevéhez, s 1918-ban altengernaggyá, majd a királyi flotta parancsnokává nevezték ki.

A vereséget és az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követő zűrzavaros időszakban a Tanácsköztársaság elleni fellépés szervezésében vállalt szerepet. Főhadiszállását előbb Szegeden, majd (már a Tanácsköztársaság bukása után) Siófokon rendezte be, ekkor már a nemzeti hadsereg fővezéreként. Önálló katonai igazgatást vezetett be a Dunántúlon, s bár a külön életet élő megtorló különítmények tevékenységét nem támogatta, nem is tett ellenük semmit, holott a fehérterror ellen az antant képviselői is felemelték hangjukat.

Horthy 1919. november 16-án, a megszálló román csapatok távozását követően vonult be fehér lovon Budapestre. A mögötte álló haderő támogatásának és nyomásgyakorló képességének köszönhetően 1920. március 1-jén a nemzetgyűlés kormányzóvá választotta, a hivatalos államforma azonban továbbra is a királyság maradt (kormányzói jogkörét többször bővítették).

A Fővezér csapatszemléje a Vérmezőn, 1920

Az országot a konszolidáció útjára akarta terelni, ennek érdekében a hozzá közel álló Teleki Pált nevezte ki miniszterelnöknek, aki 1921-ben, IV. Károly első sikertelen visszatérési kísérletét követően mondott le. A második királypuccs után nyilvánvalóvá vált, hogy a kisantant és a nagyhatalmak nem tűrnék a Habsburg-restaurációt, így a nemzetgyűlés 1921. november 6-án - Magyarország történetében immár harmadszor - kimondta a Habsburgok trónfosztását; ezzel a lépéssel végleg megszilárdult Horthy pozíciója.

Az igazi konszolidáció 1921 után kezdődhetett, amikor a kormányzó Bethlen Istvánt nevezte ki a kormányfői tisztségbe. A következő évtized a gazdasági újjáépítés jegyében telt (népszövetségi kölcsön, a nemzeti bank felállítása, a pengő bevezetése), másfelől viszont sok tekintetben konzerválódtak a háború előtti állapotok (nyílt szavazás vidéken, a parasztság helyzete nyomorúságos maradt).

1. Ellentengernagyból kormányzó
2. Sodródás a szélsőségek felé
3. Vitatott megítélés